Jó kompromisszumnak tűnik a 4,9 százalékos hiánycél, a kérdés a kivitelezés

A kormány 4,9 százalékos GDP-arányos hiánycéllal számol jövőre. Mennyire reális ez a szám?

Azt mondom, hogy meglátjuk, mennyi lesz a vége, de tervnek nem rossz. Amikor a Pénzügyminisztérium összeállította a költségvetést, sok szempontot kellett figyelembe venni. Figyelembe kellett venni a választási ígéreteket , és figyelembe kellett venni a pénzügyi-piaci elvárásokat, azt hogy egy nagyon jelentős hiánycsökkentésre van igény. Mindezeket mérlegelve ez a szám jó kompromisszumnak tűnik.

Beleférnek a választási ígéretek megvalósításai, és belefér egy olyan hiányszám, ami elfogadható a piacnak, vagy legalábbis nem okoz csalódást. Nem ötössel kezdődik a hiányszám, hanem négyessel, ami nagyon jó. Jelentős a csökkenés a 2026-os évhez képest, és ki lehet jelölni egy olyan középtávú tervet, amelynek a végén, 2030-ban ott van a 3 százalék alatti hiánycél papíron. Hogy aztán mi lesz a valóság, mennyi jön össze ebből, azt majd meglátjuk.

Nyilván vannak benne kockázatok: megvalósítási kockázatok és a gazdasági körülmények okozta kockázatok. Az a feltételezésem, hogy alaposan átgondolták az egyes tételeket és a mögéjük rakott számokat, akár a hiánycsökkentést, akár a növelést érintő tételekről van szó. Ez egy alaposan, jól összerakott szám, nem tűnik fércmunkának.

A kabinet mintegy 2200 milliárd forintos kiadáscsökkentéssel számol. Ezt mennyire tartja kivitelezhetőnek?

Vannak kérdőjelek, természetesen. Kedd délután a Pénzügyminisztérium stábja háttérbeszélgetést tartott, ahol ezeket kibontották a hallgatóság számára. Azt gondolom, hogy itt-ott biztos vannak kockázatok, nem minden valósul meg, de a nagy része megvalósítható. Ami a tartósságot illeti: a 2028-as GDP-arányos hiánycél 4 százalék, de hogy ez miből jön ki, az egyelőre nem derül ki.

Viszont van egy olyan számítás, hogy az adósságfinanszírozási költségek GDP-arányosan a jövő évi 3,8 százalék után 3 százalékra csökkennek. Ez a 0,9 százalékos hiányjavulás nagy részét, 0,8 százalékot fedezné. Ebből az következik, hogy valószínűleg nagyon jelentős további költségvetési konszolidációs intézkedés nem lesz.

A bevételi oldalon szerepel a vagyonadó és a társasági adó kétkulcsossága is. Milyen hatással lehet ez a vállalkozásokra és a beruházási kedvre?

Ha a kkv-tulajdonosok körében mozgunk, akkor érezhető a vagyonadó rossz fogadtatása, az első reakciók negatívak. Sokan mondják, hogy már elveszítették a kedvüket, a motivációjukat akár a további beruházásoktól is. De azt majd meglátjuk, hogyan alakul ez a későbbiekben. A vagyonadó nehéz dió, kemény dió minden országban, amelyik próbálkozik vagy próbálkozott vele. Sokan mondják, hogy több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz. Magyarországon ez egy politikai indíttatású intézkedés. Nyilván a beruházásokra nem pozitív a hatása, bár találkoztam már olyan véleménnyel is, hogy most van itt az ideje, hogy rákényszerülünk arra, hogy még hatékonyabbak legyünk, és a korábban ki nem használt lehetőségeinkkel éljünk, mert a vagyonadó rákényszerít erre. De ez nem az általános vélemény.

Ami a nagyvállalati adókat illeti: az 500 millió euró árbevételnél többet realizáló cégek esetében van új társasági adókulcs. Mondhatjuk, hogy ez sem kedvező a beruházási hajlandóság szempontjából. De itt nagyon sok egyéb szempont van. Ha megnézzük, hogyan néz ki a magyar adórendszer, milyen vállalati adókulccsal operál, milyen egyéb adók vannak, például helyi iparűzési adó, innovációs járulék és ezerféle más teher a vállalatokon, és az összes adóterhelést összehasonlítjuk más európai országokkal vagy akár a közvetlen régiós versenytársakkal, akkor még mindig azt lehet gondolni, hogy a magyar adórendszer kisebb terhet ró a vállalkozásokra. Tehát továbbra is kedvező az adókörnyezet, még ha szigorítás történik is jövőre.

A hiánycsökkentés mellett jelentős szociális kiadásokat is tartalmaz a terv. Mennyire tartható ez a kettős cél egyszerre?

A Tisza részéről a választási program megvalósítását látjuk. Egyrészt van az a mondás, hogy amit az előző kormány adott, azt nem veszik el. Másrészt adnak még pluszban béremelést, szja-csökkentést, családi pótlékot, nyugdíjemelést és így tovább. Amikor valaki elolvasta az év elején megjelent Tisza-programot, úgy tűnt, hogy ez szétfeszíti a költségvetési kereteket, mert nagyon sokat akar adni, miközben hiányt is akar csökkenteni. De arra a kérdésre, hogy miből fogja tudni ezt megvalósítani, nagyon elnagyolt volt a válasz. Ezért nem tűnt úgy, hogy összejön a matek.

Éppen ez volt a 2027-es költségvetés legnagyobb tesztje: össze tudja-e hozni a kormány ezeket az egymásnak feszülő célokat és irányokat. Ami a szociális intézkedéseket és a kiadási oldal növelését, vagy a bevételi oldal csökkentését illeti, összességében azt lehet mondani, hogy a jövedelmi skála alsó felén lévő állampolgároknak kedvez. Ezeknek a választói csoportoknak juttat több jövedelmet, akár adócsökkentéssel, akár béremeléssel, akár nyugdíjemeléssel. Ők a kedvezményezettjei ezeknek az intézkedéseknek. Ezt politikailag nem értékelném, de közgazdasági értelemben azt szoktuk mondani, hogy ha az alsóbb jövedelmi kategóriákban nő a jövedelem, az a gazdasági növekedés szempontjából pozitív. Ők jellemzően nagyobb arányban költik el a plusz jövedelmet, mint a magasabb jövedelmi kategóriákba tartozók. Van tehát egyfajta fogyasztási deficit, amit ezzel lehet valamennyire oldani. Ha elköltik, abból adóbevételek is származnak, áfa és szja, és a gazdaság szereplőinek is jó, legyen az szolgáltató, kereskedő vagy termelő. Ez a keresletet növeli, ami egy ilyen erős hiánycsökkentés és konszolidáció mellett azért szükséges, hogy az állam csökkenő fogyasztását a növekvő lakossági fogyasztás ellentételezni tudja. Ez egyébként visszatérő javaslat a nemzetközi szervezetek, az IMF és az OECD részéről is: az ilyen típusú elmozdulás a kormányzati szociális, bér- és adópolitikában az ajánlott intézkedések között szokott szerepelni. Tulajdonképpen ennek a megvalósulását látjuk a költségvetésben.

Korábban úgy fogalmazott, hogy a költségvetés nagy kihívás lesz az új kormánynak, és csontvázak eshetnek ki a szekrényből. Mennyire sikerült ezeket a kihívásokat kezelni a mostani tervben?

A csontvázakat a kormány nagyjából bemutatta nyáron. Valóban voltak, és még mindig vannak a költségvetésben. Nehéz olyan költségvetést összehozni, hogy mindenki jól járjon, és ez sem olyan költségvetés, ahol mindenki jól jár. Van olyan politikai szándék, hogy ne sértsenek meg választói és gazdasági csoportokat, de ebben a költségvetésben ez nem tud teljesülni, nem is teljesülhet. Ilyen értelemben továbbra is kihívás. Kihívás a megvalósítása is, mert szép, hogy ezek le vannak írva, például az említett 2200 milliárdos megtakarítás, de meg is kell csinálni. Ez tehát implementációs kihívás. A gazdasági környezet pedig kiszámíthatatlan.

Bizonytalanság van abban, hogy mi lesz a különböző geopolitikai konfliktusokkal, ezeknek milyen hatása lesz a nyersanyag- és energiaárakra, milyen növekedési pályán lesznek a legfőbb exportpiacaink jövőre, hogyan alakul a külső kereslet, milyen lesz a külső inflációs környezet, és ez hogyan hat a magyar gazdaságra. Az is kérdés, hogy a pénzügyi piacokon milyen lesz a kockázatvállaló kedv, és ennek milyen lenyomatai lesznek a hazai forintárfolyamban vagy a kötvénypiaci hozamokban, amelyek már befolyásolják az államadósság finanszírozási költségét, és ezen keresztül magát az államháztartási hiány alakulását is.

Ami a növekedést és az inflációt illeti: nem lehet azzal vádolni a költségvetés készítőit, hogy elrugaszkodottak lennének a számok a jelenlegi tudásunk szerint. A 2,4 százalékos növekedés és a 3 százalékos infláció a jövő évi költségvetés sarokkövei. Én is pont ugyanezekkel a számokkal gondolok a jövő évre. Hozzáteszem, hogy nekem megvan az a könnyebbségem, hogy ha később változik a helyzet, átírhatom magamban a várakozásaimat, a költségvetésnek viszont nincs ilyen rugalmassága.

Mennyire segíti az euróbevezetés célját ez a büdzsé? Elég gyors-e a hiány- és adósságcsökkentés üteme? Sietni kell-e az euróbevezetéssel?

A kormány vállalása, hogy 2030-ra teljesíti a maastrichti feltételeket. Ha ezen a szemüvegen keresztül nézzük a jövő évi költségvetési tervet, akkor azt gondolom, hogy a 4,9 százalékos hiánycél megfelelő ahhoz, hogy eljussunk a 3 százalékos célhoz. De egyrészt hozni kell a 4,9-et jövőre, másrészt a következő években a további hiánycsökkentést is. Ez egy nagyon távoli cél, és rögös az út, de nem mond ellent neki. A 4,9 százalékos hiánycél beleilleszkedik abba a tervbe, hogy Magyarország 2030-ra teljesítse a 3 százalék alatti hiánycélt.Ami az euróbevezetést illeti, ennek az útnak a legeslegelején tartunk. Azon már túl vagyunk, hogy a kormány megfogalmazta, hogy ezt teljesíteni szeretné, és társadalmi vitát szeretne folytatni. Én összességében pozitív dolognak tartom az euróbevezetést, és éppen ezért azt gondolom, hogy minél hamarabb vezetjük be, annál jobb. A legkorábban a következő évtized első néhány évében lehet erre sort keríteni. Hozzá kell tenni, hogy maga az euróövezet is változik. Hogy optimális valutaövezet lenne-e, azzal kapcsolatban a kritikák nem alaptalanok. De jobb alternatíva nincsen. Az alternatíva az, hogy nem vezetjük be, hanem megtartjuk az önálló devizát, aminek a fenntartása kockázatos és drága. Ehhez képest még mindig jobb az eurót bevezetni.