Itt a figyelmeztetés: a vagyonadó adóellenőrzésbe, vagyonosodási vizsgálatba fordulhat át
InterjúAz államnak évi 150-200 milliárd forintos bevételt hozhat a vagyonadó, az érintetteknek viszont komoly feladatot jelent a felkészülés. Kállay András szerint sok családnál először készül teljes leltár a vagyonról, miközben előtérbe kerülhet a generációváltás. Az Apelso Trust partnere, a Partner Grémium az Utódlásért Egyesület elnöke arról is beszélt, hogy milyen előnyei és buktatói vannak a tervezett új adónak.
- A vagyonadóból jövőre várhatóan 200 milliárd forintnyi befizetés várható, reálisnak tűnik a kormány ezirányú bevételi terve.
- A vagyonadóra való felkészülés már jó pár hete tart, és a következő időszakban is jelentős menedzsment- és főleg tulajdonosi kapacitást köt le.
- Európában összesen három országban van teljes körű vagyonadó: Spanyolországban, Norvégiában és Svájcban. Sok más országban viszont kivezették ezt az adónemet, és ez óvatosságra int.
- A vagyonadóval kapcsolatban biztos, hogy lesznek szúrópróbaszerű ellenőrzések, akár a mesterséges intelligencia segítségével.
Mennyit hozhat a vagyonadó a költségvetésnek, megéri az államnak?
Az eredeti bevételi terv nagyjából 600 milliárd forint körüli összeg volt. A mi becslésünk szerint, ha az 1 százalékot vesszük alapul a kb. 60 ezer milliárd forintra becsült összvagyonra vetítve kijön a kalkuláció. Ez nagyon sok csökkentő hatással nem számol, ezért a jelenleg tervezett éves 200 milliárd forint reálisnak tűnik. A mi saját becslésünk eredetileg is bruttó éves 150–200 milliárd forint volt.
Fontos elmondani, hogy ez a jövő évi költségvetési bevételnek kevesebb mint a fél százaléka. Ez jellemző is a vagyonadót alkalmazó országokra: a teljes adóbevételeknek tipikusan 1 százalék alatti szintet tud hozni. Az is fontos, hogy ez bruttó összeg, és nem számol a NAV felkészülésénél és üzemeltetésénél, illetve az össztársadalmi szinten jelentkező költségekkel.
A cégértékelésből jogviták lehetnek. Milyen módszertan kellene, hogy ezeket el lehessen kerülni?
A németországi cégértékelési jogvitákról anno sokat lehetett olvasni. Az, hogy a kormány a svájci modellt vezette be, nagyban egyszerűsíti a helyzetet. Egy átlagos cégnél az elmúlt három év beszámolójából (2024, 2025 és 2026, hiszen jövő augusztusi bevallásról beszélünk) elsőre nagyon könnyen számolhatónak tűnik a cégérték az adózott eredményből és a saját tőkéből.
Nagyon sok cégnél viszont korrigálni kell a korrekciós tételekkel és a kisebbségi részesedésekkel, illetve az utolsó verzió szerint ezeket már családi szinten is össze kell számítani. A startupokra és a kisebb tőkeértékű holding cégekre más szabályok vonatkoznak, szóval meglehetősen sok az elágazás. Amennyiben viszont valaki megtalálja a vállalkozása helyét ebben az útvesztőben, akkor a cégérték az elmúlt három év beszámolóiból relatíve könnyen számolható.
A sok átértékelendő tétel (pl. ingatlanok) nagyban komplikálhatják az eljárást. Ugyanakkor az adózott eredménynél használandó szorzó meglehetősen magas, körülbelül 6,7-szeres. Ez annyit jelent, mintha egy vevő egy eladás alatt lévő cég közel 7 évnyi nyereségét fizetné meg. Szerintem ez nagyon sok cégnél magas és az ügyfelek részéről is felmerültek ezzel kapcsolatban kifogások.
Mennyi időt visz el a tulajdonosoktól most az adóra való felkészülés? Halasztanak emiatt beruházásokat?
Két dologról kell beszélni. Az egyik a beruházások helyzete: ez már évek óta nagyon nagy probléma, az előző évekhez képest tartósan mínuszos tartományban van. Egy ötéves ciklust nézve ez most már 20 százaléknál is nagyobb csökkenés. Ebben a képben nemcsak a multik vannak benne, hanem vaskosan a családi vállalkozások is. Egy felpörgetendő gazdasághoz likviditást kell találni a beruházásokhoz, ennek pedig ellene megy a vagyonadó. Emiatt a tulajdonosok halaszthatnak beruházásokat.
Ehhez jön még az össztársadalmi költség: a felkészülés már jó pár hete, és a következő időszakban is jelentős menedzsment- és főleg tulajdonosi kapacitást köt le. A bevallási és befizetési határidő jövő év augusztus, de a mérési pont az év vége, tehát addig extra fókusz kapnak a kapcsolódó tevékenységek. Én mindig azt javaslom, hogy az össztársadalmi költségbe a NAV felkészülése mellett számolják bele azt is, mennyi drága menedzsment- és tulajdonosi idő megy el a felkészüléssel, nyilván ez a következő években csökkenni fog.
Megalapozott az a félelem, hogy a tételes vagyonlista benyújtása utat nyit a NAV vagyongyarapodási vizsgálataihoz?
Ezt árnyaltabban látom. A Pénzügyminisztérium bejelentette, hogy a vagyonosodási vizsgálatok újraindulnak. Jó pár éve nem láttunk ilyeneket, de ez a vagyonadótól várhatóan független. Másrészt körülbelül 2500 vagyonkezelési struktúra van Magyarországon, nagy részben bizalmi vagyonkezelések, jóval kisebb részben vagyonkezelő alapítványok. Ezeket tételesen át kell néznie a NAV-nak, legkésőbb 2028-as indulással.
A vagyonadóval kapcsolatban biztos, hogy lesznek szúrópróbaszerű ellenőrzések, jelentős részben akár a mesterséges intelligencia segítségével. Az értékelési szabályok relatíve könnyen ellenőrizhetők, publikus adatbázisokból, tehát jelentős részben nem is kell hozzá komolyabb emberi erőforrás.
Lesznek vagyonosodási vizsgálatok, és lehet, hogy egy-egy vagyonadó-bevallás, illetve vagyonstruktúra ellenőrzés ráirányítja valakire a figyelmet, de alapvetően ez két külön dolog.
Sok cégalapító már 60–70 éves. Felgyorsítja az adó a generációváltást, előtérbe kerülhet az utódlás?
Igen. Kármán András pénzügyminiszter is említette, hogy ez a vagyonadó egyik pozitív hozadéka, mert az üzletrészek vagy vagyonelemek korábban kerülhetnek a következő generációhoz. Ez abszolút igaz. Mi is azt érzékeljük, hogy van mozgás a tulajdonosi oldalon, és hogy a vagyonkezelési struktúrák külön keretet kaptak, önálló adószemélyként. Az indulás mindenképpen üdvözlendő.
De nagyon fontos elmondani, hogy egy átgondolt utódlás nem néhány hetes vagy akár hónapos folyamat. Itt az időzítéssel van a probléma. Az eredeti vagyonadó-bevezetés 2028-ban lett volna a 2027-es állapotra, most ez egy évvel korábbra tolódott. Maga a bevallás és a befizetés jövő augusztusban esedékes, de gyakorlatilag az év végéig, aki vagyont akar mozgatni, gyorsan kell lépnie. Fontos, hogy az érintettek néhány hónap alatt a bonyolult, nagy vagyonokat és struktúrákat átgondolatlanul ne mozgassanak meg.
Ennek a kockázata főleg a cégtulajdon és a cégrészesedés esetében nagy. Ingatlannál vagy likvid portfóliónál ez kevésbé igaz, a cégirányításban viszont nagyon komoly problémákat okozhat, amennyiben a tulajdonosi kör szétaprózódik, ez sok esetben az unokák generációjánál jelentkezik majd. Külön felhívnám a figyelmet a tervezetben szereplő kitételre, miszerint komoly érvrendszert kell felsorakoztatni a vagyonmozgatások alátámasztására.
Ehhez kapcsolódik, hogy elkészül a vagyonösszeírás: mennyire ismerték eddig a vagyonos családok a saját vagyonukat?
Ez mindenképpen a legpozitívabb hozadéka a vagyonadó bevezetésének. Nagyon sokaknak a kép most lesz teljes. Az ügyfelek jellegéből fakadóan tipikusan a likvid portfólió értékét követték, van, ahol azt is kevésbé. Az ingatlanok értéknövekedése vagy a cég értékelése nem nagyon volt fókuszban, kivéve, ha utóbbi esetében eladást terveztek, mivel a generációváltáskor nem volt a közelben megfelelő utód vagy menedzsment.
A vagyonleltár mindenképpen üdvözlendő. Ez egyébként a szakmai javaslatunk is, ez a nulladik lépés. Utána családi stratégiát kell létrehozni javasolt formában egy családon belüli konszenzusos alapon, majd a likviditást kell megtervezni a vagyonadó magánszemély és/vagy struktúrán keresztüli megfizetéséhez (akár illikvid vagyonelem értékesítését és/vagy hitelfelvételt is megfontolva) és sok esetben magukhoz a struktúrákhoz is hozzá kell nyúlni.
Mit tanácsol az érintetteknek, milyen döntéseket hozzanak?
A legfontosabb, hogy a családon belül konszenzus alapján, a kockázatok minimalizálásával döntsenek. Egy egyszerű példa: ha van olyan családtag, akire a vagyonadó bevezetése nélkül nem szívesen bíztak volna komolyabb vagyonelemet, itt alapvetően a cégrészesedésre gondolok, akkor fontos többször is végiggondolni, hogy csak a vagyonadó miatt érdemes-e megtenni ezt a lépést. Sokszor már előre kell tervezni nemcsak a második, hanem a harmadik generációval is, úgy, hogy ők még meg sem születtek vagy kiskorúak. Nagyon fontos, hogy működőképes cégek menjenek tovább.
Van egy szakmai probléma is: a vagyonkezelési struktúrák ugyan külön adómentes keretet kaptak, önálló kvázi adószemélyként, de azok a vagyonrendelők, akik az elmúlt években már egy struktúrában konszolidálták az összvagyonukat a következő generációkat fókuszban tartva, a vagyonadó tekintetében hátrányban vannak azokhoz képest, akik még mozgékonyabbak. Ezzel kapcsolatban több beszélgetés is volt a Pénzügyminisztériummal, hogy ezt az ellentmondást valamilyen szinten érdemes lenne megszüntetni, vagy legalábbis csökkenteni. Hasonló a helyzet például akkor is, ha három testvér három bizalmi vagyonkezelésben lévő vagyont hozott létre: a közeli hozzátartozók csak egyetlen egymilliárdos keretet számíthatnak be.
Kulcsfontosságú az egyéb adóhatásokat is mérlegelni. Az érintettek ezt sokszor elfelejtik, csak a vagyonadóra optimalizálnak. Nem gondolnak bele például abba, hogy egy ingatlan átruházásánál az ötéves szja-mentességi idő újraindul. Értékpapír-portfólió esetében az értékpapírok nulla bekerülési értékkel érkeznek be, így az eladási érték adott esetben az árfolyamérték akár 15 százalékát is elviheti nyereségadó formájában az új tulajdonosnál. Nagyon fontos elemenként átgondolni, hogy összességében hogyan néz ki a teljes adóterhelés változása családi szinten és fontos a tervezett lépések adójogszabály megfelelési vonatkozását is vizsgálni.
Hasonló a helyzet a külföldre költözésnél is: elsőre vannak desztinációk, amelyek nagyon kedvezőnek tűnnek, de kiderülhet, hogy a külföldi adózási feltételek és a hazai kedvező adófeltételek elhagyása (pl. TBSZ számlák) összességében még nagyobb plusz terhet jelentenek, mint az itthoni, addicionálisan jelentkező vagyonadó.
Hogyan juttatja el a szakma a javaslatait a kormányhoz?
Nagyon aktív lobbi folyik már hónapok óta. Voltak formális egyeztetések szakmai szervezetek és szakértő cégek bevonásával, és nyilván nagyon sok informális egyeztetés is történik. Több fontos irányt emelnék ki.
Az egyik a családi vállalkozások és a kkv-k kérdése. Több javaslat jött a beruházások élénkítése kapcsán, hogy valamilyen leírhatóság legyen lehetséges a vagyonadó és az adott évi beruházások között. A másik az előbb említett vagyonok egybentartására és hatékony kezelésre vonatkozó javaslati kör, illetve kritikus még a start-up-ok, illetve rajtuk keresztül a hazai innovációs kapacitások erősítése.
Meddig számíthatunk a vagyonadóra, mit hozhat a jövő?
Európában három hasonló, teljes körű vagyonadó van: Spanyolországban, Norvégiában és Svájcban. Svájcban és Norvégiában nagyon más a társadalmi rétegződés, itt lehet alacsony a belépési szint és a kulcs is. Sok más országban viszont kivezették ezt az adónemet, ez óvatosságra int minket.
Összességében a vagyonadó talán a legkomplexebb adó. Nagyon bonyolult, főleg ilyen komplex rendszerben a kalkuláció, az értékbecslés menete, és a NAV oldaláról az ellenőrzés. Jó ideig velünk marad, de a személyes véleményem szerint ebben a kemény formában nem túl sokáig. Várhatóan valamilyen egyszerűsítés irányába érdemes lesz majd elvinni, de túl korai még erről beszélni, hiszen a jogszabály sincs még készen.
Az említett javaslatokat és lehetséges veszélyeket is figyelembe véve a vagyontulajdonosoknak fel kell készíteniük a családi vagyonokat mind vagyonstruktúra, mind likviditás szempontjából a következő évekre, évtizedekre. Végső soron vagy egy újrakalibrált vagy egy végre megszülető vagyontervezés keretében, amelyet a vagyonadó kényszerít majd ki.