Európai Bíróság: EU-jogot sért a Google magyarországi megbírságolásának módja

2017 januárjában a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) mulasztási bírságot szabott ki a dublini székhelyű Google Ireland társaságra a reklámadóhoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség elmulasztása miatt. A magyar jog szerint e kötelezettség elmulasztásáért első alkalommal tízmillió forint, majd naponta az előzőleg kiszabott mulasztási bírság háromszorosának megfelelő, mindösszesen egymilliárd forint összegű bírság szabható ki.

A Google keresetet terjesztett elő a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt a bírságok kiszabásáról szóló határozatokkal szemben, azt állítva, hogy az azok alapjául szolgáló magyar jogszabályi rendelkezések diszkriminatívak és sértik a szolgáltatásnyújtás szabadságának elvét.

Ítéletében az uniós bíróság mindenekelőtt azt állapította meg, hogy egy olyan tagállami szabályozás, amely egy másik tagállamban letelepedett reklámszolgáltatót a reklámadó-kötelezettségét illetően bejelentkezési kötelezettség alá vet, nem ellentétes a szolgáltatásnyújtásnak az uniós jogban biztosított szabadságával.

Ezzel szemben a bíróság azt is kimondta, hogy ezen elvvel ellentétes a szabályozás azon része, amely azt írja elő, hogy egy másik tagállamban letelepedett olyan szolgáltatásnyújtóval szemben, amely nem tett eleget a bejelentkezési kötelezettségének, néhány nap alatt egymást követően több mulasztási bírságot is ki lehet szabni.

Lehetőséget ad arra, hogy a bírság halmozott összege elérje a több millió eurót anélkül, hogy az illetékes hatóság a bírságok halmozott összegét végleges jelleggel megállapító határozat elfogadását megelőzően biztosítaná a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges időt. Nem biztosít lehetőséget az észrevételek megtételére, továbbá az illetékes hatóságot nem kötelezi arra, hogy vizsgálatot folytasson a jogsértés súlyossága tekintetében.

A bíróság szerint a reklámadóhoz kapcsolódó szankciórendszer olyan mulasztási bírságok kiszabását teszi lehetővé, amelyek összege jelentősen magasabb, mint azok, amelyeket valamely Magyarországon letelepedett reklámszolgáltató által a nyilvántartásba vételi kötelezettségének megsértése esetére írnak elő. Ez a bánásmódbeli különbség, amelyet a bíróság aránytalannak és következésképen nem igazoltnak ítél, a szolgáltatásnyújtás szabadsága tiltott korlátozásának minősül - húzták alá.