Miért nincs Ausztriában vagyonadó, mikor igény lenne rá, vagy mégsem?!
VagyonadóAusztriában jelenleg nincs klasszikus vagyonadó, sem örökösödési és ajándékozási adó: előbbit még 1994-ben, utóbbiakat pedig 2008-ban törölték el. Az osztrák sajtóban és a politikai közbeszédben azonban rendszeresen visszatérő, rendkívül megosztó vitatéma a vagyonadó esetleges újbóli bevezetése.
Ausztriában a Forbes adatai szerint csaknem 196 ezer dollármilliomos él. A számuk a tőzsdék szárnyalásának és a befektetések növekedésének köszönhetően az elmúlt évben kiemelkedő mértékben, mintegy 21 százalékkal emelkedett.
A vagyon eloszlása rendkívül egyenlőtlen az országban, amit jól mutatnak a különböző gazdagsági szintek adatai:
- Szupergazdagok (Ultra-high-net-worth): mintegy 500 ultra-gazdag család/személy él az országban. Ez a szűk csoport birtokolja a teljes osztrák pénzügyi vagyon csaknem 39 százalékát.
- Ha a szigorúbb, legalább 30 millió dolláros szabadon befektethető vagyonnal rendelkezőket nézzük, a nemzetközi statisztikák 4188 főt tartanak számon.
- Milliárdosok: a Forbes hivatalos rangsora szerint Ausztriában jelenleg 9-10 klasszikus dollármilliárdos él. Közülük a leggazdagabb Mark Mateschitz (a Red Bull örököse), akinek vagyonát közel 39 milliárd dollárra becsülik.
- Átlagos vagyon: ahhoz, hogy valaki az osztrák társadalom gazdagabbik feléhez (a felső 50 százalékhoz) tartozzon, viszonylag alacsonyabb, nagyjából 62 400 eurós nettó vagyon is elegendő. Ausztriában 1994. január 1-jével szüntették meg a klasszikus, általános vagyonadót (Vermögenssteuer). A kivezetéséről szóló politikai döntést és a törvénymódosítást 1993-ban fogadták el.
Az osztrák kormány elsősorban a magas adminisztratív költségek, az adóelkerülés, valamint a hazai vállalkozásokra nehezedő gazdasági terhek miatt döntött az eltörlés mellett. Az adónem megszűnése előtt a beszedett vagyonadó mintegy 80 százalékát nem magánszemélyek, hanem vállalatok fizették be.
Közben a "téma", mármint a vagyonadó bevezetése, időről időre napirendre kerül. Két nagy társadalmi blokk küzd egymással. 1. Kik és miért követelik? (A baloldal és a civil szervezetek)
- Társadalmi igazságosság és válságkezelés: az olyan baloldali és liberálisabb szellemű médiumokban, mint a Der Standard, rendszeresen teret kapnak a szakszervezetek (ÖGB), a Munkáskamra (Arbeiterkammer), a szegénység ellen küzdő szervezetek (Armutskonferenz), valamint a Zöldek és az SPÖ (Osztrák Szociáldemokrata Párt) érvei.
- A szupergazdagok megadóztatása: azzal érvelnek, hogy Ausztria nemzetközi összehasonlításban az utolsók között van a vagyonhoz köthető adóbevételek terén (ez az állami bevételek alig 1 százalákát teszi ki). A javaslatok szerint a „szupergazdagok” és a milliomosok örökségeinek progresszív adóztatásával (például az globalizációkritikus Attac által szorgalmazott, 5 millió euró feletti vagyonokra kivetendő 1 százalékos adóval) igazságosabban lehetne finanszírozni az egészségügyet, az oktatást és a költségvetési hiányt.
2. Kik és miért ellenzik? (A jobboldal és a gazdasági szféra)
- Káros a gazdaságra és a családi vállalatokra: a konzervatívabb lapok (mint a Die Presse) és a gazdasági szaklapok hangot adnak az Osztrák Gazdasági Kamara (WKO), az ÖVP (Néppárt), az FPÖ (Szabadságpárt) és a NEOS érveinek.
- Adminisztratív teher és tőkekimenekítés: szerintük a vagyonadó bevezetése hatalmas bürokratikus terhet jelentene (a vagyonok folyamatos és bonyolult felértékelése miatt), elüldözné a befektetőket, és veszélyeztetné a családi vállalkozások generációváltását. Úgy vélik, az államnak inkább a kiadásait kellene csökkentenie ahelyett, hogy újabb adókkal sújtaná a gazdaságot.
A sajtó kiemelten követte, hogy az osztrák Parlament alsóháza (Nationalrat) többségileg elutasította a Zöldek azon indítványát, amely az örökösödési adó és a magas vagyonok adójának visszaállítását célozta meg. Az indítvány mellett csak a szociáldemokraták álltak ki, míg a jobboldali és liberális pártok mereven elzárkóztak tőle. Összességében az osztrák sajtóban a vagyonadó kérdése egy klasszikus ideológiai csatatér: míg a baloldal a vagyonkoncentráció megállításának és a költségvetés konszolidálásának eszközeként látja, addig a jobboldal és a gazdasági elit gazdasági „méregként” és felesleges bürokráciaként hivatkozik rá.