USA kivonul Afganisztánból, ahol Magyarország is hét katonát vesztett

Afganisztánt a birodalmak temetőjeként emlegették évszázadokon át

ezekkel a baljós szavakkal kezdődik a CNN összefoglalója, utalva az utóbbi mintegy két évszázad sikertelen brit, szovjet, majd amerikai vezetésű intervenciós kísérleteire.

Több ezer milliárd dollárba, amerikai életek ezreibe, afgán civilek tíz-, vagy százezreinek életébe került az amerikaiak által irányított, húsz évig tartó beavatkozás. A costsofwar.org honlap

3200-4000 milliárd dollárra becsüli az afganisztáni háború, nagyrészt az Egyesült Államok adófizetői által állt költségeit.

A NATO-tagállamok és más országok csatlakoztak az USA-t támogató koalícióhoz, amely különféle időszakokban különféle címeken működött, az utolsó időszakban a Resolute Support (Határozott Támogatás) névvel.

A koalíciós erők afganisztáni intervenciója két évtizedének katonai veszteségei (elhunytak) – súlyossági sorrendben

forrás: icasualties.org

* Ebben a számban nincs benne az Afganisztánban életét vesztette mintegy 3800 zsoldos, magán biztonsági vállalkozó (private security contractors)

** Két magyar katonát rögtönzött robbanószerkezetek (IED) öltek meg. Ketten haltak meg, amikor a tálibok megtámadták a konvojt. Amikor a magyar kontingens amerikai gyártmányú, új páncélozott csapatszállítókat (M1224 MRAP MaxxPro) kapott, az egyik közúton előzés közben felborult, a járműben utazó két magyar katona meghalt. Egy katonát szívinfarktus miatt vesztett el a magyar kontingens.

Mintegy negyedmillióan, köztük legalább 71 ezer civil, haltak meg a 2001-2021 közötti időszakban harci cselekmények miatt Afganisztánban és Pakisztán érintett északnyugati területein,

derül ki a legjobb amerikai egyetemek egyikének tartott Brown University külpolitikára szakosodott Watson Intézete 2021 április tanulmányából.

Ebből kiderül, hogy az ország, amely 2001-2021 között dollár-százmilliárdokat kapott, katasztrofális gazdasági és humanitárius helyzetben van. A háború súlyosbította az alultápláltság, az egészségügyi ellátáshoz való elégtelen hozzáférés, a környezetpusztítás problémáját.

A jövő semmi jót sem ígér

Mi lesz Afganisztánban a külföldi csapatok távozása után?

Egyes megfigyelők polgárháborúra számítanak, mások szerint a tálibok egyszerűen átveszik a hatalmat.

A legvalószínűbb, hogy alapjaiban visszaáll a 2001 előtti helyzet, amelyet a szigorú muszlim társadalom, a gazdasági elmaradottság, és a saria-törvénykezés jellemez majd. A kabuli kormány ugyan tárgyalásokban bízik a tálibokkal, de nincsenek aduászai, sem katonailag, sem gazdaságilag. A nyugati mintájú demokratikus berendezkedés alapjaiban megrendült.

A Szovjetunió 1979-ben katonai intervenciót hajtott végre az akkori kabuli kormány és a szovjethez hasonló rendszer megvédésére. Az USA az afgán kormányerőkkel és a szovjet csapatokkal szemben álló oldalt, a modzsahedeket, dusmánokat (a szovjetek duhinak, szellemeknek hívták őket) támogatta fegyverszállításokkal, kiképzőkkel. 1988-89-ben a szovjetek kivonták csapataikat, Ronald Reagan akkori amerikai elnök ezt győzelemnek tekintette.

A Szovjetunió mintegy 15 ezer katonát vesztett az egy évtizedes háborúban, amely mintegy 70-80 milliárd dollárjába került.

Az USA a szovjetek kivonulása, 1989 után több mint tíz évig gyakorlatilag semmilyen érdeklődést nem mutatott Afganisztán iránt. 1989-at követően az USA jól felfegyverzett kiképzett dzsihádista csapatokat, a majdani al Kaida szövetségeseit, és Oszama bin Ladent hagyta maga után Afganisztánban, mondta a CNN riportere.

2001. szeptember 11., az al Kaida USA, a new yorki ikertornyok elleni támadása megváltoztatta a helyzetet. 

George W. (a fiatalabb) Bush elnök ultimátumot adott a táliboknak, Afganisztán akkori urainak „oszlassák fel a terrorista katonai szervezeteket és szolgáltassák ki a terroristákat az Egyesült Államoknak”, aminek persze nem lett foganatja.

Erre Bush rendeletére az amerikai légierő csapásokat mért az al Kaida és a tálib rezsim katonai objektumaira. A katonai lépések nem hoztak jelentős eredményt. 2009-ben Barack Obama elnök elrendelte az Afganisztánban harcoló amerikai csapatok létszámának emelését.

Obama idején sikerült az egyik amerikai különleges alakulatnak (SEAL Team 6) megölni Pakisztánban bin Ladent.

Donald Trump elnök tovább növelte az Afganisztánban szolgáló amerikai katonák számát. Elnöksége alatt dobták le a tálibokkal szövetséges-ellenfél Iszlám Állam feltételezett állásaira, barlangrendszerére a MOAB-ot, a valaha bevetett legerősebb, tíz tonnás amerikai bombát. 

A Trump-korszak vége felé, amikor a tálibok ellenőrizték Afganisztán kétharmadát, Washington leült velük tárgyalni csapatai kivonásáról.

A bizonytalan kimenetelű tárgyalások nem oldották meg a helyzetet.

Végül Joe Biden elnök döntött: az amerikai csapatokat 2021. szeptember 11-ig kivonják Afganisztánból. Ez idő szerint a helyzet: mintegy 650 amerikai katona marad Kabulban, hogy biztosítsa a diplomáciai képviselet védelmét. 

Hírek röppentek fel, hogy Törökországot támogatva magyar katonák is részt vesznek a kabuli repülőtér, Bagram biztosításában. Az Afganisztánba telepített magyar kontingensnek már voltak a bagrami repülőtér őrzésével kapcsolatban tapasztalatai. A tálibok, a jövő urai ezt elutasítják. Még az újraiszlámosodott Törökországot sem fogadják el, nemhogy a magyarokat.

Amerika „poszt-Afganisztán” politikája Közép-Ázsiában

Még fel sem szállt az utolsó amerikai katona Kabul katonai reptér-részéről, Bagramból, amikor Antony Blinken amerikai külügyminiszter már Üzbegisztánban termett. Egyelőre nem teljesen világos, milyen lesz az Egyesült Államok „poszt-Afganisztán” politikája a régióban. Ezelőtt jó két évtizeddel Washingtonnak nagyratörő tervei voltak Közép-Ázsiában az egykori szovjet tagköztársaságokkal, a kilencvenes évek elején függetlenné vált „sztanokkal” (Kirgizisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán és Türkmenisztán). Aztán Washington fokozatosan elvesztette érdeklődését a régió iránt. 

Az Egyesült Államok kilenc milliárd dolláros közvetlen segélyt nyújtott a szovjet tagállami státuszból függetlenné vált közép-ázsiai „sztánoknak”, húzza alá a 2020 februárjában az amerikai külügyminisztérium által publikált, a 2019-2025-ös időszakra szóló stratégiáját összefoglaló dokumentum.

A stratégia vezérgondolata: Támogatni a szuverenitást és a gazdasági jólétet. Azaz a korábbi meghatározó irányvonalat, az amerikai, nyugati típusú demokratikus rend bevezetését („demokrácia-exportként is emlegetik) feladni látszanak – legalábbis Közép-Ázsiában.

Ebben az is szerepet játszhatott, hogy Kirgizisztánban, amelyet a 2010-es évtized elején a régió demokratikus mintaállamává akartak változtatni, ezek az amerikai erőfeszítések kudarcot vallottak. Hozzájárult az amerikai érdekvesztéshez az afganisztáni konfliktus, a fokozatos nyugati kivonulás is.

Ugyanakkor az afganisztáni amerikai-NATO-vezetésű kontingens (csúcsidején mintegy 150 ezer katona) ellátásában, a logisztikai lánc kiépítésében szerepe volt a Biskek (Kirgizisztán fővárosa) melletti légi támaszpontnak, Manasnak, amelyet az amerikai, nyugati hadseregek használtak (hadi)anyagraktározásra, a bevetések közti szünetekben kis pihenőt kapott katonák elszállásolására. 

Amerikai-orosz régiós viszony – a régi szép idők

Mindenek előtt azonban amerikai-oroszországi közös vállalkozásként az Oroszországi Föderációban előállított repülőgép-üzemanyagot importálták is, tárolták a Biskek melletti Manas repülőtér a nyugatiak által bérelt részén. Kitűnő üzlet volt, mondják, amit egyfelől az OF külső katonai és polgári hírszerzése (GRU és az SzVR), másfelől az amerikai társintézmények, mindenek előtt a CIA közösen vittek. Abban az időben - jóval a Nyugat-OF viszonyt végképp elrontó 2014-es kelet-ukrajnai események, a Krím elcsatolása előtt - a Nyugat, mindenek előtt az USA és az Oroszországi Föderáció viszonya korrekt-szivélyes volt.

Washington megállapodott Moszkvával, hogy az Afganisztánban lévő NATO-haderő nem közvetlenül katonai jellegű utánpótlásának tetemes részét az OF vasút- és közúthálózatán át juttatják el Közép-Ázsiába, majd onnan Afganisztánba. Ez volt a mintegy tíz esztendeje megnyitott, csak néhány évig működő Északi Elosztási Hálózat, a Northern Distribution Network (NDN). 

Alapvető útvonal: a Klaipeda (Litvánia) kikötőjébe érkezett, az afganisztáni missziónak szánt árut hozó teherhajókról a rakományt vasútra rakták, amely Belorusszián, az OF-en, Kazahsztánon, Üzbegisztánon át érkezett az afgán határra, Termez állomásra.

A közúti teherautós változat Klaipedától az M1-es gyorsforgalmi úton Lettországon keresztül Moszkváig, onnan Közép-Ázsiáig, a nagy üzbegisztáni, Afganisztánnal határos vasúti-közúti összeköttetést adó Termezig, vagy a manasi repülőtérig húzódott, ahonnan teherszállító gépek vitték tovább a néhány száz kilométerre lévő Afganisztánba.

Az USA emellett garanciavállalóként a Világbank, a Nemzetközi Valuta-alap, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank, az Ázsiai Fejlesztési Bank bevonásával több mint 50 milliárd dolláros hitel nyújtásában működött közre, mintegy 40.000 közép-ázsiai diák amerikai tartózkodását finanszírozta.

Az Egyesült Államok elsődleges megfontolása – amely némileg egybeesik az Oroszországi Föderációéval – a terrorizmus elleni fellépés a térségben.

Közép Ázsia olyan geo-stratégiai régió, amely fontos az amerikai nemzetbiztonsági érdekek érvényesítése szempontjából – függetlenül az USA afganisztáni elkötelezettségének a mértékétől – húzza alá a tavaly téli dokumentum, mintegy megerősítve az afganisztáni kivonulást. 

Oroszország az Afganisztán felől jövő, az Iszlám Állam képében jelentkező veszélyt komolyan veszi. Kétlépcsős védvonalat épített ki. Az első az Afganisztánnal 1300 kilométeres közös határú Tádzsikisztánban húzódik. A második védvonalat Kirgizisztán alkotja, amely a térség leggyengébb fegyveres erejével rendelkezik. Biskektől keletre mintegy húsz kilométerre működik a Kant légibázis, amit az OF 2032-ig bérel a kirgiz kormánytól.

Az OF terror-ellenes első védvonala

A délről jövő fenyegetés ellensúlyozására Tádzsikisztánban működik az Oroszországi Föderáció legnagyobb külföldi támaszpontja, a 201.-es számú, mintegy hadosztálynyi erővel a fővárosban, Dusanbében és a délebbre lévő Kurgan-Tübében.

Az oroszországi erők egy részét közvetlenül a tádzsik-afgán határ mentén telepítették.

Fegyverzetük kiemelt eszközei, a 220mm-es Uragan rakéta-sorozatvetők (Katyusák), amelyek 35 kilométeres hatótávolságukkal, meredek röppályájukkal kifejezetten alkalmasak a hegyvidéki hadviselésre.

Tádzsikisztánban vannak telepítve a legmodernebb taktikai rakétafegyverek, például a több száz kilométeres hatótávolságú Iszkander-M ballisztikus rakéták. A hírek szerint légi nehézfegyverzet, így Su-24M taktikai bombázók és Tu-22M változtatható szárnynyilazású, hangsebességnél gyorsabb, rakétákkal felszerelt stratégiai bombázógépek is támogatják a 201.-eseket.

A terror-ellenes második védvonal

Kirgizisztánban az OF négy katonai objektuma működik, ezek adják a második terrorista-ellenes védvonalat.

1. Kantban a 2003 óta működő katonai repülőtér, a 14. Légi Hadsereg parancsnoksága alatt. Su-25, Su-25SM taktikai csapásmérő-közeltámogató gépek, Mi-8MTV5-1 helikopterek, Orlan-10 felderítő drónok állomásoznak itt.

2. Karaköl – haditengerészeti kísérleti bázis az Isszik-Kul tó mellett,

3. Katonai távközlési központ Csaldovarban, 4. Katonai megfigyelőpont (hivatalosan autonóm szeizmológiai állomás) Majluu-Szuu városában. 

Kína – a játszma nagy ismeretlenje

Míg Oroszország első sorban katonai eszközökkel igyekszik útját állni az Afganisztánból északra, Közép-Ázsiába, majd onnan az OF nyugat-szibériai részeire beszivárgó, terror-alapú iszlamizmusnak, addig Kína első sorban gazdasági eszközökkel hatolna be abba az űrbe, amit az USA, a nyugati koalíciós erők távozása hagy.

Peking be akarja kapcsolni Afganisztánt az Övezet és Út Kezdeményezésbe (BRI), az Új Selyemút programba. 

Ezzel kettős célja lehet. Egyfelől piacot lát a csaknem negyven millió afgán állampolgárban, másfelől pedig szeretné biztonságban érezni a Közép-Ázsián, Oroszországon át vezető Új Selyemút közúti és vasúti szállítási útvonalait, az Európa felé évente indított több ezer vasúti szerelvényt.

Kínát továbbá roppantul érdeklik a nagyrészt feltáratlan afganisztáni ásványkincsek, a réz-, arany, vasérc-, ritkafém-, lítium-, drágakő-, szénhidrogén-készletek. Kína nagy valószínűséggel Pakisztánnal, regionális szövetségesével együtt lép fel Afganisztánban, ahol az iszlámhitű ujgurokat sújtó pekingi elnyomás miatt a kínaiak nem túl népszerűek, viszont az iszlám világ egyetlen atomhatalma, Pakisztán igen. 

Figyelemre méltó, ahogy Kína, pragmatizmust tanúsítva nem zárkózna el akár az USA-val való csendes, fű alatti kooperációtól Afganisztánban.

Zhu Yongbiao, a Lanzhou Egyetemen a nemzetközi kapcsolatok professzora a South China Morning Postban 2021 júniusában megerősíti, hogy várható Afganisztánban a kínai jelenlét erősödése.

Ez azonban nem menne szükségszerűen az afgán-amerikai kapcsolatok rovására, hiszen Kína és az USA Afganisztán-politikája, nézetei nincsenek egymással konfliktusban. Ellenkezőleg, közös érdekük előmozdítani Afganisztán önerőből való fejlődését

idézi a hongkongi lap a professzort.

Afganisztán külkereskedelmében régiószomszédai, Kína, India, Pakisztán, Irán dominálnak, derül ki a Világbank 2019-es adataiból. A dél-ázsiai ország behozatala többszöröse a kivitelének. Legnagyobb import-partnerei: Irán, Kína és Pakisztán. Az afganisztáni export legnagyobb felvevői: India, Pakisztán és Kína.