Miért és mikor lett Budapest az ország fővárosa?

A legtöbb országban a legnagyobb város, vagy a történelmileg régen kialakult székhely a főváros, persze vannak ez alól kivételek, sőt előfordul, hogy építenek egy új fővárost a kormányzat számára, és tehermentesítik a korábbi nagyvárosokat. Magyarországon városméretben ma egyértelmű a helyzet: Budapest lakossága majdnem tízszer akkora, mint a második legnagyobb városé, Debrecené. A helyzet azonban csak bő 150 éve lett ilyen egyértelmű, azt megelőzően több helyről irányították az országot.

Esztergom

A honfoglalást és az államalapítás között még csak fejedelmi központok voltak, változó helyeken, de a modern értelemben vett állam hiányában amúgy sincs értelme fővárosról beszélni. Mindazonáltal Géza fejedelem leginkább Esztergomhoz ragaszkodott, és ez döntő tényező lett, miután ekkor indult meg az államalapítás, és a kereszténységet felvevő országban eleinte a legfontosabb szerepet az a város kapta, ahol az egyházi központ volt, ez pedig Esztergom lett.

Székesfehérvár

Szent István Esztergom mellett Székesfehérvárnak is komoly szerepet szánt: bazilikát épített, és úgy döntött, hogy ott fogják megkoronázni a következő királyokat, és itt is helyezték őket örök nyugalomra. Az 1222-ben kiadott Aranybullát is mutatták be. Így ez a két város kapta a legkomolyabb szerepet az országban, de közben a római Aquincum romjain létrejött Óbudán is volt a királyi rezidencia.

Tatárjárás

Nem kizárt, hogy ha nem vesz drámai fordulatot a történelem, máig is Esztergom vagy Székesfehérvár lenne a főváros, de bekövetkezett az a tragédia, ami az ország etnikai összetételének megváltozásához, így végső soron Trianonhoz is elvezetett: a tatárjárás. A pusztítás, az öldöklés mértéke olyan mértékű volt, hogy a két városnak lakossága sem maradt, ahogy az ország központi területei általában is elnéptelenedtek.

Buda

A mongolok elől az Adriára menekülő, majd visszatérő IV. Béla király ezek után nem tért vissza Esztergom romjai közé, hanem olyan helyet keresett, amely hasonló támadás esetén sokkal jobban védhető. Így esett választása az akkor még beépítetlen, az akkori viszonyok között egy egész városnak elegendő területre, a mai budai Várhegyre, amely ráadásul közel volt a már működő településhez, Óbudához.

Visegrád

Az épülő várost Újbudának nevezték, amely később csak Buda lett, a régebbi város ekkor kapta ténylegesen az Óbuda elnevezést. Az új főváros lett a királyi koronázási székhely és ide települt a pénzverde is, csakhogy a király mégsem itt töltötte legtöbb idejét, hanem egy még magasabb, még biztonságosabb helyen: a visegrádi várban. Ráadásul utódai és Visegrádot kedvelték jobban, a budai palota így csak jelképes lett, az államirányítás központja Visegrád lett.

Török uralom

Ez a helyzet egész Mátyás királyig így maradt, aki ugyancsak kedvelte Visegrádot, de mégis Budát építette, fejlesztette európai szintű uralkodói székhellyé. Rövidesen azonban jött a következő tragikus hódító hadjárat, amely az ország egy részének újabb elnéptelenedése mellett újabb székhelyváltást eredményezett. A törökök közel 150 évre megszállták Budát, és saját regionális központjukká alakították.

Pozsony

A magyar államigazgatásnak a töröktől meg nem szállt országrészben kellett helyet keresni, de immár az is szempont volt, hogy a maradék országot függésbe vonó Habsburg Birodalom fővárosához, Bécshez is közel legyen, hisz ők uralkodtak innentől. Így esett a választás Pozsonyra, amely jóval Buda visszavívása után is megmaradt fővárosnak (Buda és a középkori Pest ugyanúgy teljesen elpusztult és elnéptelenedett a több hónapos harc idején, ahogy Esztergom a tatár pusztításkor).

Pest

1830-ig Pozsonyban koronázták magyar királlyá a mindenkori Habsburg uralkodót, és itt működött az országgyűlés is. A 19. század elején azonban fejlődésnek indult Buda, de mindenekelőtt a vele szemben fekvő, földrajzi adottságai miatt növekedésre, terjeszkedésre alkalmasabb város, Pest, melynek eredete a római korig nyúlik vissza: az Aquincumot Pannónia fővárosává tévő rómaiak a birodalmi határ, a Duna túloldalán egy erődítményt hoztak létre, mégpedig a folyó legkeskenyebb pontján, a Gellért-heggyel szemben.

Ez lett Contra-Aquincum, melynek romjai az Erzsébet-híd pesti hídfője mellett ma is láthatók, és a Római Birodalom összeomlása után az érkező népek letelepültek itt, így a honfoglaló magyarság már egy meglévő telepítést alapított fallal körülvett középkori várossá. A török uralom lerázása után pár évtizeddel a város újjáépült, és mivel az ország központi részén feküdt és a kereskedelmi útvonalak itt futottak össze, gazdasági jelentősége és lakosságszáma növekedni kezdett. A középkori városfalon túllépve szinte korlátlan területeket vehetett birtokba a növekedő város.

Pest-Buda

A 19. század elejére a város mérete meghaladta Pozsonyét, a kibontakozóban lévő kapitalizmus központja lett a város: itt nyíltak a bankok, itt kezdődött a vasútépítés. Az ország függetlenségéről gondolkozó értelmiség is itt lett aktív, a Magyar Tudományos Akadémia 1830-as megnyitása pedig már egyértelműen jelezte, hogy Pest válik az ország szellemi központjává. A Lánchíd megépítésével gyakorlatilag már egy városról volt szó, amit Pest-Budának neveztek ekkoriban. Az 1848-as forradalom után át is került ide a független ország fővárosa, bár a szabadságharc idején egy darabig Debrecenbe kellett azt áthelyezni.

Létrejön Budapest

A szabadságharc bukása után az ország önállósága teljesen megszűnt, a fővárosnak alig volt jelentősége, az 1867-es kiegyezés azonban egyértelműen Pestet és Budát határozta meg fővárosként, ekkor már egybe kezelve a két (Óbudával együtt három) várost, amely 1873-ban formálisan is egyesült, határait kitolták, immár egyértelműen az ország legnagyobb városa lett.

Óriásira nőtt

A vasútvonalak kiépülése lehetővé tette a város élelmiszerellátását, így a lakosságszám milliósra növekedhetett, miközben a gyorsan bővülő ipar, pénzügy és kereskedelem központja is a főváros lett, itt nyílt meg 1864-ben a tőzsde is. Trinanon után még nagyobb lett Budapest súlya, hisz sok nagyobb várost elcsatoltak (köztük a korábbi fővárost, Pozsonyt, amely egyúttal szlovák főváros lett).

1950-ben tovább növekedett a város területe, a lakosságszám pedig a rendszerváltás idején 2 millió fölött tetőzött. Az egyesült főváros nemsoká 150 éves lesz, hivatalos fővárosként 153 éve, a kiegyezés óta működik, ténylegesen nagyjából 200 éve, a reformkor idején lett az akkor még nem független ország szellemi fővárosa.