Miért bukott meg Keir Starmer, és ki jön helyette?

Donald Trump amerikai elnök a hét végén a közösségi médiában leírta, hogy a brit miniszterelnök le fog mondani, mert rosszul kezelte az energia- és bevándorláspolitikai helyzetet. Starmer nem egészen két éve tartó kormányzása folyamatos népszerűségi lejtmenetet mutatott, távozása szükségszerű volt.

Így 2020 óta az ötödik kormányfőt nevezhetik ki Nagy-Britanniában: Boris Johnson, a legrövidebb ideig hivatalban lévő Liz Truss, Rishi Sunak és a két éve megválasztott Starmer után.

A kormányfő népszerűségvesztésének háttere összetett, személyes és belpolitikai tényezők egyaránt hozzájárultak a mélyrepüléshez.

• a lakosság által elutasított megszorító intézkedések,
• a jövőkép hiánya,
• Starmer szürke, technokrata személyisége,
• az Epstein aktákba belebukó Lord Mandelson washingtoni nagykövet kinevezése,
• egy uniós közeledést próbált végigvinni, de sikertelenül,
• és a bevándorlás kezelésével kapcsolatban sem mutatott erélyességet.

Miért volt nehéz megbuktatni? Ki jöhet utána?

Míg a Konzervatív Pártnál könnyen puccsot lehet végrehajtani a kormányfő ellen, a Munkáspártban a szabályok bonyolultak: a parlamenti képviselők 20%-ának (81 fő) nyilvánosan kell kiállnia egyetlen konkrét alternatív kihívó mögött.

A párton belüli frakciók sokáig kivárásra játszottak, miközben több név is felmerült az utódlásra – véli a Magyar Külügyi Intézet (MKI) kutatója, Harb Jad Marcell. 

Közülük Andy Burnham, az „Észak királya”, Nagy-Manchester rendkívül népszerű polgármestere az esélyes, ő a tagság és a szavazók favoritja, aki immár parlamenti képviselőként átveheti Starmer helyét.

A politikai patthelyzet feloldása

A politikai válság ellenére III. Károly király május 13-án megnyitotta az új parlamenti ülésszakot, bár a Palota nem szívesen asszisztált a miniszterelnök válságához.

A fordulatot az hozta el, hogy a Burnham-párti Josh Simons képviselő lemondott mandátumáról a Makerfield körzetben, hogy helyet biztosítson Burnham parlamentbe kerülésének. A június 18-ra kiírt időközi választás után Burnham hivatalosan is ringbe szállhat, ami megnyitja az utat Keir Starmer nyílt és formális kihívása előtt a Munkáspárt vezetéséért és a miniszterelnöki székért – húzza alá az MKI kutatója.

Korszakváltás a brit politikában

A 2026-os választások megerősítették, hogy a hagyományos konzervatív–munkáspárti kétpártrendszer megtört. Országos jelentőségű erővé vált a jobboldali Reform UK, a Zöld Párt, a Liberális Demokraták, valamint a skót és walesi nacionalista pártok.

A választások legnagyobb vesztese a kormányzó Munkáspárt és Starmer miniszterelnök, akinek népszerűsége történelmi mélypontra zuhant.

Angliában a Munkáspárt közel 1500 önkormányzati helyet és 38 tanácsot veszített el (pl. Birmingham, Leeds). A brexitpárti északi körzetekben a szavazók a Nigel Farage vezette Reform UK-hez, míg a progresszív és muszlim szavazók - főként a gázai konfliktus kezelése miatti elégedetlenségből - a Zöld Párthoz pártoltak át.

Starmer mozgástere beszűkült, gyakorlatilag a párton belüli utódlási viták és a bonyolult szabályok miatt nagyon rövid távon maradhat még hivatalban.

A választásokon a Reform UK komoly előretörést mutatott (14 tanácsban nyertek), de az országos támogatottságuk némileg visszaesett a tavalyi csúcshoz képest (26-27%-ra). Olyan belső kihívásokkal küzdenek, mint a túlzott mérséklődés a toryk átlépése miatt és a jobboldali belső szakadások (Restore UK).

A Zöld Párt az új „ökopopulista” stratégiának köszönhetően hatalmasat nyert, képviselőik számát 587-re növelték, és Londonban több kerületet is átvettek a Munkáspárttól.

A Konzervatív Párt, bár vesztett pozíciókat, Londonban jól szerepelt, és a hagyományos témák hangsúlyozásával elkerülte a teljes összeomlást.

A „Gázai” függetlenek: Új jelenségként 257 olyan muszlim szektariánus tanácsnok került be, akik kifejezetten palesztin és iszlám ügyekkel kampányoltak.

Wales: történelmi munkáspárti bukás

Walesben megtört a Munkáspárt több mint százéves dominanciája. Eluned Morgan walesi első miniszter is elveszítette a mandátumát. A választást a progresszív, függetlenségpárti Plaid Cymru nyerte meg, amely kisebbségi kormányzásra készül. A második helyre a Reform UK futott be, háttérbe szorítva a Konzervatívokat.

Skócia: az SNP megőrizte a hatalmát

A 19 éve kormányzó, belső botrányoktól és népszerűségvesztéstől sújtott Skót Nemzeti Párt (SNP) a megosztott unionista ellenzéknek (és a Reform UK térnyerésének) köszönhetően hatalmon maradt.

John Swinney első miniszter a Skót Zöld Párttal együttműködve megtartotta a függetlenségpárti többséget, és újra napirendre kívánja tűzni az Egyesült Királyságból való elszakadás ügyét.

A kelta perem megerősödése

Az Egyesült Királyság integritása komoly veszélybe került: a kelta perem mindhárom tagországát (Skócia: SNP, Wales: Plaid Cymru, Észak-Írország: Sinn Féin) olyan nacionalista pártok vezetik, amelyek elméletileg az Egyesült Királyság felbontására törekszenek, és készek ebben együttműködni egymással a gyenge londoni kormánnyal szemben – húzza alá az MKI kutatója.