Szerb választások: a magyar forgatókönyv valósul meg?
HírekElőrehozott parlamenti választásokat tartanak október 25-én Szerbiában. Több mint egy évtizede először tűnik úgy, hogy a küzdelem fej-fej melletti verseny lesz a kormányzó tábor és egy új ellenzéki lista – egy diákok vezette mozgalom – között. A szerbiai ellenzéki médiában sokan emlegetnek „magyar forgatókönyvet”.
A szerbiai választás tétje jóval nagyobb annál, mint hogy ki alakít kormányt: Aleksandar Vučić több mint egy évtizedes politikai rendszerének fennmaradása is veszélybe kerülhet. A szerb diákmozgalom sikere ugyanakkor nem feltétlenül jelentene olyan fordulatot, amelyet Magyar Péter magyarországi győzelme után sokan várnának. A Die Presse cikke azt vizsgálja, mennyiben hasonlítható össze a két ország politikai helyzete, és mit tanulhatnak a szerb ellenzékiek a magyar példából.
A szerb diákmozgalom egy tragédia után indult el. A mozgalom a 2024. novemberi újvidéki pályaudvari tető-omlást követő tiltakozásokból nőtt ki. A balesetben 16 ember meghalt. A diákok először a tragédia felelőseinek elszámoltatását és az ügy átlátható kivizsgálását követelték, a demonstrációk azonban idővel a korrupció, a politikai erőszak és a kormánypárt hatalmi túlsúlya elleni országos mozgalommá szélesedtek.
A magyar és a szerb ellenzéki kihívó között jelentős különbségek vannak: Magyar Péter korábban a Fideszhez kötődött, és csak később fordult szembe Orbán Viktor rendszerével. A szerb diákmozgalom viszont nem a kormányoldalról kivált politikusok kezdeményezése: olyan fiatalok állnak mögötte, akik most lépnek be a politikába. A mozgalom ráadásul nem épít egyetlen vezető köré szerveződő, szigorú hierarchiát, hanem az egyetemi karok és a közgyűlések mentén, alulról szerveződik.
Korrupció és társadalmi problémák
Mindkét kihívó a korrupcióra és a társadalmi problémákra helyezte a hangsúlyt a német lap elemézése szerint. Magyar Péter és a szerb diákok egyaránt igyekeznek túllépni a hagyományos jobb–baloldali felosztáson. A választást a fennálló politikai rendszer megítéléséről szóló népszavazássá próbálják alakítani, miközben nem kínálnak minden kérdésben világos ideológiai alternatívát. Ez a stratégia azért lehet eredményes, mert a különböző politikai nézeteket valló választókat is egyetlen cél, a hatalomváltás mögé állíthatja.
A szerb diákok nem feltétlenül Európa-párti fordulatot akarnak. A cikk szerint a szerb társadalomban a nacionalista, oroszbarát és EU-szkeptikus nézetek még a magyarországinál is erősebbek. A diákmozgalom ezért nem helyezi előtérbe az európai integrációt, és Koszovó kérdésében is a szerb álláspontot képviseli. A tiltakozások elsődleges célja a hazai politikai rendszer megváltoztatása, nem pedig a Nyugat-Balkán geopolitikai problémáinak rendezése.
Brüsszelnek sem feltétlenül jelentene könnyebbséget a kormányváltás. A szerző óvatosságra int azokkal a várakozásokkal szemben, amelyek szerint egy új szerb vezetés automatikusan együttműködőbb partner lenne az Európai Unió számára. A diákmozgalom politikailag sokszínű, és egy esetleges győzelem után más ellenzéki erőkkel is koalícióra kényszerülhetne. Emiatt egy új kormány jóval törékenyebb lehetne, mint a magyarországi, parlamenti alkotmányozó többséggel rendelkező Magyar Péter vezette hatalom.
A magyar példa egyszerre lehet követendő stratégia és figyelmeztetés. Az elemzés szerint Magyar Péter populizmusra és pragmatizmusra építő választási taktikája Szerbiában is működhet. Ugyanakkor felveti annak veszélyét, hogy a hatalomváltás után nem szűnik meg az illiberális politikai berendezkedés, csupán más színt ölt. A magyar kormányzás ezért a szerb ellenzék számára nemcsak példa, hanem intő jel is lehet.
A cikk végkövetkeztetése, hogy a szerb választás valódi újdonsága nem pusztán Vučić esetleges bukása, hanem a politikai élet újjáéledésének lehetősége. Miközben Magyarországon a hatalomváltás egy erősen központosított, egyetlen vezető köré épülő párt révén történt, Szerbiában egy sokszínűbb, alulról szerveződő mozgalom próbálhatja megtörni a fennálló rendszert.