Új kihívások előtt áll az agrárgazdaság

Az OTP Agrár szakértői legutóbbi szakcikkükben e kihívások sokrétűségét elemezték.

A világ népessége az előrejelzések alapján 2050-re 9 milliárd fő fölé emelkedhet és az életszínvonal javulása miatt az egy főre jutó kalóriabevitel is mintegy 20 százalékkal nőhet, aminek következtében a világ élelmiszerigényének bővülése az elkövetkező 30 évben meg fogja haladni az 50 százalékot. Eközben új megoldásokért kiált a gyorsuló klímaváltozás, a termőföld- és a vízkészlet csökkenése, a biotechnológia térnyerése, az élelmiszerbiztonság fenntartása, illetve a mezőgazdálkodásra alapozott energiahordozók terjedésének igénye is.

A népesség növekedése mellett – részben az urbanizáció hatására – várhatóan a fogyasztási szokások is átalakulnak. A World Resources Institute előrejelzése szerint 2010-hez képest 2050-re a hús- és tejtermékek iránti igény 68 százalékkal fog nőni, a kérődző állatok húsa iránti pedig 88 százalékkal. Indiától Dél-Afrikán át Brazíliáig egyre többen engedhetik majd meg maguknak, hogy rendszeresen húst, sajtot, és tejterméket fogyasszanak, így várhatóan egyre több takarmányra lesz szükség, tehát a földhasználat szerkezete is átalakul.

Bár több kutató úgy látja, hogy a vörös húsok és a cukor globális átlagfogyasztásának felére csökkentése, valamint a gyümölcsök, zöldségek, hüvelyesek és magvak fogyasztásának megkétszerezése jelentheti a kulcsot a fenntartható élelmezéshez, naivság lenne abban reménykedni, hogy az egész világ alkalmazkodni fog az ideális étrendhez, aminek egyik legfőbb oka az élelmiszerekhez való egyenlőtlen hozzáférés.

Fontos megemlíteni, hogy új lehetőségeket és új kihívásokat is jelent az élelmiszergazdaságban a biotechnológia alkalmazása, amely nem egyenlő a genetikai módosítással, hiszen a hagyományos és a legmodernebb technológiák széles skáláját foglalja magába. Kétségtelen azonban, hogy az érintett termékek közül a genetikailag módosított növények vannak a fókuszban, melyektől sokan ódzkodnak. Az OTP Agrár szakértőinek véleménye szerint tiszteletben kell tartani ezt az óvatosságot, de törekedni kell arra, hogy mind a közvélemény, mind a politikusok ismerjék meg a nemesítési módszerek tökéletesedésének folyamatát és a legújabb eljárásokat.

Az elmúlt harminc évben a világ élelmiszer kibocsátása évenkénti átlagban 0,2–0,3 százalékkal növekedett gyorsabban, mint népessége és ez a tendencia fenntartható, ám élni kell hozzá az innovációkban rejlő lehetőségekkel, az új technológiák adta előnyökkel, és a tudomány eredményeinek adaptálásával.

Az emberiség globális szinten tehát képes lehet 2050-ben is elegendő mennyiségű és minőségű élelmiszert termelni, de átfogó és fenntartható átalakításokra van szükség, a természeti erőforrások szűkösségéből, a vízkészletek csökkenéséből és az éghajlatváltozásból adódó negatív hatások mérséklésére. Az említettek mellett az is kihívást fog jelenteni, hogy a környezetvédelmi és fenntarthatósági követelményeknek való megfelelést olcsón tudja-e megoldani az agrárgazdaság. Ha nem így alakul, az annyira megemeli a termelés költségeit és az árakat, hogy a szegényebb országok és társadalmi rétegek hozzáférése az élelemhez ismét nehezebbé válhat.