Az adatok időállapota: késleltetett. | Jogi nyilatkozat

Véget ér egy korszak a Közel-Keleten: közel húsz év után váltás jön a kormányfői székben

Elemzések36 perceTárik Meszár

Az október 27-i izraeli választások közeledtével egyre intenzívebb találgatások zajlanak azzal kapcsolatban, hogy milyen politikai erők alakíthatnak koalíciót, és ki lehet a közel-keleti ország következő miniszterelnöke. A tét jelentős, mivel ez lesz az első parlamenti választás a 2023. október 7-i terrortámadások óta.

A választás központi kérdései közé tartozik az Izraeli Védelmi Erők súlyos létszámhiánya, a vitatott haredi (ultraortodox) sorkatonasági besorozás, valamint az állami vizsgálóbizottság felállítására irányuló felhívások. Egy további fontos kérdés a régóta hivatalban lévő miniszterelnök, Benjamin Netanjahu sorsa, aki megszakításokkal lassan két évtizede vezeti az országot.

Koalíciós kormányok

A Kneszet helyeit arányos képviselet alapján osztják szét a pártlisták között, amelyek átlépik a szavazatok 3,25%-os küszöbét.

Izraelben egyetlen párt sem szerzett még soha abszolút többséget, így a kormányokat pártok koalíciói alakítják.Amikor megosztottság alakul ki, a koalíciók gyorsan felbomolhatnak. Ez nagy befolyást ad a kis pártoknak abban, hogy ki tud kormányt alakítani, és meddig maradhat hivatalban.

Netanjahu az ultraortodox zsidó pártokra támaszkodott politikai túlélése érdekében. Azon követelésük, hogy közösségüket nagyrészt mentesítsék a kötelező katonai szolgálat alól, heves téma Izraelben, különösen háború idején.

A szeptember közepén készült közvélemény-kutatások eredményei

Gadi Eisenkot Jasar pártja vezet a legtöbb közvélemény-kutatásban, de néhány vezető közvélemény-kutató szerint Netanjahu csökkentette lemaradását. A KAN News adatai szerint Eisenkot pártja 24 helyet szerezne. A Benjamin Netanjahu vezette Likud egy hellyel visszaesett, így most 20 mandátumon áll, míg Naftali Bennett Bejahad pártja stabilan 12-n maradt. A blokkok közötti egyensúly továbbra sem egyértelmű, ugyanis mindkét oldal 52 mandátumot szerezne, így egyik sem rendelkezik többséggel a kormányalakításhoz.

A Channel 13 közvélemény-kutatása szerint Eisenkot Jasar (Egyenesen) pártja 22 hellyel vezet, míg Netanjahu Likudja pedig mindössze 18 helyet szerezne. Ennek ellenére a Netanjahu-blokk 54 mandátumra erősödött, szemben a változást hozó blokk 52 helyével.

A Channel 14 közvélemény-kutatása más képet mutatott, ugyanis 64 mandátumot mért a jobboldali blokk számára. Szerintük a Likud továbbra is a legnagyobb párt 30 mandátummal, Eisenkot Jasarja pedig 21-et szerezne. A Channel 14 az arab pártokat együttesen 12 mandátumra mérte.

Ha pedig pusztán a leendő miniszterelnök személyét állítjuk fókuszba, akkor a Maariv napilap felméréséből kiderül, hogy a megkérdezettek 48%-a Eisenkotot részesítené előnyben miniszterelnökként Benjamin Netanjahuval szemben, aki ebben a tekintetben 8%-kal van lemaradva.Összességében Eisenkot Jasar pártja vezeti a pártpreferenciák közvélemény-kutatási átlagát, Netanjahu Likudja pedig szorosan követi.

Az esélyesek

A centrista és cionista Jasar párt vezetője és az Izraeli Védelmi Erők korábbi vezérkari főnöke, Gadi Eisenkot az elmúlt egy évben Benjamin Netanjahu egyik legfontosabb kihívójává vált.

Eisenkot a Hamász október 7-i terrortámadását követően az egységkormány tagja lett. Ebből később kilépett, majd tavaly ősszel elindította pártját, amellyel az izraeli társadalom egyenesbe hozására összpontosít (erre utal a párt neve is).

A haredi közösséggel összefüggésben felmerült a haredi férfiak akár 30%-ának mentessége, amit Eisenkot később cáfolt, és azt mondta, hogy a teljes sorozási korosztály legfeljebb 3%-ának adna kivételt.

Szintén a lehetséges miniszterelnök-jelöltek között tartják számon Naftali Bennettet, aki egy néhány éves szünetet követően tért vissza a politikába. Jelenleg a Bejahad (Együtt) párt elnöke és az ellenzéki blokk egyik vezető alakja. A Bejahad párt tavasszal közös listát alakított Jaír Lapid centrista Jes Atid pártjával, Bennett vezetésével. Bennettről elmondható, hogy habár sok kérdésben liberális szemléletmód jellemzi, a biztonságpolitikát tekintve nagyon is konzervatív. Keményvonalas álláspontot képvisel a haredi besorozással kapcsolatban, mivel pártja programja az állami finanszírozás csökkentését célozza mindazok számára, akik kikerülik a katonai szolgálatot.

Bennett a kormányra kerülése esetén megvalósítandó tervét is ismertette, amely magában foglalja:

  • egy új alkotmány megírását,
  • a piaci verseny fokozását,
  • a közlekedés javítását,
  • a bűnözési ráta csökkentését, valamint
  • a mesterséges intelligenciába való befektetést az ország technológiájának és védelmének fejlesztése érdekében.

A Bejahad párt vezetője azt is kijelentette, hogy a következő kormányban az egyik prioritás egy állami vizsgálóbizottság létrehozása lesz, amely a Hamász október 7-i izraeli mészárlásait övező kudarcokat vizsgálná.

Fontos még említést tenni Avigdor Libermanról és a Jiszráel Béténu pártról. Ez utóbbi hat helyet foglalt el az izraeli törvényhozásban, és jelenleg a közvélemény-kutatások szerint körülbelül 8–10 helyet tudhat magáénak. Liberman több mint három évtizede aktív az izraeli politikában, olyan kulcsfontosságú kormányzati pozíciókat töltött be, mint a védelmi miniszter, a külügyminiszter és a pénzügyminiszter.

Pártja határozottabb fellépést sürget a Hamász, a Hezbollah és az iráni rezsim teljes felszámolása érdekében, továbbá az izraeli telepek bővítését szorgalmazza Ciszjordániában.

Liberman hevesen bírálja Netanjahu jelenlegi kormányát, valamint keményen fellép a haredi sorkatonaság ügyében, és olyan törvényjavaslatot sürget, amely biztosítja, hogy ne legyenek kivételek.A jelenlegi adatokból az olvasható ki, hogy Gadi Eisenkot Jasar pártja a Likud egyik legfontosabb kihívója.A legtöbb mérésben a Likud előtt áll, de a választásig ezek az eredmények még változhatnak.

Viszont nem szabad elfelejteni, hogy a pártelsőség egyáltalán nem jelenti azt, hogy biztosan kormányt tudnak alakítani, mert Izraelben 61 mandátumos többségre van szükség, ami szinte mindig koalíciós kormány létrehozását vetíti előre.

A jelenlegi közvélemény-kutatások alapján egyik oldal sem rendelkezik egyértelmű, stabil többséggel, aminek értelmében a választás utáni koalíciós tárgyalásoknak meghatározó szerepük lehet a kormányalakításban.