Dominóhatás: újabb repedések az olajpiacon

Csökkenő befolyás, növekvő feszültségek 

Az 1960-ban alapított OPEC célja a tagállamok kitermelésének összehangolása és a globális olajárak befolyásolása.

A szervezet jelenleg is a világ kitermelésének jelentős részét adja, ugyanakkor az elmúlt években befolyása mérséklődött. Ennek egyik fő oka a nem tagállami termelők térnyerése, különösen az Egyesült Államok esetében, amely mára a világ egyik legnagyobb olajtermelőjévé vált. Az OPEC erre reagálva hozta létre az OPEC+ együttműködést, amelybe többek között Oroszország is bekapcsolódott.

A szervezeten belüli kohéziót ugyanakkor gyengítik a kilépések és az érdekellentétek: Katar (2019), Ecuador (2020) és Angola (2024) után most egy még jelentősebb termelő távozik.

Kép forrása: Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány

A kilépés mögötti fő tényezők

Az Emírségek döntése több, egymást erősítő gazdasági és stratégiai okra vezethető vissza:

• Kitermelési korlátok: az OPEC által meghatározott kvóták (kb. napi 3,5 millió hordó) korlátozták a növekedést
• Kapacitásbővítés: az ország jelentős beruházásokat hajtott végre, és kitermelését akár napi 5 millió hordóra is növelheti
• Bevételi szempontok: a magasabb kitermelés közvetlen költségvetési többletet eredményezhet
• Geopolitikai tényezők: az Szaúd-Arábiával fennálló gazdasági és stratégiai különbségek, valamint a regionális verseny erősödése

Várható piaci hatások

Az Emírségek kilépése becslések szerint mintegy 3–5%-kal csökkentheti az OPEC globális piaci részesedését. Ennél fontosabb, hogy a szervezet elveszíti egyik olyan tagját, amely jelentős tartalékkapacitással rendelkezett, így csökkenhet az árstabilizáló képessége.

A piaci reakciók egyelőre visszafogottak: a Brent kőolaj ára továbbra is emelkedett szinten alakul. Az árakat jelenleg inkább a geopolitikai tényezők – különösen a Hormuzi-szoros körüli kockázatok és Irán szerepe – mozgatják.

A teljes cikk az alábbi linken tekinthető meg: https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/dominohatas-ujabb-repedesek-az-olajpiacon/