Terror a pilótafülkében: mit akart a Flydubai-járat eltérítője?

Az egész Közel-Keleten, valamint a nyugati világban is komoly visszhangot keltett a Dubajból Tel-Avivba tartó repülőgépen történt támadás. Hamam al-Hammami, akit ománi állampolgárként azonosítottak, a repülőgépeken rendszeresített „vészbaltával” támadt a pilótára, és megpróbálta átvenni az irányítást a járat felett.

Az Egyesült Arab Emírségek főügyésze szerint a Flydubai másodpilótája terrortámadást kísérelt meg végrehajtani.

Az eset háttere

A 174 utast szállító repülőgép kezdetben a 7700-as, vészhelyzetet jelző kódot adta le, mielőtt 7500-ra váltott, amely jogellenes beavatkozást jelez, majd később visszatért a kezdeti kódhoz.

Az eset súlyosságát híven érzékelteti, hogy a két pilóta dulakodása alatt eltelt rövid idő alatt a repülőgép mintegy 5000 métert veszített a magasságából.

Az incidens kibontakozása során az izraeli légierő vadászgépeket küldött a levegőbe egy esetleges vészhelyzetre való felkészülés érdekében, és megemelte a készültségi szintet.

A támadót azt követően sikerült néhány utasnak hatástalanítani, hogy a súlyosan sérült pilóta képes volt kinyitni a pilótafülke ajtaját. Ezt követően kényszerleszállást hajtottak végre a szaúd-arábiai Tabúk repülőterén, majd hatórányi várakozást után egy másik – az izraeli hatóságok által is jóváhagyott személyzettel a fedélzetén – Flydubai-repülőgép visszaszállította az izraeli utasokat Tel-Avivba.

A késedelem részben annak tudható be, hogy a szaúdiak nem engedélyezték egy izraeli repülőgép felszállását, amely hazaszállította volna az utasokat. Érdekesség, hogy sok izraeli utas kezdetben nem volt hajlandó felszállni a Flydubai új mentesítő járatára, ragaszkodva ahhoz, hogy csak izraeli repülőgéppel hagyják el Szaúd-Arábiát. Végül engedtek a kérdésben, amikor azt mondták nekik, hogy ez az egyetlen lehetőségük a hazajutásra.

A támadóról

Az információk szerint a másodpilóta az Egyesült Arab Emírségekben született ománi apától és szíriai anyától. Egyes híresztelések pedig arról szólnak, hogy al-Hammami az Egyesült Királyságban található Buckinghamshire New University (BNU) campusán is tanult.

Később az Oman Air eltiltotta a repüléstől, mivel aggodalmak merültek fel azzal kapcsolatban, hogy radikalizálódott.

Egy jelentés hírszerző és bűnüldözési tisztviselőkre hivatkozva kifejtette, miszerint két évvel ezelőtt szélsőséges, terrorizmushoz köthető anyagokat találtak nála. Ennek tudatában felettébb meglepő, hogy a gyanúsított számára továbbra is engedélyezték, hogy adminisztratív pozícióban folytassa munkáját a légitársaságnál.

A 29 éves al-Hammami összesen hét évet dolgozott az ománi légitársaságnál, majd a Royal Air Marocnál kapott állást, ahonnan ez év elején távozott.

Azt egyelőre nem tudni, hogy korábbi munkaadói megosztották-e a pilótával kapcsolatos aggályaikat más országokkal vagy légitársaságokkal, továbbá az állítólagos radikalizálódás természete továbbra sem világos, de közösségi média oldalain több alkalommal is szélsőséges tartalmakat osztott meg. Sőt, az ausztrál rendőrség azt közölte, hogy al-Hammami állítólag radikális mecseteket és szélsőséges weboldalakat látogatott meg Ausztráliában való tartózkodása alatt.

Az ománi másodpilóta céljai és szándékai

Még mindig vizsgálják, hogy mi volt az ománi másodpilóta célja. Két verzió merült fel:

• az egyik szerint a gépet minden konkrétum nélkül, az utasok megölésére összpontosítva akarta zuhanásra kényszeríteni,

• míg egy másik elképzelés szerint azt akarta, hogy a repülőgép izraeli városi környezetben zuhanjon le, ezáltal is növelve az izraeli áldozatok számát.

Több szemtanú is azt mondta, hogy ha nem lett volna az a kevés utas, akik felvették a harcot az ománi támadóval, akkor mindannyian meghaltak volna.

Benjamin Netanjahu miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy „a másodpilóta radikális iszlamista indoktrináción esett át”, miközben figyelmeztetett, hogy „még nem jutottak el a végső következtetésekre”. Izraeli biztonsági tisztviselők pedig azt közölték, hogy „a kezdeti értékelés szerint egyedül cselekedett, bár a nyomozás még folyamatban van”.

Felmerült egy iráni szál is, miszerint al-Hammami a perzsa ország vezetésének utasításait hajtotta végre, habár erre idáig semmilyen bizonyítékot nem tudtak felmutatni. Ezzel kapcsolatban Donald Trump amerikai elnök azt közölte, hogy a gyanúsított Iránhoz köthető, de további részleteket nem közölt. Ez utóbbi viszont nincs összehangban azzal, amit egy CNN-nek nyilatkozó izraeli forrás állított, miszerint Izrael jelenleg nem tud semmilyen csoporttal vagy kormánnyal való kapcsolatról.

Úgy néz ki, hogy nem sérültek az Emírségek és Izrael közötti kapcsolatok

Az Egyesült Arab Emírségek elnökének diplomáciai tanácsadója, Anwar Gargash „súlyos terrorcselekménynek” nevezte a Tel-Avivba tartó Flydubai járata elleni eltérítési kísérletet. Emellett „éberségre és óvatosságra” szólított fel az „extrémizmus és a terrorizmus veszélyeivel” szemben.

Továbbá Yossi Avraham Shelley, az Egyesült Arab Emírségek nagykövete azt nyilatkozta, hogy a Tel-Avivba tartó járaton történt támadás

nem gyengítette Izrael és az Egyesült Arab Emírségek közötti stratégiai kapcsolatot.

Shelley továbbá elutasította azt az elképzelést, hogy a támadás alapvetően károsíthatná az Ábrahám-egyezmények során megkötött partnerséget.

Regionális geopolitikai következmények

Ha ez egy ideológiai alapon elkövetett merénylet volt, akkor geopolitikai értelemben az Ábrahám-egyezmények megbontása is a célok között szerepelhetett, és szándékosan irányulhatott az Emírségek és Izrael között fennálló egyre szorosabb kapcsolatok ellen.

Együttműködésük most komoly próbatételnek volt kitéve, viszont egyelőre semmi sem utal a kétoldalú viszony meggyengülésére.

Az esetet nem szabad egyedi történésnek minősíteni, ugyanis a nemzetközi légi közlekedésben sokszor nehezen előre jelezhető biztonsági kockázatok vannak, amelyek a nyugati világot is komoly mértékben fenyegetik.

Itt már nem csupán az utasok magasabb fokú ellenőrzése szükséges, hanem a személyzeté is.

Szaúd-Arábia hozzáállása pedig különösen érdekes, mert az eseményekkel kapcsolatos döntéseit és intézkedéseit erőteljesen meghatározták a regionális politikai megfontolások, és nyilvánvalóvá vált, hogy még elég messze vagyunk a szaúdi–izraeli normalizálástól.

Az incidens a jövőben feltehetően fokozni fogja az információmegosztást, és ösztönözni fogja a személyzet hatékonyabb átvilágítását. Az eset nagyon jól rávilágít arra, hogy a diplomáciai együttműködés önmagában nem elegendő, ugyanis a kívánt „virágzó kapcsolatok” előmozdításához működőképes biztonsági koordinációra is szükség van.