Elitképzés vagy tömegképzés? Az AI a magyar egyetemeket is válaszút elé állítja

Elitképzés vs. tömegképzés – kérdések és dilemmák a magyar felsőoktatásban - ezzel a címmel szervezett szakmai kerekasztal-beszélgetést a Magyar Közgazdasági Társaság Felsőoktatási és Továbbképzési Szakosztálya a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen.

A témát átfogóan körüljáró szakértői panelben Fiáth Attila (Pázmány Péter Katolikus Egyetem), Hannya Nimer (GKI Gazdaságkutató Zrt.) és Pető Károly (Debreceni Egyetem) osztották meg gondolataikat.

Mi történt az elitképzéssel?

Fiáth Attila egyetemi docens visszatekintésében felidézte, hogy a 1990-es évek elején a Corvinuson még egyfajta „tömeges elitképzés” zajlott. A magas bekerülési küszöb, a szigorú alapozó tantárgyak és a második év utáni kemény szűrővizsgák biztosították, hogy a végzősök valóban az elithez tartozzanak.

A bolognai rendszer bevezetése azonban felborította ezt a struktúrát:

• Az alapképzésbe túl sok tantárgy zsúfolódott be.
• A mesterképzés kiürült, mivel a hallgatók jelentős része három év után külföldön folytatta tanulmányait.
• A mesterképzésre való bejutási feltételek lazulása miatt a hagyományos elitképzés szinte megszűnt.

Fiáth hangsúlyozta: az elitképzéshez elit oktatókra és elit hallgatókra lenne szükség. Bár a közelmúltban történtek béremelések, korábban sok minőségi oktató távozott a felsőoktatásból – különösen azok, akik aktív piaci kapcsolatokkal rendelkeztek a pénzügyi és marketing szférában. Problémaként emelte ki azt is, hogy a hazai rendszerben – az amerikai modellel ellentétben – nem valósítható meg, hogy egyes hiányszakokon a tanárok a többszörösét keressék más szakok oktatóihoz képest, ahogy a kutató- és oktatótanári életpályák szétválasztása is kihívást jelent.

„Nem a modell kiválasztása a kérdéses, hanem azok megvalósítása” – mutatott rá Fiáth Attila.

Munkaerőt vagy értelmiséget kell képezni?

A beszélgetés résztvevői egyetértettek abban, hogy a munkaerőpiac és az értelmiségi képzés nem választható el egymástól, a társadalom számára fontos képzéseket pedig kiemelten kell támogatni.

Hannya Nimer, a GKI Gazdaságkutató Zrt. igazgatósági elnöke szerint az innováció és a versenyképesség a felzárkózás alapkövei, amelyeket a jövőbeni eurócsatlakozás is segíthet. A szakember kiemelte:

• A versenyképességet az elitképzés húzza, míg a tömegképzés a diplomások általános arányát növeli.
• Sokkal szorosabb együttműködésre van szükség az egyetemek és a cégek között, ahol a vállalatok aktívan átadják tudásukat a gyakornokoknak.
• A hallgatói választásoknál erősen jelen van a divat hatása (példaként a pszichológiát említette).

Pető Károly, a Debreceni Egyetem tanára kifejtette, hogy az intézmények jelenleg a finanszírozási keretek mentén igyekeznek működni, ahol a nagyobb létszám több feladatot is ró rájuk. A tömeg- és elitképzés ma egyszerre van jelen az egyetemeken, utóbbit a tanszéki műhelyek és a szakcsoportok biztosítják.

Pető hangsúlyozta a vállalati kapcsolatok modern formáit:

• Duális és kooperációs alapképzések, valamint a doktori szintű piaci együttműködések.
• Mikrotanúsítványok és rövid ciklusú képzések terjedése, amelyek jelentősége – különösen az AI és a gazdaságtudományok területén – ugrásszerűen nőni fog.

Arra a demográfiai és jellegbeli változásra is felhívta a figyelmet, hogy míg a 2010-es évek elején még mintegy 300 ezren jelentkeztek a felsőoktatásba, ez a szám mára nagyjából a felére csökkent.

Az AI-forradalom és az egyetemek új korszakhatára

A kerekasztal kiemelt témája volt a mesgenerált intelligencia (AI) hatása az oktatásra. A szakértők szerint egyértelműen új korszakhatárhoz érkeztünk, ami a tanítási módszertan gyökeres átalakítását igényli.

• Megnyíló olló: Az idősebb és alulképzettebb rétegek, valamint a fiatalok AI-hoz való hozzáállása között egyre nagyobb a szakadék. A fiatalok már napi szinten használják a technológiát.
• Elmosódó határok: A tanult és a szerzett tudás közötti különbség elhalványul, felértékelődik viszont a kritikus gondolkodás és a komplex problémamegoldás.
• Ugyanaz a pályaív, mint az internetnél: Az AI-t idővel ugyanúgy természetes módon fogjuk elfogadni és beépíteni a mindennapokba, mint annak idején az internetet.

A megváltozott környezetben felmerül a hagyományos számonkérési formák újragondolása is: a klasszikus szakdolgozatok helyett például a szóbeli vagy gyakorlati vizsgák előtérbe kerülése jelenthet megoldást, hangsúlyozva, hogy az AI használatáért minden esetben a hallgató tartozik egyéni felelősséggel.

Merre tovább? A jövő felsőoktatása

A beszélgetés konklúziójaként a szakértők rámutattak: a hazai felsőoktatásnak világos stratégiai célrendszerre és egy rugalmas mérőrendszerre van szüksége. A felsőoktatás korszerűsítésének a teljes oktatási rendszer átalakulásából kell szervesen következnie.

A jövő feladata nem feltétlenül „zsenik” nevelése, hanem olyan tanulási utak meghonosítása, amelyek révén a hallgatók mind önállóan, mind csapatban képesek lesznek az aktív tudás elsajátítására és a komplex problémák megoldására a munkaerőpiacon.

A változtatás lényege az aktív tudás elsajátítása lenne, hogy a munkaerőpiacon megállhassa a helyét a hallgató, és segítséggel hozzájuthat a munkavégzéshez szükséges információkhoz – összegezték a szakértők.

A teljes beszélgetést itt lehet megtekinteni.