Az adatok időállapota: késleltetett. | Jogi nyilatkozat

Grófként érkezett a Liberális Internacionálé élére, Orbán Viktor mentora volt, most lenne 100 éves

Hírek11 percenövekedés.hu

Otto Graf Lambsdorff, a Liberális Internacionálé egykori elnöke nagyon előkelő, arisztokrata családból származott. Grófként emlegették a politikai körökben. A korai 90-es években, mikor a Fidesz liberális párt volt, Orbán Viktor mentoraként és barátjaként emlegették. December 20-án lenne száz éves.

Otto Graf Lambsdorff  régi, német-balti arisztokrata családból származott, és Orbán Viktorral való kapcsolata pártfogói, mentori és politikai szövetségesi viszony volt, de személyes barátság is kialakult köztük. 
 
Otto Friedrich Wilhelm, Freiherr von der Wenge, Graf Lambsdorff, ismertebb néven Otto Lambsdorff (Aachen, 1926. december 20. – Bonn, 2009. december 5.) német gróf, liberális politikus, a Német Szabaddemokrata Párt (FDP) tiszteletbeli elnöke, 1977 és 1982 között Nyugat-Németország gazdasági minisztere. A Wikipedia összeállítása szerint a család eredete a 14. századi Vesztfáliába vezethető vissza. Otto örökölte a grófi (Graf) és a bárói (Freiherr) címeket is. 
A család egy ága évszázadokkal korábban a Baltikumba települt át, és a cári Orosz Birodalom szolgálatába állt. Nagy-nagybátyja, Vlagyimir Lambsdorff a cári Oroszország külügyminisztere volt. Édesapja, Herbert Graf Lambsdorff kadétként szolgált Szentpéterváron, majd az 1917-es oroszországi forradalom után elmenekült az országból. Németországban telepedett le, ahol üzletemberként tevékenykedett, Otto pedig már a németországi Aachenben született 1926-ban. 

Tanulmányai és munkássága

Lambsdorff 1932-től Berlin különböző iskoláiban tanult, majd 1941-től 1944-ig Brandenburg an der Havel városában lovasakadémiára járt. A második világháborúban 1944 tavaszától a Wehrmachtnál szolgált, majd röviddel a háború befejezése előtt Türingiában egy támadás során súlyosan megsebesült.

Lambsdorff és Hans-Dietrich Genscher az 1975-ös mainzi FDP pártnapon

A sérülés következtében a bal lábszárát amputálni kellett, amelyet követően sétabotot használt. A hadifogság után 1946-ban leérettségizett és felsőfokú tanulmányokat folytatott az állam- és jogtudomány területén Bonnban és Kölnben, amelynek eredményeképpen 1950-ben letette első, majd 1952-ben a második államvizsgáját. 1955-től 1971-ig a bankszektorban tevékenykedett, utoljára egy düsseldorfi privátbankban, a Trinkhausban. 1960-tól ügyvéd volt. 1971-től 1977-ig a Victoria Biztosító igazgatóságának tagja volt. 1988-tól 2008 júliusáig az Iveco Magirus felügyelő bizottságának elnöke volt.

Politikai pályafutása 

1951-ben lépett be a Német Szabaddemokrata Pártba (FDP). 1972-ben a szövetségi elnökség tagjává választották, 1968 és 1978 között pedig az Észak-Rajna-Vesztfáliai tartományi ügyvezető elnökség tagja volt. 1988 és 1993 között a szövetségi elnökség elnöke, az FDP tiszteletbeli elnöke lett. 1991 és 1994 között betöltötte a Liberális Internacionálé elnöki tisztségét is. Első ízben 1977. októberben, másodszor 1982. októberben tartományi listáról választották meg szövetségi parlamenti képviselőnek, ahol a gazdasági illetve a pénzügyi bizottság tagjaként is tevékenykedett.

1977-1982 között Helmut Schmidt (SPD), 1982-1984 között Helmut Kohl (CDU) kormányában gazdasági miniszterként dolgozott. 1999-ben Gerhard Schröder megbízásából az egykori kényszermunkások kárpótlásának szabályozásával foglalkozó bizottságot vezette. 2001-ben sikerre vezette a tárgyalásokat az amerikai kormánnyal, a német gazdaság szereplőivel, illetve az egykori kényszermunkások családjaival és ügyvédeivel.

Kapcsolata Orbán Viktorral

A német szabaddemokrata (FDP) politikus – aki korábban Nyugat-Németország gazdasági minisztere, majd a Liberális Internacionálé elnöke volt – kulcsszerepet játszott Orbán Viktor korai nemzetközi kapcsolatépítésében. A rendszerváltás idején és a kilencvenes évek elején Lambsdorff szárnyai alá vette a fiatal, akkor még liberális irányultságú Fideszt és annak elnökét. Befolyásos nyugati politikusként segítette Orbánt a nemzetközi porondon való eligazodásban és a német politikai elithez való hozzáférésben. 
A korabeli beszámolók és visszaemlékezések szerint valóban rendkívül jó, közvetlen személyes kapcsolatot ápoltak egymással. Gyakran találkoztak, Lambsdorff pedig egyfajta politikai mentorként és pártfogóként tekintett a magyar politikusra.