Milliárdokat költ az EU a szegény országok képzésére, mégsem találnak munkát a résztvevők
Hírekúlyos hiányosságokat tárt fel az Európai Számvevőszék az uniós szakképzési támogatások felhasználásában: a legszegényebb országokban finanszírozott programok gyakran nem igazodnak a munkaerőpiac igényeihez, és hosszú távon sem biztosítanak fenntartható eredményeket. Előfordul, hogy az uniós pénzből beszerzett berendezések hónapokig vagy évekig használaton kívül állnak, miközben a képzési központok működése is veszélybe kerül a támogatások megszűnésével.
Az Európai Számvevőszék ma közzétett jelentése szerint az Európai Unió szakképzési támogatásai nem hoztak tartós eredményeket a világ legszegényebb országaiban. A luxembourgi székhelyű intézmény megállapította, hogy a programok kevés figyelmet fordítanak a szakképzésre, és hiányzik az egyértelmű stratégiai keret is. Bár az Európai Bizottság a 44 legkevésbé fejlett ország közül 33-ban prioritásként kezeli az oktatást, a szakképzési támogatásokhoz nem határozott meg világos és egységes célokat. Az uniós értékelések ráadásul nem vizsgálják megfelelően, hogy a képzések javították-e a résztvevők elhelyezkedési esélyeit, illetve biztosítottak-e számukra hosszú távú előnyöket. A számvevők szerint a helyi munkáltatókkal fenntartott kapcsolatok sem elég szorosak ahhoz, hogy a képzések valóban megfeleljenek a munkaerőpiac igényeinek. A vizsgált projekteknek mindössze a felében alkalmaztak olyan mutatókat, amelyekkel mérni lehetett az elért eredményeket, a foglalkoztatást pedig csak kevés programban követték nyomon.
Használaton kívüli eszközök, bizonytalan jövő
Az ellenőrzések során több olyan, uniós pénzből beszerzett berendezést és létesítményt találtak, amelyeket hónapokig vagy akár évekig nem használtak.Ennek oka sokszor a megfelelően képzett személyzet hiánya, a helyi igényeknek nem megfelelő szabványosított felszerelés vagy az intézmények működésképtelensége volt. A vizsgált projektek szinte mindegyikénél olyan problémákat azonosítottak, amelyek veszélyeztették a programok folytatását az uniós finanszírozás megszűnése után. A legtöbb esetben nem készült terv arra, hogyan biztosítják a működéshez szükséges pénzügyi forrásokat a támogatási időszak lejártát követően. Bangladesben és Libériában a magánszektor képviselői is arra panaszkodtak, hogy a rendelkezésre álló munkaerő képzettsége gyakran nem felel meg az elvárásoknak. Libériában egy felújított mezőgazdasági iskolában még villanyáram és alapvető infrastruktúra sem állt rendelkezésre, egy másik képzési központ pedig állami támogatás nélkül nem tudta fedezni működési költségeit. Az Európai Számvevőszék ezért azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy határozzon meg egyértelműbb célokat, és vonja be szorosabban a magánszektort a képzési programok kialakításába. Emellett pontosabb adatgyűjtést sürget a résztvevők későbbi elhelyezkedéséről, valamint olyan finanszírozási megoldásokat, amelyek az uniós támogatások megszűnése után is biztosítják a programok működését.