Tíz év alatt a hetedik miniszterelnök: miben lesz más az új brit kormányfő?

Andy Burnham, Manchester volt polgármestere az Egyesült Királyság új miniszterelnöke, miután III. Károly király hétfőn megbízta az új brit kormány megalakításával.

Burnham elődje, Keir Starmer nem sokkal korábban felajánlotta lemondását az uralkodónak, aki a Buckingham-palota tájékoztatása szerint ezt elfogadta.

Burnham ezután kereste fel a palotában a királyt, aki az ilyenkor szokásos formaságok alapján megkérdezte tőle, hogy készen áll-e az új kormány megalakítására.

Andy Burnham az Egyesült Királyság 59. - egyben nyolcadik munkáspárti - miniszterelnöke.

Tíz év alatt Burnham lett a hetedik kormányfő David Cameron, Theresa May, Boris Johnson, Liz Truss, Rishi Sunak és Keir Starmer bukása után.Ennek egyik oka, hogy a pártokon belüli politikai törésvonalakat a Brexit felszínre hozta, a kiválás gazdasági növekedési veszteséget konzervélt, majd az 2022-es inflációs válság megemelte a megélhetési költségeket.A tíz évvel ezelőtti Brexit mélyen kettéosztotta a brit társadalmat, és a hagyományos pártokon (Tory és Munkáspárton) belül is súlyos repedések keletkeztek, a Reform Párt pedig felemelkedett.

Milyen politikát hozhat?

Burnham bár elkötelezte magát a szigorú költségvetési szabályok mellett, kampánya során számos jelentős változtatást vetített előre, amely a háztartások rezsikiadásainak csökkentését jelentheti.

• Szeretné a víz-, az energiaellátást és a vasúti közlekedést, és az acélipart erősebb állami ellenőrzés alá vonni a lakossági számlák és árak csökkentése érdekében.
• Egy tízéves terv keretében a megélhetési költségek csökkentését ígérte első beszédében.
• A második világháború óta a legnagyobb önkormányzati lakásépítési programot indítaná el a meglévő támogatási alapok átcsoportosításával.
• Az egyetemi képzés mellett nagyobb hangsúlyt fektetne a szakképzésre és a garantált gyakornoki helyek biztosítására.
• Célja a londoni központosított hatalom leépítése, és minél több döntési jogkör régiókba helyezése a BBC értesülései szerint.

A munkásemberek politikusa

Burnham politikai túlélésének és sikereinek titka, hogy kiválóan érzi az észak-angliai, hagyományosan munkásosztálybeli szavazók hangulatát. Burnham egy klasszikus, észak-angliai munkáscsaládból származik. Három fiú közül ő volt a középső egy dolgos, alapvetően Munkáspárt-szimpatizáns háztartásban.

Édesapja a British Telecomnál dolgozott telefonműszerészként, édesanyja egy helyi háziorvosi rendelőben volt recepciós. A szülők szerény körülmények között éltek, de határozott céljuk volt, hogy a gyermekeik tanuljanak. Kulturális gyökereit és identitását egy interjúban a következő három dologban foglalta össze, szigorúan ebben a fontossági sorrendben: az Everton futballcsapat, a Munkáspárt és a katolikus egyház.

Bevándorláspolitika: fordulat a szigor felé

Bár korábban liberálisabb elveket vallott, Burnham mára látványosan változtatott véleményén. Kijelentette, hogy

egyetért a Reformpárti Nigel Farage-zsal abban, hogy a határokon helyre kell állítani a rendet.

Támogatja a jogosulatlan menedékkérők gyorsított kitoloncolását, és elfogadja a Munkáspárt azon terveit, amelyek szigorítanák a letelepedési engedélyek megszerzését (5 évről 10 évre emelve a várakozási időt).

A külföldi munkavállalók helyett a brit fiatalok belföldi képzésére és átképzésére helyezné a hangsúlyt.

Brexit és az EU: pragmatizmus a sebek feltépése nélkül

Burnham a 2016-os népszavazáson a maradásra szavazott, de miután a választókerülete többségében a kilépésre voksolt, elfogadta a népakaratot, bár úgy véli,

a Brexit elsősorban nem Brüsszel, hanem a London-központú brit elit elleni lázadás volt.

Korábban úgy fogalmazott, hogy reméli, hogy "az életében még tag lesz" az ország, deminiszterelnökként inkább egy óvatos közeledést tervez: szorosabb EU-UK biztonsági paktumot, a kereskedelmi akadályok csökkentését, és a fiatalok korlátozott mobilitási programjait támogatja.

Donald Trumpról: a "mérgező" populizmus elutasítása

Burnham határozottan elítéli Trump politikai stílusát. Véleménye szerint

az amerikai elnök instabilitást hozott a világpolitikába, és az általa képviselt megosztó, "mérgező és polarizáló" kultúrától óvni kell Nagy-Britanniát.

A 2021-es Capitolium-ostrom után erős kritikát fogalmazott meg, mondván: minden brit politikusnak szégyellnie kell magát, aki valaha is szóba állt Trumppal.