Összeomlott a nyugat-európai jóléti modell, csak látszólag élnek jobban a fiatalok

A 2026-os év hátralévő részében és 2027-ben az Európai Unió lakosságának kétharmada urnákhoz járul különböző nemzeti és regionális választásokon. (többek között francia elnökválasztás, parlamenti választások Olaszországban, Lengyelországban, Spanyolországban, Finnországban és Görögországban)

A legtöbb EU-tagállamban közös jelenség a populista és nacionalista erők erősödése. Ennek gyökerei egy mélyebb, strukturális jellegű válságba nyúlnak vissza: az európai szociális modell megingásába - írja a Brueghel Intézet elemzése, amely a nyugat-európai tüntetések kapcsán a társadalmi szerződéseket vizsgálta.

Az európai szociális modell megingása

Az európai szociális modell fél évszázadon keresztül az egyenlőség és a piaci dinamizmus egyensúlyára épült, melynek pillérez az univerzális egészségügy, az állami nyugdíjak, az oktatás, a munkajogi szabályozások és a kollektív bértárgyalások.

Ezek a történelmi feltételek mára megszűntek. A társadalom gazdasági, szociális, kulturális és generációs mentén is töredezetté vált (szegények vs. gazdagok, városiak vs. vidékiek, fiatalok vs. idősek). A hagyományos középutas demokratikus koalíciók támogatottsága sok országban az 50% alá süllyedt, amit a lakhatási és az energiaválság is erősített.

A válság három fő oka

A szerzők három alapvető nyomást azonosítanak, amelyek megrendítették a rendszert:

Demográfiai problémák:

• A teljes termékenységi arányszám 1,4 alá esett (a 2,1-es reprodukciós küszöb helyett), miközben a 65 év felettiek várható élettartama nő.
• A 65 év felettiek és a 15–24 év fiatalok aránya az 1970-es 1-szeres alatti értékről 2,0-ra nőtt, vagyis minden fiatalra két idős jut.
• Az idősekre fordított kiadások - nyugdíj és egészségügy - a GDP 20%-át teszik ki, míg az oktatásra fiatalok szánt rész alig éri el az 5%-ot, ami növeli a generációs feszültségeket.

Háztartások töredezettsége:

• Az egyszemélyes háztartások aránya folyamatosan emelkedik, meghaladja a 37%-ot.
• A válások arányának növekedése - az új házasságok több mint 40%-a végződik válással - meggyengítette a hagyományos gondozási hálókat. A magukra maradt kiszolgáltatott polgárok elhagyatottnak érzik magukat.

Munkaerőpiaci bizonytalanság:

• Bár a munkanélküliség stabilizálódott, a nem-szabványos foglalkoztatás terjed, a nők negyede részmunkaidős, a ideiglenes szerződések aránya 11% feletti, a fiatalok munkanélkülisége magas 15 százalék, vagy annál is rosszabb).
• A szakszervezetek gyengülése és a tőke-munka megoszlásban a bérek részesedésének csökkenése figyelhető meg.
• A mesterséges intelligencia (MI) terjedése tovább fokozza a munkahelyi bizonytalanságot, különösen a 25 év alattiak körében, ahol a munkanélküliség az EU-ban meghaladja a 15%-ot, miközben az átlagos 6% körül mozog.

A hagyományos pártok gyakran a költségvetési megszorításokat hirdetik, míg a nacionalista erők a hagyományos juttatások megőrzését ígérik, de csak a "bennszülött" polgároknak. Mindkét út zsákutcába vezet - írják a kutatók.

Mi lehet a kiút?

A demokratikus erőknek egy ambiciózus, szociális piacgazdaságon alapuló jövőképet kell felmutatniuk, amely a szociálpolitikát nem puszta költségként, hanem a gazdasági dinamizmus és a humántőke-fejlesztés motorjaként kezeli:Az aktív munkaerőpiaci politikáknak és az élethosszig tartó tanulásnak kell felkészítenie a munkavállalókat a technológiai váltásokra.

Újra kell gondolni a nyugdíjakra/egészségügyre fordított kiadások és az oktatásra szánt források arányát.

Bár a szociális modellek reformja elsősorban a nemzeti kormányok felelőssége, mivel a közkiadások 30%-át nemzeti szinten kezelik, az EU-nak kulcsszerepe van a stabilitás és a geopolitikai hitelesség megőrzésében - vélik az intézet kutatói.

• Ahogy a Delors-bizottság tette az 1980-as évek végén a gazdasági növekedést összekapcsolta a kohéziós politikákkal, úgy a mostani versenyképességi stratégiákat is ki kell egészíteni egy szociális kohéziós stratégiával.
• Meg kell előzni a szabályozói versenyt, különösen az MI korában egy uniós szintű oktatási program indításával.
• Az EU-nak demonstrálnia kell a valódi hozzáadott értékét. Ha Európa el akarja kerülni a demagógia csapdáját, túl kell lépnie a fiskális megszorítások szigorú betartatásán, és bizonyítania kell, hogy a gazdasági hatékonyság és a szociális igazságosság kéz a kézben járhat.