Hamis hangok is csengenek a kulturális kasszában: stratégiai átalakításra szorul a komolyzene állami támogatása

Meg kell szüntetni a politikai alapú, kiszámíthatatlan döntési rendszert a kultúrában, helyre kell állítani a szakmai autonómiát és a minőségi komolyzenének országos lefedettséget kell adni – eddig ennyi hangzott el dióhéjban az új kabinet részéről a komolyzenei együttesek és szimfonikus zenekarok támogatásáról. Mindegyik cél üdvözlendő, és komoly stratégiai átalakítást von maga után.A szakmai- és teljesítményalapú támogatási rendszer kialakítása a közbizalmat is erősítené, a feladat azonban korántsem egyszerű.A cél, hogy a szakmai álláspontok meghallgatásával körvonalazódna az új, konszenzuson alapuló kulturális stratégia. Aminek lényege jó esetben nemcsak a forráselosztás átláthatósága lenne, hanem annak mérhető teljesítményi feltételekhez kötése is.

Az Állami Számvevőszék ebben a témában egyébként nemcsak egy tanulságos elemzést tett le az asztalra, miután a komolyzenei zenekarok támogatási rendszerét vizsgálta nagyon részletesen a 2017 és 2026 első negyedéve közötti időszakban, hanem fontos szakmai javaslatokat is megfogalmazott.

Lejt a pálya, aránytalan finanszírozás

A számvevők megállapították, hogy a támogatási rendszer átláthatatlan, kiszámíthatatlan és több, egymást átfedő finanszírozási csatornából áll.

Az operatív döntéshozatali folyamatok átláthatósága korlátozott, volt, a döntéshozatal pedig nem felelt meg a közpénzek átlátható felhasználását megkövetelő normáknak, sőt, a döntéshozó testületek összetétele és működése nem volt nyomon követhető. A felosztási szabályzatokban hiányzik a támogatási szempontok súlyozása és a döntések dokumentált alátámasztása - vélik a számvevők.

A pénzügyi és szakmai adatok több egymástól független rendszerben - például KultStat, Pest Vármegyei Kormányhivatal - futnak párhuzamosan, eltérő módszertannal (a pénzügyi év, vagy a művészeti évad számítson).

Az adatok minőségét és a beszámolók megbízhatóságát érdemben senki nem ellenőrizte, mert a kijelölt kormányhivatal sem kapacitással, sem szakmai ismeretekkel nem rendelkezett ehhez.

A zenekaroktól elkülönült, közpénzből támogatott hangversenyszervezők működése csökkenti a zenekarok közvetlen forrásait, és átláthatatlanná teszi a tényleges támogatási környezetet, mivel a pénz egy része közvetve, produkciókon keresztül jut el a szektorba.

Erős támogatófüggés

A zenekarok bevételeinek háromnegydét állami támogatások teszik ki, miközben a saját bevételek aránya alacsony. Ez magas kitettséget és fenntarthatósági kockázatot jelent.A kiadások 63%-át a személyi juttatások jelentik (amelyek aránya 2024-re 18 százalékponttal nőtt). A folyamatosan emelkedő bérköltségek az egyik legnagyobb pénzügyi kockázatot jelentik.

A rendszer négy kiemelt nemzeti „zászlóshajó” zenekart helyezett előtérbe. Ezzel párhuzamosan a regionális, kiemelt és minősítés nélküli zenekarok támogatása reálértéken és arányában is alacsony maradt, ami veszélyezteti a területi hozzáférést és a zenei sokszínűséget.

A támogatási rendszer a napi működés finanszírozására és az alapbérekre ment el (különösen az inflációs időszakban), így nem jutott forrás a szervezeti megújulásra, kapacitásépítésre és az infrastrukturális fejlesztésekre.

A legfőbb pozitívum: magasan képzett művészek, több koncert

Nemcsak a zenekarok létszáma nőtt, hanem a személyi állomány szerkezete is erősödött: több lett a magasan képzett művészek, valamint a háttérfeladatokat ellátó műszaki és szervező szakemberek száma.A zenekarok aktívan vállalnak közszolgálati feladatokat; a legmagasabb besorolású együttesek is tartanak ifjúsági és ismeretterjesztő koncerteket a jövő közönségének nevelése érdekében.

2017 és 2024 között a koncertszámok összességében közel másfélszeresére emelkedteka nemzeti zászlóshajó zenekaroknál pedig 35%-os volt a növekedés, ami magas szakmai aktivitást mutat.

A ÁSZ véleménye szerint az ágazatban megvan a szándék a bevételi források növelésére és a közönségkapcsolatok tudatos fejlesztésére.

Több bevétellel gazdálkodtak, de elvitte az infláció

2017 és 2024 között a zenekarok bevételei 98,5%-kal (13 milliárd forintról 25,8 milliárdra), míg kiadásaik ezzel megegyező mértékben növekedtek.A zenekari bevételek háromnegyedét az állami támogatások adják. A saját bevételeken belül a jegybevételek aránya enyhén csökkent, a fellépti díjak súlya stagnált.

A kiadások meghatározó része, 63%-a személyi jellegű ráfordítás, a dologi kiadások 28%-ot, a felújítások mindössze 2%-ot tettek ki.

A bruttó átlagbér a szektorban közel 2,5-szeresére nőtt (297 ezer Ft-ról 727 ezer Ft-ra), ami nemzetközi összehasonlításban még mindig kevés.Ugyanakkor óriási különbségek vannak a kategóriák között:

• Nemzeti zenekarok: az egy főre jutó havi személyi kiadás 720 ezer Ft-ról 1 710 ezer Ft-ra nőtt (2,3-szoros).
• Kiemelt zenekarok: 162 ezer Ft-ról 491 ezer Ft-ra nőtt (a nemzeti zenekarok szintjének csak kb. negyede).
• Nem minősített zenekarok: 127 ezer Ft-ról 455 ezer Ft-ra emelkedett.

Az egy koncertlátogatásra jutó tényleges önköltség és a piaci jegyárak közötti nagy szakadék mutatja, hogy állami támogatás nélkül a komolyzene elérhetetlenné válna a nagyközönség számára.

Mit javasoltak a számvevők?

- Egy konszenzusos alapon nyugvó, világos kultúrpolitikai célokat megfogalmazó célrendszer megalkotása szükséges – vélik a számvevők.

- A jelenlegi kiszámíthatatlan finanszírozás helyett adatvezérelt, kiegyensúlyozott és a tényleges teljesítményt elismerő támogatási rendszert kell kialakítani.

- A közszolgálati szerződésekben a zenekarok művészeti profiljához igazodó és mérhető feladat- és teljesítménykövetelményeket kell előírni.

- A komolyzenei szektor képviselőinek közvetlenebb bevonása a stratégiai döntés-előkészítésbe és a szakpolitikai tervezésbe.

- Nemzetközi jó gyakorlatok átvétele a professzionális menedzsment, a bevételi források diverzifikálása (mecenatúra, saját bevételek), a digitális innováció és a tudatos közönségfejlesztés terén.