Egyre kevesebb lesz a boltok polcain a zamatos őszi gyümölcsünkből

Az utóbbi években hazánkban a körte termőterülete és termésmennyisége is folyamatosan csökkent, ez évben is terméscsökkenés várható. Hazánkban 1886 hektáron termelnek körtét, köztük számos tájfajtát. Tavaly is gyenge termést takarítottak be. Idén az időjárási körülmények közel sem voltak optimálisak, a NAK és a FruitVeB körképe szerint ezért még a tavalyinál is kevesebb termés várható.
A legfeltűnőbb jelenség azonban hosszú távon – az ültetvények öregedésével és kondíciójuk folyamatos romlásával – a terméspotenciál csökkenése. 

Idén a tavaszi fagykárokat a körteültetvények döntő része szinte sértetlenül úszta meg, de a későbbi forróság, aszály nagy gondot jelentett. A májusi intenzív esőzések után hosszú aszályos időszak következett, és a körtelevélbolha kártételével is számolni kellett. Csak bőséges öntözés mellett lehet elfogadható a termés, másrészt a korai kitavaszodás és a forró, aszályos időszak a betakarítást is három héttel előre hozta. A gyümölcs minősége az ültetvények technológiai színvonalától és a megfelelő szaktudás együttesétől függ, ezért igen változó; de az intenzív, jól karbantartott gyümölcsösökből szép áru kerülhet piacra. További probléma, hogy a korai szüret miatt a szedőknek egyrészt 36-38°C-os hőségben kellett dolgozniuk, másrészt a hűtőházakat sem nagy mennyiségű forró (40°C feletti) gyümölcs hirtelen betárolására tervezték.

Növényvédelem szempontjából évek óta hatalmas gondot okoz a körte-levélbolha, ami ellen a folyamatos növényvédőszer-kivonások miatt egyre nehezebb védekezni. Mint minden gyümölcsnél, a körte esetében is probléma a munkaerőhiány, különösen a szüreti időszakban. Az ágazatban nem történt generációváltás, szűkül a termelők köre, csökken a termelési kedv, nincsenek új belépők.

Szabolcs-Szatmár-Beregben (514 hektár) és Borsod-Abaúj-Zemplénben (410 hektár) található a hazai körteültetvények fele. Jelentős területek vannak még Heves és Zala (200-200 hektár körül), valamint Pest és Bács-Kiskun vármegyében (100-100 hektár). A fajták közül meghatározó a teljes termelés felét adó Vilmos, de a Fétel Apát (Abate Fétel) és az Alexander (Bosc kobak) is 1000 tonna körül terem.

A körte termőterülete az elmúlt években jelentősen csökkent, speciális éghajlatigénye miatt gyenge
a termésbiztonsága, hatalmas az ingadozás az évek között. A termésmennyiség 15-30 ezer tonna közt mozog, melynek 20-40%-át a feldolgozóipar vásárolja fel (főleg a Vilmost), a frisspiacra jutó körte mennyisége rendkívül hektikus. Hazánk körtéből régóta nettó importőr, a termés nem fedezi a fogyasztást: az export ingadozó, 100 és 850 tonna közötti, az import 6-8 ezer tonna.

A hazai körte a magyarországi áruházláncokban a belga, a holland, az olasz és a lengyel körtével versenyez. A versenyhátrányunk – még a korszerű gazdaságok vonatkozásában is – a klimatikus tényezőkben rejlik, ami miatt a versenytársak dupla vagy tripla fajlagos termést tudnak produkálni.

Az ágazat súlyos problémája az ültetvények korszerűtlensége, illetve a szaktudás hiánya: új alany- és fajtakísérletekre, korszerűbb termesztéstechnológiára lenne szükség.

Míg a termesztés jelentős része a hagyományos fajtákra (Vilmos, Bosc Kobak, Packham’s Triumph, Conference) épül, addig külföldön már több új fajtát is használnak.

Azok magas hozamúak és alacsonyabb költséggel termelhetők, így alacsonyabb fogyasztói áron is kínálhatók. Emellett megjelentek a prémium termékkategóriájú, magas árú licenszes fajták, amelyeket jellemzően darabra vásárolnak.

A hazai körtefogyasztás csökkenő tendenciát mutat és a hazai feldolgozóiparnak sincs növekvő igénye a körtére, az exportlehetőségek pedig szűkösek. A vásárlói szokások átalakultak: míg tíz éve – az almához hasonlóan – nagyobb mennyiséget tároltak be a fogyasztók, most (a relatíve magas fogyasztói árak miatt) heti néhány darabot vásárolnak csak, sajnos szinte luxuscikké vált a körte.

Az egyes termőtájakon hagyományos helyi körtefajtákat is termesztenek, amelyek az adott termőhelyhez alkalmazkodott, helyben kialakult fajták. Főleg házikertben, szórványgyümölcsösökben találhatók.

Az államilag elismert hazai fajták köztermesztésben is szerepelnek, de a környezeti igényük miatt csak egy-egy termőtájra jellemző a termesztésük.

Így például a Csengőkörte, a Gyöngykörte a Dél-Alföldre jellemző, a Fehérvári körtét és a Köcsög körtét Dél- és Közép-Dunántúlon termesztik,
a Kétszertermő körte, a Tüskéskörte és a Sózó körte a Nyugat-Dunántúlra jellemző, a Maróti téli
a Dunakanyar fajtája.

Ezen fajták áruminőségben nem versenyképesek a több száz éve nemesített és bizonyított világfajtákkal szemben, inkább helyi turisztikai értékeikkel és génforrásként lehet szerepük.

A körte termesztése nem egyszerű feladat, környezeti igényeit csak hazánk bizonyos területein lehet kielégíteni.

A megfelelő légköri páratartalom fenntartása nélkülözhetetlen, főként az árutermesztésre alkalmas őszi és a téli körtefajták esetében. Éppen ezért jellemzően az ország nyugat-dunántúli részén (Somogy, Vas és Zala) alakultak ki az üzemi körteültetvények.