300 ukrán ragadt a csernobili erőműben, akik egyre elkeseredettebbek és fáradtabbak

Nagyon feszült a helyzet

Miközben Csernobil már régóta nem működik erőműként, a létesítményt ennek ellenére sosem hagyták magára, mert a 36 évvel ezelőtti események után továbbra is teljes felügyeletet igényel.

Miután a négyes számú reaktor 1986 áprilisában felrobbant, a másik három reaktort csak fokozatosan állították le - az utolsó még egészen 2000-ig üzemelt.

Nagyjából 2400 ember a mai napig Csernobilban dolgozik: tudósok, technikusok, szakácsok, egészségügyisek és egyéb kiszolgáló személyzet, illetve az ukrán nemzeti gárda tagjai. Miután a '86-os robbanáskor az erőmű körüli város sugárszennyezett lett, a kiszolgálószemélyzet elszállásolására kénytelenek voltak új várost építeni - ez lett Szlavutics. Az erőmű és a város között járó vonat röviden érinti Fehéroroszországot is.

Azok, akik az orosz támadáskor az erőműben tartózkodtak, nem tudtak hazamenni. További kétszáz ukrán őr, akiknek feladata a létesítmény őrzése volt, szintén ott maradt. A BBC-nek sikerült megszólaltatnia egyikük családtagját, és ő úgy nyilatkozott:

az oroszok beleegyeztek volna, hogy a dolgozók hazamenjenek és váltásokban visszajöjjennek - de miután senki sem tudta garantálni a biztonságukat a hazafelé úton és visszafelé sem, inkább maradtak.

Napi egyszeri étkezés, földön vagy asztalokon alvás

Az erőmű nem áll készen arra, hogy hosszú távon bent tartózkodjanak, épp ezért nincs felszerelve sem ágyakkal, sem pihenőszobákkal. A bent lévők ideiglenes hálóhelyeket készítettek maguknak az ott talált tábori ágyakból - akinek nem jutott, az asztalokon vagy épp a földön alszik.

Az erőmű alkalmazottai igyekeznek ugyanúgy dolgozni, mint eddig, a légkört alapvetően nyugodtnak, a körülményeket viszont nehéznek írták le. Hogy valamennyi szabadidőhöz is jussanak, műszakokat állítottak fel, és elosztották maguk között a munkát: míg az egyik csapat pihen, addig a másik dolgozik.

"A helyzet feszült - mondta Jurij Fomicsev, Szlavutics polgármestere. "Nehéz nekik erkölcsileg, pszichikailag és fizikailag is." A bent lévőknek ugyan van élelme, de mivel nem tudják, milyen hosszan kell ott maradniuk, a készletek fenntartása érdekében csupán napi egyszeri étkezést vezettek be, melyet a szintén ott ragadt szakácsok készítenek el. Az étel ettől függetlenül rendkívül egyszerű: nagyrészt kenyér és zabkása.

Vasárnap az oroszok felajánlottak ugyan, hogy ételszállítmányt küldenek be az épületbe, de az ukránok ezt visszautasították, attól tartva, hogy mindez propagandacélokat szolgálna.

A családok számára is nehéz mindez.

Néhány munkásnak gyógyszerekre lenne szüksége, ami nagyon kevés az erőműben, ez pedig extra stresszt okoz a kint lévő családtagok számára. Kötelességünk megmondani nekik, hogy jelenleg nincs rá mód, hogy biztonságos úton kihozhassuk őket az erőműből.

Kimerültek és kétségbeesettek

Bár egy nukleáris katasztrófa kialakulására kevés az esély, de a bent ragad személyzet és családjaik számára a helyzet így is nagyon megterhelő érzelmileg.

"Mindenki, aki bent van, teljesen kifáradt és kétségbeesett. Kételkednek abban, hogy bárki is számon tartja őket, hogy segíteni akar nekik. Úgy érzik, nincs senki, aki a kimenekítésükre sietne" - mondta el a bent tartózkodók családtagja.

Tartanak tőle, hogy a leszerelt erőműben lassan két hete bent ragadt dolgozók a fizikai és szellemi fáradtság, és a stressz hatására hamarosan nem lesznek képesek kellő óvatossággal ellátni a feladataikat.

"Ilyen körülmények közt a dolgozók koncentrációja egyre rosszabb és rosszabb lesz, ez pedig veszélyt jelent" - mondta Fomicsev. - Lehet, hogy az erőmű már nem működik, de mégis folyamatos figyelmet igényel, hogy biztos legyen: minden rendszer normális mederben működik."

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség igazgatója, Rafael Grossi szerint a személyzetnek szüksége volna a pihenésre ahhoz, hogy rendesen tudják végezni a munkájukat. Ezért nem győzi hangsúlyozni, hogy a biztos munkavégzéshez el kell engedni őket. Grossi már érintkezésbe lépett az orosz és az ukrán féllel is, és szeretné elérni, hogy a bent lévők biztonságos körülmények között elmehessenek, és leválthassák őket egy másik, friss csapattal, továbbá, hogy a még aktív, működő ukrán atomerőművekben is ezt tegyék. Ezeknél ugyanis sokkal nagyobb rá az esély, hogy veszélyesek lehetnek. Eddig azonban semmiben nem sikerült eredményt elérnie.

James Smith, a portsmouthi egyetem professzora, aki több éven át tanulmányozta Csernobilt és többször is járt a létesítményben, eközben úgy véli, hogy miután nem aktív erőműről beszélünk, ezért a közegészségügyre gyakorolt veszély is kisebb. "Természetesen nem jó, hogy a bent lévők nem tudnak váltott műszakban dolgozni és hogy az orosz katonák felügyelete alatt vannak, de én nem látom óriásinak a veszélyt" - tette hozzá. "Az utolsó reaktort 2000-ben állították le, vagyis az elhasznált nukleáris fűtőanyag már nem képes nagy kárt okozni" - mondta, majd hozzátette, hogy elenyésző esélyt lát rá, hogy jelentős radioaktivitás alakuljön ki.

Bár a sugárzás szintje az orosz inváziót követően megemelkedett a régióban, ez főként a nehéztüzérség és a katonai járművek által felkavart nukleáris por miatt történt - de ez Smith szerint nem jelent emberre káros szintet.