Kit hívhat fel Hszi-Csin-ping, ha az EU vezetőjével kíván egyeztetni?
Globál
Az uniós tagállamok többnyire a saját érdekeik mentén alakítják a kétoldalú kapcsolataikat Kínával, miközben Európai Unió többnyire ideológiák mentén lép fel Kínával szemben. Mi lehet az EU Kína-politikájának célja és melyik európai vezetővel tárgyalhatna erről a kínai elnök? Horváth Levente az Eurázsia Központ igazgatója, Magyarország korábbi sanghaji főkonzulja keresi ezekre a kérdésekre a választ az Eurázsia magazin honlapján megjelent elemzésében.
December elején tartották meg a 24. EU-Kína Csúcstalálkozót, amelynek keretében Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és Charles Michel, az Európai Tanács elnöke vezette delegáció tárgyalt a kínai állami vezetőkkel.
Habár az EU vezetői a békés együttműködés jelszóval érkeztek Kínába, az elmúlt években nem épp az ezirányú törekvések látszódtak.
Az EU több szankciót kivetett vagy épp tervez kivetni Kína kapcsán, továbbá a „kockázatmentesítés” (derisking) is egyre hangosabb lett az Európai Unióban, ami tulajdonképpen az amerikai „leválás” (decoupling) hasonmása - olvasható az Eurázsia magazin honlapján megjelent elemzésben.
Emellett az EU meghirdette a Global Gateway nevezetű projektjét 2021-ben, ami pedig a kínai Övezet és Út kezdeményezés versenytársa lenne.
A legnagyobb különbség az EU-s és kínai kezdeményezés között, hogy míg az európai fejlesztésekről nem igen lehetett hallani és már-már eltűnőben van két év után, addig a kínai kezdeményezés az idén ünnepelte 10. évfordulóját és már rengeteg sikeres projektet hozott létre. Ugyanakkor míg a kínai állami vezetők támogatóak a Global Gateway kapcsán, az EU veszélyként tekint a BRI-re. Olaszország épp a találkozó napjaiban jelentette be, hogy kilép a BRI együttműködésből…
A kockázatmentesítés egyébként sem egy valós elgondolás, hiszen az EU és Kína nagyon fontos gazdasági partnerek: 2022-ben a kétoldalú áruforgalom az előző évhez képest 23 százalékkal, rekordszintre, 857 milliárd euróra nőtt. A Kínába irányuló uniós export 3,1 százalékkal 230 milliárd euróra, a Kínából származó uniós import pedig 32 százalékkal 626 milliárd euróra nőtt. A kereskedelem volumene 2022-ben meghaladta a napi 2 milliárd eurót. Ezeken kívül fontos megemlíteni, hogy az EU a számára létfontosságú gallium 71 százalékát, míg a germánium 45 százalékát szerzi be Kínából.
Európa 98 százalékban függ a kínai nyersanyagexporttól a digitális- és zöldátállás területén.
A kockázatmentesítés tehát jól láthatóan nem megvalósítható, és nem is érdeke az EU-nak, inkább csak hangulatkeltés Kína ellen.
Az EU kapcsán gyakran felmerült viccként a nemzetközi porondon, hogy a világ állami vezetői, ha az EU-val akarnak egyeztetni, akkor nem tudják, hogy kit kell felhívni.
Ezt a viccet remekül szemléltette a mostani EU-Kína találkozó is: miközben ketten képviselték az Európai Uniót, hogy a békés együttműködésről egyeztessenek, Olaszország bejelentette, hogy kilép az Övezet és Út kezdeményezésből.
Emmanuel Macron francia elnök látványos látogatást tett Kínában áprilisban, nagy békülésre, együttműködésre és az USA-Kína-konfliktusból való kimaradásra buzdította az EU-s tagországokat, aminek sokan nem örültek, így a macroni nézőpont rögtön elhalkult, vagy akár már meg is változott – a BRICS kapcsán ugyanis nagyon kritikus hangot ütött meg - írja elemzésében Horváth Levente az Eurázsia Központ igazgatója, Magyarország korábbi sanghaji főkonzulja.
Olaf Scholz német kancellár az első volt, aki Xi Jinping harmadszori újraválasztását követően Pekingbe látogatott, majd idén júniusban a Kínával való együttműködés bővítéséről beszélt - elvégre is több német autót exportálnak Kínába, mint amennyit az egész EU-ban eladnak, de a többi német vállalat sem szívesen csökkentené a kínai jelenlétét –, míg a német külügyminiszter rendszeresen diplomáciai vihart kavar a Kína-kritikus megszólalásaival.
Mindeközben Magyarország pedig reálpolitikát folytatva, a keleti nyitás jegyében békés együttműködést hirdet Kínával.
Jól látható, hogy míg a tagországok többnyire a saját gazdasági érdekeik mentén lépnek fel, és a Kínával folytatott bilaterális tárgyalásaik az együttműködések bővítéséről szólnak, addig EU-s szinten ideológiai érdekeket követnek, vagy kell (?) követniük.
Ezek után egy kérdés maradt: végülis mi az EU Kína politikája? És Xi Jinpingnek kit kellene felhívnia, hogy erről egyeztessen?
