Hogyan juthatott hozzá egy közlegény a legkomolyabb titkos amerikai iratokhoz?

Április elején robbant ki az elmúlt évek egyik legnagyobb amerikai hírszerzési botránya, miután az orosz Telegram és az amerikai Twitteren olyan fotók bukkantak fel, amelyek magas minősítésű amerikai hírszerzési adatokat tartalmaztak.

Az információk annyira frissek volt, egyik-másik alig egy hónapos, hogy a szivárogtatás ténye mellett az is vihart kavart, hogy az orosz-ukrán háborúban a szembenálló felekről még frissnek tekinthető, ezért szuperérzékeny információkart tartalmaztak.

A kiszivárgott adatok sokfélesége, a fájlok tartalma és a terjedésük módja azt sejtette, hogy nem egy megszokott szivárogtatással állunk szembe, hanem valami sajátos dologgal. A fájlok jellege nem csak az orosz-ukrán háborúra terjedt ki, de amerikai szövetségeseire, partnereire és riválisaira felölelve az egész világot. A dokumentumok utalásokat tartalmaztak az amerikai hírszerzés elektronikai felderítési (SIGINT) képességeire, legújabb műholdas technológiáikra.

Meglepő módon az amerikai kormányzati szervek, az elhárítás semmit sem tudott a szivárgásról egészen addig, amíg a New York Times amerikai lap be nem számolt a különböző csatornákon már hetek óta keringő dokumentumokról.

Azóta őrült verseny kezdődött, egyrészt a szervek hajtóvadászatot indítottak az elkövető után, másrészt az amerikai lapok is megpróbálták megtalálni a szivárogtatót.

Isten, fegyverek, katonai cuccok, és laza rasszizmus

Elsőként a Washington Post azonosította be az elkövetőt egy csütörtöki cikkében. A lap újságíróinak sikerült beszélni két olyan fiatallal is, akik személyesen nem, de egy közös chat-szobán keresztül szoros kapcsolatban voltak a „OG” néven jelentkező tagtól. A gamerek közötti csevegésre szolgáló Discord platformon működött egy kislétszámú, alig két tucat profillal rendelkező „szoba” “Thug Shaker Central” néven. Mint a Washington Postnak nyilatkozó két tag elmondta, a társaság adminisztrátora és egyben a vezéralakja volt OG. Ami összekötötte a tagokat az fegyverek szeretete, a katonai cuccok, a konfliktusok iránti érdeklődés, a politikai korrektség elutasítása, a rasszista és antiszemita tartalmú poénok és ugratások.

A tagok többsége felnézett OG-ra mert szemmel láthatóan értette, hogy mi zajlik a világban, gyakran olyan előrejelzéseket adott készülő eseményekről, amelyek azt sugallták a többieknek, hogy komoly információkhoz fér hozzá. OG fegyelmet és elköteleződést várt a tagoktól, akikkel egyre gyakrabban osztott meg bizalmas információkat és azt is elvárta, hogy ezeket mindenki olvassa, kövesse, hogy tájékozottabb legyen.

OG, azaz Jack Teixeira motivációja azonban nem az volt, titkokat szolgáltasson ki idegen hatalmaknak, hanem az, hogy felhívja a tagok figyelmét arra, hogy az amerikai hírszerző közösség, így az egész a kormány mennyi mindent elhallgat az amerikai állampolgárok elől, és hogy ezeket milyen alantas célokra, „kavarásra” használja fel a világban. OG először átiratokat készített az általa látott dokumentumokról, majd áttért az eredeti fájlok lefotózására és ezeket a fotókat töltötte fel a tagoknak, bizonyítékként, hogy milyen gonoszak az amerikai kormány szándékai.

Műfaji különbségek: hack, szivárogtatás vagy mi?

Amikor áprilisban elkezdődött a botrány: a sajtó előbb kb. 50, majd 100 fotóról beszélt, ma már több mint 300 hírszerzési dokumentumot láttak az újságírók. Mivel hatalmas mennyiségről van szó, ezek feldolgozása egyrészt időbe telik, másrészt nem minden lapnak van meg a teljes „széria”. Ezért láttuk azt, hogy a kiszivárgott anyagokból szinte minden napra jutnak botrányok.

A lapok ügyelnek arra is, hogy a folyamatot elhúzzák, nem csak a hirdetési bevételek miatt (kattintások száma), de azért is, mert ha egyszerre tennék fel a sztorikat, elveszne vagy hamar elülne a figyelem.

A szivárogtatás kezdetén az egyik fő kérdés az volt, hogy ki, hogyan és miért csinálta ezt. Az elmúlt évtizedekben számos nagy botrány volt az USA-ban a napvilágra hozott anyagok mögött teljesen más motivációk álltak. Egyfelől a Julian Assange/Wikileak ügy és Edward Snowden szivárogtatása mögött morális aggályok álltak, a két férfi a világot akarta megóvni az USA túlzott hatalmától azáltal, hogy titkokat tettek közé.

A másik példa különböző amerikai informatikai rendszerek kívülről, idegen hatalom megbízásából történő feltörése, hogy aztán a nyilvánosságra hozott információkkal zavart vagy káoszt lehessen okozni, esetleg rombolni lehessen a közvélemény bizalmát az amerikai hatalmi szervekben, pártokban, politikusokban.

A mostani esetben az már az elején látszott, hogy ez a két lehetőség nem igazán működőképes. Jó példa volt erre az orosz-ukrán háborúról szóló adatok, amely mindkét oldalnak kellemetlen volt, azaz feltételezhető volt, hogy nem orosz hacker csoportok (amire már volt ismert példa) vagy orosz hírszerzés jutott hozzá amerikai titkokhoz.A lelkiismereti okokból fellépő, Snowden típusú profil sem tűnt valószínűnek, mégpedig a szivárgás módja miatt. Nem az történt, hogy a nyugati sajtóorgánumok előre megkapták ezeket a fájlokat, hogy aztán feldolgozhassák őket, hanem „maguktól” kezdtek keringeni az fájlok az egyre szélesebb nyilvánosság felé, míg végül felfigyeltek rá a lapok.

A Washington Post és a többi lap oknyomozása végül feltárta a szivárgás menetét, ez mutat rá arra, hogy Teixeira motivációi teljesen mások voltak. A fiatal katona nem akart a nyilvánossághoz fordulni, nem az egész világot (vagy csak az amerikai adófizetőket) akarta megmenteni kormánya vélt túlhatalmától, hanem csak a saját kis közösségét akarta „felkészíteni az életre”.

A férfi által befotózott dokumentumok egy kis részét a zárt csoport egyik fiatal, még tinédzser tagja feltöltötte a Discord platform egy másik chat szobájába, amelynek több ezer tagja volt, innen aztán vírusként terjedt tovább a csomag és csakhamar megtalálta az útját a Twitterre és a Telegramra, ahonnan aztán a lapok is felfigyeltek rá, hogy aztán kitörjön a botrány.

A sajtónak és az amerikai szerveknek két hét kellett, hogy megtalálják az elkövetőt. Két órával azután, hogy a Washingotn Post közölte az interjúkat OG két hívéről, a New York Times megnevezte Jack Teixeira-t, nem sokkal később pedig az FBI letartóztatta a 20-as évei elején járó férfit.

Az elkövetkező napokban minden bizonnyal még többet fogunk megtudni az elkövető személyiségéről, neveltetéséről és motivációról. Az első napok után annyi látszik, hogy egy valószínűtlenül fiatal katonáról van szó, akik ennek ellenére a legkomolyabb titkokhoz fért hozzá. Teixeira csak egy-két éve lehet katona, ami nem csak a kora miatt valószínű, hanem a rendfokozata miatt is.

Csak tavaly léptettek elő közlegényből Airman First Class rendfokozatba, amelynek a tizedes, azaz a szerződéses katonák között a második legalacsonyabb rendfokozat. A Massachusetts-t Nemzeti Gárda alá tartozó alakulata a katonai hírszerzéssel, megfigyeléssel és felderítéssel foglalkozó tartalékos szervezet, ezért lehetett hozzáférése a legérzékenyebb adatokhoz.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója, a Károly Gáspár Református Egyetem tanára.