A jövőnek őrzi a múltat a kiskunsági génbank – Szomor Dezső, a fajtamentés misszionáriusa

Mára a hajdanvolt Kiskunsági Állami Gazdaság romjaiból felépült Szomor Ökogazdaság a fajtamentés, a génmegőrzés fontos bázisa.A cég a Kiskunsági Nemzeti Parktól bérelt háborítatlan legelőkön több ezres létszámú szürkemarha és bivalycsordákat, racka nyájakat, valamint vörös és fekete, szőke és fecskehasú mangalicák sokaságát, ősi genetikájú pulyka és baromfiállományokat tart fenn.

Megállt az idő Apajpusztán

Az ország legnagyobb genetikai állománya törzstenyészetek formájában van itt jelen. Bár az apajpusztai állattartó telep patinás istállóiban, karámaiban lévő ősi állatfajtákat látva – legalábbis a felületes szemlélő számára – mintha megállt volna az idő. Mégsem beszélhetünk skanzenről. Az eleven génbank működését itt lévő vágóhídja és dömsödi húsüzeme, illetve halgazdasága biztosítja. Ez utóbbihoz kapcsolódó hatalmas mesterséges tavak szintén Szomor Dezsőnek köszönhetik a létüket, de erről mit sem sejtenek azok a kócsagok és egyéb vízi madarak, amelyek benépesítik a part menti nádast, és akik miatt ezt a helyet ma már nemzetközi jelentőségű vizes élőhelyként tartják nyilván.

Hogyan tud gazdaságilag is eredményesen működni ez olyan mezőgazdasági „nagyüzem”, mint amelyik egy nemzeti park területén ősi fajták génmegőrzésével foglalkozik? Van valami titok e mögött? – kérdeztük ottjátunkkor a neves gazdálkodót.

Titkolni valóm nincs, az elkötelezettségemet pedig vállalom - válaszolta. – Működésünket nem elsősorban a profit vezérelte, inkább egyfajta nonprofit üzemként írnám le az ökogazdaságot, amely épp annyi hasznot termel, hogy a hetven tisztességesen bejelentett alkalmazott bérén és az üzemi költségeken felül a fennmaradáshoz szükséges pénzügyi kereteket biztosítsa. Nagy méretű nemzeti parki területek bérleti jogát nyertük el és a földalapú, illetve az őshonos állat után járó támogatásokat is arra használjuk fel amire adják, így tudjuk finanszírozni a működésünket. Kérdezhetné, hogy akkor minek csinálom, ezt szeretett feleségemnek is meg kell indokolnom olykor.

A zsákutca végén ott az összeomlás

Neki mit mond?

Egyrészt ez szerelem a részemről, másrészt küldetés. Az őshonos haszonállatok az egész világon vagy már teljesen kipusztultak, vagy ami még nem halt ki, az annak a határán áll. Ennek egyszerű oka van: a gazdasági mutatóik rendkívül rosszak. Ez alatt azt kell érteni, hogy kedvezőtlen a csont-hús-bőr arány, ráadásul abszolút értékben is nagyon kevés a húshozam. A bőrük is általában vastag, ami manapság már kimondott hátrány. Ráadásul a ridegen tartott jószágok lassú növekedésével is számolni kell, hiszen az őshonos állatok nem kapnak hozamfokozókat és hormonkészítményeket, és egyáltalán semmilyen mérget.

Ez a szárnyasokra is vonatkozik?

Minden őshonosra. A nagyüzemi baromfifajtáknál például minden két kiló takarmányra lehet számolni egy kiló gyarapodást. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy ahhoz, hogy vágásérett, azaz 2,5-3 kilós legyen a brojlercsirke, nagyjából 4-6 kiló körüli, antibiotikummal és hozamfokozókkal felturbózott intenzív takarmányt adnak neki a 35-42 napos rövid élete során.

Tehát a gazdaságos ipari tömegtermelés áll szemben a természetes módon tenyésztett állatok minőségével, amit meg kell fizetni. Pusztán ezért fontos az őshonos fajták génállományának megőrzése?

Eltekintve attól, hogy ezek a régi fajták több ezer éve velünk vannak és részei a magyar kultúrának, történelemnek, az ősi génkombinációk megőrzése életbevágóan fontos a jövő szempontjából. A keresztezés mindig a gazdaságilag előnyös tulajdonságok felé megy. Egyre több lesz az értékesíthető hús, tej, nő a profit, viszont az íz, az állag, egyszóval a minőség ezzel párhuzamosan hanyatlik. Emellé még sok negatív hatás keletkezik. A hibrid állat egyre kényesebb, életképtelenebb, egyre érzékenyebb a betegségekre, gyógyszerezni kell, hogy egyáltalán életben maradjon. A keresztezés egy zsákutca, a végén az összeomlás következik. Intenzív hibridet hibriddel ugyanis nem lehet keresztezni. Ezért, ha a nemesítő valamilyen új keresztezési vonalat akar indítani, akkor az őshonos vérvonalból kell kiindulnia – feltéve, ha van mihez visszanyúlnia. Nyugat-Európában már nemigen vannak ilyen tenyész állományok. Nálunk – hála Bodó Imre professzor kezdeményezésének – még megvannak, ezért felbecsülhetetlen ezeknek a romlatlan genetikájú, évezredeken át szelektálódott fajoknak a genetikai értéke.

Vegyszerezett takarmány, élettelen táblák

A génmegőrzés fontossága tehát világos és azt is elmondta, hogy miért nem versenyképes tenyészteni haszonállatként a genetikailag egyébként hibátlan ősi fajtákat. Termékeiket a felár ellenére mégis megveszik az emberek. Ezek szerint a piac mégis honorálhatja az ökogazdaság termékeinek erényeit?

Az általunk is nevelt őshonos parlagi baromfi 120-180 nap, tehát kerek fél év alatt nő meg 1 kilogrammosra, miközben elfogyaszt 20 kiló vegyszermentesen termelt takarmányt – jórészt saját termelésű lucernát, tritikálét, valamint kukoricát és borsót. Bár elmondhatjuk és el is mondjuk, hogy a belőlük készült hústermékeink mentesek minden vegyszertől, hormontól, gyógyszermaradványtól, valamint a nemzeti parki réteken legeltetett állat húsa összehasonlíthatatlanul jobb ízű, de az előállítási költség többletét nem mindenki hajlandó, illetve képes megfizetni.

Hogyan jutott el ide az állattenyésztés, hogy ami a tömegek számára megfizethető, az tele van szermaradványokkal, míg a tiszta élelmiszer-alapanyagok kuriózumnak számítanak?

Az élelmiszer tönkretétele a takarmánytermesztőknél kezdődik. Száz évvel ezelőtt azt gondolták, hogy a mezőgazdaság kemizálásával majd egyetlen csapásra megoldódnak a világ élelmezési gondjai és valóban: mára négy-ötszörösére nőttek a hozamok a növénytermesztésben és az állattenyésztésben. Azok fajták, amelyek az ipari tömegtermelésre nem voltak alkalmasak, fokozatosan eltűntek. A természetes fajta-sokféleség helyett gyakorlatilag agyonvegyszerezett, génmanipulált monokultúra van az amerikai termőföldek nagy részén és Európában is a biológiai értelemben élettelen, a talajt tönkre tevő homogén táblák felé tartunk. Viszont a hozamok a hektárankéti 10-20 mázsáról 40-80, sőt több mázsára nőttek. A termelékenység árát abban fizetjük meg, hogy a gyomirtókkal és műtrágyával kezelt takarmányokban kimutathatóan jelen van a rákkeltő glifozát, illetve a ditán nevű gombaölő hatóanyag.

Lassú az ébredés

Ön szerint miért nem beszélünk erről többet?

Az ébredés lassú, de egyre több szakember mutat rá arra, hogy az emberi szervezet nem bír el ennyi mérget. A gyerekkoromban még óriási megbotránkozás volt, hogy amikor a fehér húsok iránt megnőtt a kereslet, a borjakat kegyetlenül szűk helyen tartották, hogy ne mozgathassák az izmaikat. Ráadásul szteroidokat adtak nekik, hogy gyorsabban növekedjenek. Ma már ez hétköznapi. Képzeljük el, mit tartalmaz egy így nevelt állat mája! Én tiltanám a szteroidos, vagy génmanipulált szóján tartott állatok májának árusítását. De csak annyit tehetek, hogy elmondom: a takarmányokban lévő kemikáliák nagy része igenis beépül az állat húsába, és velünk, fogyasztókkal is ez történhet.

Térjünk vissza a gazdaságosság kérdésére! Annak köszönhetően, hogy egyre többen ismerik fel az összefüggést a mérgekkel terhelt élelmiszerek és a népbetegségek között, feltételezem, egyre nagyobb a kereslet az ökogazdaság termékei iránt.

Nagyjából nullszaldósra tudom kihozni a termelést és magamnak is annyi jár, mint amennyiből megélünk. Azt a házat, amelyben élünk, még virágkertészként építettem a nyolcvanas években. Amióta élethivatásommá vált a fajtamentés, ha keletkezik is olykor némi többlethaszon, azt csakhamar vissza kell forgatnom a gazdaságba, mert mindig szükség van valamire.

Őstulok pörkölt és bivalypárizsi

A honlapjuk rendkívül különleges termékpalettát tükröz: szürkemarha szalámi, a mangalica szalonna, az őstulok pörkölt, a bivalypárizsi, hogy csak néhány példát említsek. Hol kaphatóak ezek és kik a vásárlóik? Az ínyencek?

A lányom három budapesti mintaboltot visz, egyet a Lehel téri, egyet az Fehérvári úti, egyet pedig a Fény utcai piaccsarnokban. De viszonteladók felé is értékesítünk, valamint exportálunk. Hogy miért vásárolják az ökológiai tartásban, tiszta takarmányon nevelt állati termékeket? Feltételezem, mert jobb az ízük, állaguk és sokkal táplálóbbak is. Sokaknál az egészségi megközelítés a döntő. Nagy arányt tesznek ki az étel-intoleranciában szenvedő vásárlóink.

Miért nem adja drágábban a termékeit, hogy nagyobb legyen a profitja?

Számomra elég az a tudat, hogy Dömsöd és Apaj környékén, Kiskunsági Nemzeti Parki területeken felépítettem és működtetek egy ökogazdaságot, ahol egészséges élelmiszert állítok elő, miközben munkát adok hetven embernek és nem mellesleg részese vagyok az őshonos magyar fajták megmentésének. Sokan mindezért elismernek, engem ez jobban motivál.