IMF-jelentés: azonnali reformok kellenek!

 

Magyarország gazdaságára egyszerre több tényező is komoly nyomást gyakorol: a gyenge beruházási kedv, a bérek és a termelékenység közötti növekvő olló, a tartósan kihívást jelentő globális környezet, valamint a népesség elöregedése. Az idei költségvetési hiány várhatóan a GDP 7–7,5 százaléka között alakul, miközben az államadósság emelkedik. E kihívások átfogó reformcsomagot követelnek – különösen a költségvetési politika terén, de szükség van a termelékenységet és az innovációt ösztönző strukturális változtatásokra is.

• A gyenge beruházási kedv
• A bérek és a termelékenység között növekvő olló
• A tartósan kihívást jelentő globális környezet
• Az öregedő társadalom

 

A kormány által kitűzött cél, az euró bevezetése, megfelelő horgonyt biztosíthat a gazdaságpolitika számára – ám ez nem helyettesíti a széles körű reformokat. A költségvetési konszolidációnak hitelesnek és növekedésbarátnak kell lennie, míg a monetáris politikának mindaddig fenntartás nélkül óvatosnak kell maradnia, amíg a dezinflációs folyamat tartóssá nem válik. A pénzügyi szektor felügyeletének és a makroprudenciális politikának kezelnie kell a felszínre kerülő kockázatokat, miközben a strukturális reformoknak a termelékenységet, a beruházásokat és az innovációt kell növelniük. 

 

Középtávon a gazdasági növekedés fokozatos erősödése várható. A jelenlegi intézkedések mellett a növekedés 2026-ban 2 százalék körül alakulhat, majd középtávon 2,5 százalék körüli szintre emelkedhet. Ezt támogatja a korábban befagyasztott, mintegy 16 milliárd eurónyi (a GDP 7 százalékát kitevő) uniós forrás kifizetése, amely fellendíti az energiabiztonságba, az infrastruktúrába és a humán tőkébe irányuló központi beruházásokat, miközben az autó- és akkumulátorgyárak is növelik a termelést.

 

 

A költségvetési hiány – további kormányzati intézkedések hiányában – középtávon várhatóan meghaladja majd a maastrichti kritériumokat, és az államadósság-ráta tovább emelkedne. A magasabb energiaárak miatt a külső egyenleg idén kismértékű hiányba fordulhat, mielőtt az energiaárak normalizálódásával és az exportkapacitások bővülésével újra többletessé válna.

A kilátásokat övező kockázatok inkább negatív irányba mutatnak. A közel-keleti háború elhúzódása vagy eszkalációja magasabb energiaárakat eredményezhet, ami megterhelné a növekedést, a költségvetést és a külső egyenleget. Európa gyengébb kereslete vagy az új kereskedelmi korlátok hátrányosan érintenék a magyar exportorientált gyártókat. Az infláció is a vártnál magasabb és tartósabb lehet, ha a bérek továbbra is meghaladják a termelékenység növekedését, rontva a versenyképességet. A forint közelmúltbeli erősödése és a hozamok hirtelen csökkenése is megfordulhat, ha a reformok nem váltják be a piaci várakozásokat. Másfelől egy hiteles költségvetési kiigazítási csomag tovább javíthatná a piaci hangulatot. 

 

 

Magyarország gazdasága komoly strukturális kihívásokkal néz szembe. Az elmúlt évtized nagy részében a növekedést az vezérelte, hogy a kormány bőséges állami ösztönzőkkel vonzotta a külföldi működőtőkét a feldolgozóiparba – különösen az autóiparba. Ez a modell ma már élesebb globális versennyel, gyorsan öregedő munkaerővel és a termelékenységnél gyorsabban növekedő bérekkel szembesül. Három évnyi stagnálásközeli állapot után a beruházások továbbra is gyengék.

Ezzel párhuzamosan az egyre inkább intervenciós (beavatkozó) politikák gyengítették a versenyt és az innovációs kedvet. Ide tartoztak a jelentős költségvetési kiadásokkal járó fogyasztóiár-védelmi intézkedések, a vállalkozásoknak és lakásvásárlóknak nyújtott támogatott hitelek, valamint az ágazatspecifikus különadók. A növekedés újraindításához új motorra van szükség, amelyet egy dinamikus magánszektor, egy hatékonyabb állam és egy képzettebb munkaerő hajt meg.

Magyarországnak most kivételesen kedvező lehetősége van gazdasága újjáélesztésére. Az új kormány programja – az EU többi részével való integráció elmélyítése, a kormányzás megerősítése és a közpénzek egyensúlyának helyreállítása – jelentős bizalmat váltott ki a piacokon: a forint erősödött, a kormány hitelfelvételi költségei pedig csökkentek. A célszint alatti inflációval, a szilárd mutatókkal rendelkező bankrendszerrel és az uniós források visszatérésével adottak az optimista jövő feltételei. Ez a lehetőség azonban nem tart örökké, ha a piacok által megelőlegezett bizalmat nem használják ki teljes mértékben. Most egy átfogó, hiteles és megfelelően ütemezett reformcsomagra van szükség ahhoz, hogy ezek a kedvező feltételek erősebb beruházásokká, jobb termelékenységgé és tartós növekedéssé alakuljanak. 

A kormány euróbevezetési célja erős horgonyt jelenthet – de nem helyettesítheti a szükséges reformokat. Magyarország gazdasági ciklusa szorosan együtt mozog az euróövezettel, így jó pozícióban van a közös pénz átvételéhez. A tagság tartós előnyökkel járhatna: eltörölné az árfolyamkockázatot, csökkentené a háztartások, a vállalatok és az állam hitelköltségeit, valamint elmélyítené a kereskedelmi és beruházási kapcsolatokat. Ugyanakkor az euró bevezetése az önálló monetáris politika és a sokkok elnyelését segítő rugalmas árfolyam feladását is jelenti. A nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy az euróbevezetés előnyei döntően attól függnek, hogy a gazdaság mennyire felkészült a csatlakozáskor. A munka- és termékpiacoknak rugalmasabbá kell válniuk az átmeneti időszakban, ami ellenállóbbá teszi a gazdaságot a külső sokkokkal szemben. A közpénzügyeket is jelentősen meg kell erősíteni, hogy képesek legyenek kezelni az olyan hosszú távú nyomásokat, mint a népesség elöregedése és a klímaváltozás.