Felkötheti a szoknyáját Japán első női miniszterelnöke, brutális belpolitikai hullámvasút vár rá
ElemzésekTakaicsi Szanae miniszterelnöksége történelmi jelentőségű, elvégre Japánban első nőként töltheti be a pozíciót. Ugyanakkor ingoványos talajon áll. Kormányát politikai alku, belső megosztottság és társadalmi bizalmatlanság övezi – mindez pedig azt vetíti előre, hogy rázós, botrányoktól sem mentes kormányzásra kell felkészülnie.
Takaicsi Szanae 2025. október 21-én lépett hivatalba Japán első női miniszterelnökeként, miután a Liberális Demokrata Párt (LDP) korábbi vezetője, Isiba Sigeru lemondott a párt választási kudarcai után.
Takaicsi felemelkedése egy megosztó pártvezetési küzdelem eredménye volt, amely során frakciós alkuk és hatalmi játszmák sora zajlott a háttérben – köztük az a politikai szövetség, amelyet a korábbi miniszterelnökkel, Aso Taróval kötött.
Bár Takaicsi reformokat ígért, kormányának összetétele – amelyben több, botrányokkal terhelt politikus is helyet kapott, kétségeket ébreszt a valódi változás szándékát illetően - hívja fel a figyelmet az East Asia Forum elemzése.
Takaicsit 2025. október 4-én választották meg az LDP új elnökévé, és október 21-én vette át a miniszterelnöki posztot Isiba Sigerutól, aki a 2025. júliusi felsőházi választásokon elszenvedett vereség után távozott.
A japán és nemzetközi média történelmi pillanatként ünnepelte, hogy Japánnak először lett női miniszterelnöke.
Az elmúlt hetek fejleményei azonban egyre inkább azt mutatják, hogy Takaicsi előtt rögös út áll.
A Liberális Demokrata Párt 2024 októberében elveszítette alsóházi többségét, majd 2025 júliusában a felsőházban is kisebbségbe került, így az ellenzéki pártok támogatására szorul törvényhozási kezdeményezéseihez.
A megélhetési költségek emelkedése és a politikai finanszírozási szabályokat megszegő képviselők botrányai súlyosan megtépázták a kormánypárt hitelességét.
A 2025-ös LDP-elnökválasztás jelszava – „Változz, LDP” – a megújulás ígéretét hordozta, és egy női vezető megválasztása látszólag ennek kézzelfogható jele volt. Ám Takaicsi az első fordulóban csak mérsékelt támogatást kapott, végül pedig az egykori miniszterelnök, Aso Taró döntő támogatásával került ki győztesként. Aso a párt egyetlen még működő frakciójának vezetője – a többit ugyanis a botrányok nyomán „formálisan” feloszlatták.
Takaicsi győzelméért cserébe Aso-t pártelnök-helyettesnek nevezték ki, emberei pedig kulcspozíciókat kaptak az LDP-ben. Ez a politikai alku komoly kételyeket vet fel Takaicsi reformszándékainak őszinteségét illetően.
Egy friss közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 44 százaléka „kevés vagy semmilyen” elvárást nem táplál az új miniszterelnökkel szemben, 62 százalék nem támogatja kormányzati kinevezéseit, míg 69 százalék kifejezetten ellenzi, hogy olyan politikusokat is pozícióba juttatott, akik megszegték a finanszírozási szabályokat.
Különösen nagy felháborodást váltott ki Hagjuda Kóicsi főtitkárhelyettesi kinevezése, aki köztudottan érintett volt a botrányban. Ő, valamint a néhai Abe Sindzó vezette frakció több tagja is Takaicsi kampányát támogatta, és az új miniszterelnök már hivatalba lépésekor világossá tette: nem szándékozik további büntetéseket kiszabni rájuk.
A párt vonakodása, hogy érdemben rendezze a finanszírozási szabálytalanságokat és szigorúbb törvényi kereteket alkosson, végül a koalíciós partner, a Komeitó szakításához vezetett.
A vallásos alapokon nyugvó, centrista és pacifista párt mindig is büszke volt tiszta imázsára, így 2025. október 10-én váratlanul bejelentette: felmondja a 26 éve fennálló együttműködést. Ebben minden bizonnyal szerepet játszott Takaicsi határozottan jobboldali irányvonala és keményebb védelmi politikát hirdető programja is.
A Komeitó távozása sokkolta a japán politikai életet, hiszen a stabilitás szimbólumának számító LDP–Komeitó-koalíció megszűnésével hirtelen megnőtt az esélye annak, hogy az ellenzék vegye át a hatalmat.
A legnagyobb ellenzéki erő, az Alkotmányos Demokrata Párt azonnal tárgyalásokat kezdett más pártokkal egy lehetséges koalícióról. Néhány napig úgy tűnt, Takaicsi kormányfői kinevezése is veszélybe kerülhet. A helyzet kísértetiesen emlékeztetett az 1993-as eseményekre, amikor az LDP, bár a legnagyobb frakciót alkotta, kisebbségbe szorult, és egy ellenzéki összefogás kiszorította a hatalomból.
Hosszú egyeztetések után végül született egy megállapodás az LDP és a jobboldali Japán Innovációs Párt között, amely biztosította Takaicsi miniszterelnökké választását.
Bár az új koalíciós partner nem csatlakozott a kabinethez – ezzel is elkerülve, hogy felelősséget vállaljon annak döntéseiért –, külső támogatásával stabilizálta az új kormányt.
Japán első női miniszterelnöke tehát már induláskor ingoványos talajon áll.
Kormányát politikai alku, belső megosztottság és társadalmi bizalmatlanság övezi – mindez pedig azt vetíti előre, hogy Takaicsi Szanae történelmi jelentőségű, ám igencsak viharos pályára készül.
