A víz az adat mellett a 21. század legértékesebb erőforrása

Ma a világon 36 olyan ország van, amely a vízszegénységi küszöb alatt van.

Március 22-e a víz világnapja

A víz az egyik őselemünk

A víz maga az élet, minden földi létforma ősanyaga, a világ vérkeringése. Vízből mindig is ugyanannyi volt bolygónkon, ugyanannyi 25 millió vagy 75 millió évvel ezelőtt is mint ma. A kultúrák mindig is a folyók és a tengerek mentén alakultak ki. Civilizációinknak köszönhetően mára több mint 1 Celsius fokkal nőtt a Föld átlaghőmérséklete. A globális felmelegedést kísérő jelenségek, mint az árvizek, a hurrikánok, az emelkedő tengervízszint, a gátszakadások és árvizek egyáltalán nem elhanyagolhatóak. Az éghajlatváltozás során ugyanis a víz körforgása is megváltozott, és ezzel megváltozott az esők eloszlása is.

A víz az adat mellett a 21. század legértékesebb erőforrása.

Földünk kétharmadát víz borítja, ahogy az emberi testet is. Földünkön található vízkészlet több mint 97 százaléka azonban sós, 2 százaléka pedig jéggé fagyott édesvíz. Így vízfogyasztásra, locsolásra és egyebekre alig 1 százalék marad.

A globális klímaváltozás hatására, a városok növekvő számának hatására megjelentek ez első városok Dél-Afrikában és Indiában, ahol elfogyott egy város vízkészlete. A továbbiakban pedig számíthatunk hasonlókra. Pedig vannak a vízfogyasztáshoz kapcsolódó innovációk is. A Közel-Keleten a tengervíz sótalanításást az 1970-es években kezdték el. Hat éven belül megépülő sótalanító üzemek naponta mintegy 50 millió köbméterrel járulnak hozzá bolygónk vízellátásához. Ez nagyjából annyi, mint a Duna átlagos magyaroroszági vízhozamának egynegyede. Szingapúrban 2017-ben pedig megalkották az első újrahasznosított vizet nulla hozzáadott értékkel.

Földünk folyói és tavai az édesvízkészlet 1,3 százalékát teszik ki

Bolygónk édesvízkészlete (azaz a globális vízkészlet 1 százaléka) 35 millió köbkilométer. Ebből a tavak, folyók és lápvidékek vízkészlete az édesvíz vízkészlet 0,3 százaléka. A föld alatti talajban és vízzáró rétegekben található édesvíz, 10,55 millió köbkilométer- azaz a bolygónk édesvíz készletének 30,1 százaléka. 69,6 százaléka pedig gleccserek, hó- és jégmezök alakjában, és örökké fagyott földben van jelen.

Az Arktisz és Antarktisz jegének olvadása

Forrás: Nasa

A "harmadik sarkvidék" – A világ teteje

Az Arktisz és az Antarktisz – mint északi és déli jégtakaró - mellett van a Földünknek egy harmadik sarkvidéke is. A világ tetején lévő felfoghatatlan méretű jégmező a Tibet Fennsík több száz gleccsere táplálja Ázsia fő folyóit. Innen ered a Gangesz, a Sárga-folyó, a Mekong. Ázsia legsűrűbben lakott vidékeit éltetik, több ország több mint 3 milliárd lakosának, az emberiség 40 százalékának adnak vizet. Azonban a Himalájában is kezd drámaivá válni a helyzet. Ebben a térségben található 680 gleccserből 95 százalékban több jeget veszít, mint amennyivel gyarapodni tudna. A jégtakaró az 1970-es évek óta 70 százalékkal zsugorodott. Kínának például kevesebb vize van, mint Kanadának, miközben negyvenszer többen lakják.

Nem véletlen, hogy ezen a területen különösen tisztelik a folyamok forrásvidékét, és oltárokat emelnek, mint Indiában és Kínában, valamint nagy becsben tartják a melegvízű forrásokat is mint Japánban.

A térségben a víznek fontos geopolitikai következményei is vannak.

Mi lesz mondjuk, ha az egyik szegény, de gleccserekben bővelkedő ország, mint Tádzsikisztán, vagy Kirgizisztán úgy dönt, hogy korlátozza a gazdag, de vízben szegény szomszédjait, mint Üzbegisztán, Kazahsztán vagy Türkmenisztán?

A "harmadik sarkvidék" folyóinak vízgyűjtő területe,
népsűrűsége, és legnagyobb városai

Forrás: Cooper Thomas, Twitter

Az emberiség nehezen adja fel a Föld bőkezűségéről dédelgetett mítoszát. Hittük, hogy bolygónk erőforrásai kifogyhatatlanok. Kiszipolyoztuk a víztartó rétegeket, eltereltük a folyókat, és a Föld népességének több mint felénél alásüllyedt a talajvíz szintje.

Tények a vízzel kapcsolatban – A világ helyzete ma

Ma a Föld minden nyolcadik lakosa nem jut tiszta vízhez. Évente 3,3 millió emberéletet követelnek a szennyezett víz okozta betegségek. Egyszerű vízszűrő berendezések hatására azonban ezerszer kevesebben kapnak meg ma "medinaféreg" fertőzést, mint 1968-ban. A szappanos és alapos kézmosás 45 százalékkal csökkenti a hasmenéses kórokozók elterjedését és kockázatát.

Forró éghajlatával és bőséges keretével ma Dubai a világ legnagyobb vízfogyasztója. Az átlag amerikai naponta 380 liter vizet használ el, addig Földünk legszegényebb vidékein napi 19 liter vízzel kell beérniük sok millió embernek. Tíz év múlva másfél milliárd ember él majd tartós aszály sújtotta vidéken. A vízhiány már ma is komoly problémákat okoz, főként a fejlődő országokban: 260 millió dollárra tehető az éves veszteség, amelyet a víz mennyiségi és minőségi hiánya, illetve a szennyvízkezelés problémái okoznak.

A víz jövője

Forrás: Jay Famiglietti – Trend Magazin 
A pirossal jelölt területek, ahol a meglévő vízkészlet negatív (azaz a vízkészlet csökken), a kék pedig ahol pozitív (azaz nő) a vízháztartás egyenleg

Vízlábnyom

A vízhasználatnak is van ökológiai lábnyoma, amelyet vízlábnyomnak hívunk. A vízhasználat egy adott idő alatt elfogyasztott és beszennyezett víz mennyisége. A vízlábnyom kiszámítható bármilyen fogyasztói csoportra (személy, fogyasztók, család, város, nemzet) vagy vállalatra (állami és magánvállalat, iparág). A vízlábnyom kék-, zöld- és szürkevízből tevődik össze. A kékvíz a termékhez, szolgáltatáshoz felhasznált friss felszín alatti és fölötti víz, a zöldvíz a földben nedvességként tárolt csapadékvíz, a szürkevíz pedig az a szennyezett vízmennyiség, amely a termékkel, szolgáltatással kapcsolatban keletkezik.

A fejlett országok között takarékos vízfelhasználónak számító Németországban például egy lakos naponta átlag csupán 124 liter vizet fogyaszt közvetlenül, vízlábnyoma azonban a közvetett fogyasztás miatt eléri a napi 5000 litert. Magyarországon ez az érték napi 110 liter, míg a közvetett fogyasztás 2050 liter. A közvetett fogyasztás azt jelenti, hogy az élelmiszereinkkel, tárgyainkkal és az energiafogyastásunkkal is vizet használunk fel.

Mennyi vizet használunk egy-egy termék előállításához?

Egyetlen hamburger alapanyagaihoz és elkészítéséhez összesen 2400 liter vizet használnak fel (azaz annyit, mintha 17 fürdőkádnyi kád vizet töltenénk meg). Egy csészényi kávé termelése, feldolgozása, szállítása 140 liter (azaz mint egy tele kád víz). 1 kg marhahús átlag 13 000 liter vizet emészt fel az állatok etetésére használt termény vízigényét is beleértve, mire asztalunkra kerül. 1 farmernadrág gyártása 8000 liter, 1 darab mikrochip előállítása 32 liter vizet igényel.

Vízlábnyom

Forrás: Waterdays

Virtuális vízkereskedelem

Az emberiség által használt édesvíz (a globális vízkészlet 1százalékának) 69 százalékát a mezőgazdaság, 23 százalékát az ipar, 8 százalékát a lakosság használja fel. Ezek az értékek azonban régiónként jelentősen eltérhetnek. Európában az ipar a legnagyobb felhasználó, addig Afrikában a mezőgazdaság vezet 88 százalékkal. A vízhasználat az egész világon növekszik. Jelenleg az elérhető édesvízkészletek 54 százalékát használja saját céljaira az emberiség.

Ha nem változik a népesség növekedési üteme, illetve az egy főre eső vízfogyasztás emelkedő tendenciája, akkor 25 éven belül az elérhető készletek 90 százalékát fogjuk kiaknázni fogyasztásunk kielégítésére.

A holland "National Institute for Public Health and the Environment" meghatározta a virtuális vízkereskedelem fogalmát, amelynek lényege, hogy egyes országok és térségek mennyi vizet exportálnak, illetve importálnak mezőgazdasági terményekkel, élelmiszerekkel, ipari termékekkel. A vízexport meghatározásakor nemcsak az áruk kilónként tényleges vízmennyiségét veszik figyelembe, hanem hozzáadják az előállításukhoz szükséges vízmennyiséget is.

A nemzetközi kereskedelem az egyes régiókat is eltérően érinti. A legnagyobb vízexportőrök Észak- és Dél-Amerika, Délkelet-Ázsia és Ausztrália, a legnagyobb importőr a Távol-Kelet Ázsia, Nyugat-Európa és Észak-Afrika térsége.

Az egyes – számos más (földrajzi, gazdasági) tulajdonságban hasonló – országok virtuális vízkereskedelmi mérlege is jelentősen eltérhet. Például míg Franciaország jelentős exportőr, addig a szomszédos országok a legnagyobb importőrök között találhatóak. Az országok közül a legnagyobb exportőr az USA, mely vízfelhasználásának harmadát exportálja, öt év alatt 758 milliárd köbmétert. Igen jelentős Kanada, Thaiföld és Argentína exportja is.

Magyarország a 15. helyet foglalja el a világ vízexportőrei között.

A legnagyobb importőrök Ázsiában Srí Lanka 429 milliárd köbméterrel, Japán 297 milliárd köbméterrel, őket követi Dél-Korea, Kína és Indonézia, illetve Európában Hollandia 148 milliárd köbméterrel, és Spanyolország.

Földünk vízlábnyoma

Forrás: WaterFootprint.com

Magyarország

Az egy főre jutó vízkészlet tekintetében ma Magyaroroszgon fejenként 11 ezer köbméterrel rendelkezik (Európában kiemelkedik még Norvégia 80.000 köbméter, Izland pedig 528.000 köbméter vízzel), ami bőségesnek számít világviszonylatban, azonban, ha a fejenként belső megújuló készletet nézzük, akkor csak 600 köbméter értéket kapunk. Ennek az az oka, hogy a vízvagyonunk 95 százalékban a határon túlról érkezik, ami nem része a megújuló készletnek. Magyarország ivóvizét 94-95 százalékban felszín alatti vizekből nyeri.

Magyarország geológiai adottságoknak köszönhetően gyógyvíz, termálvíz és ásványvíz nagyhatalomnak számít.

Kevés olyan hely van a világon, ahol a mélyből feltörő gyógyhatású vizek a gazdaságban jelen vannak. Ilyenek Magyarország mellett még Olaszország, Törökország, Japán, Izland, Kalifornia, Peru, Bali. Ma Magyarországon például 159 minősített ásványvíz van, Európában csak Németországban és Olaszországban van több. A gyógyfürdőkultúránk pedig kiemelkedőnek számít. Adni valamit a világnak nemcsak azt jelenti, hogy újítások és találmányok sokszorosát hívjuk életre, adni úgy is lehet, hogy átvesszük azt, ami érték és megőrizzük az utókornak. A millenniumi Magyarországa gépészeti, építészeti bányamérnökei pont ezt tették, teret adtak a fürdők építésekor olyan találmányoknak, amelyek akkoriban csúcstechnológiának számítottak.

A vízhiány egyike annak az 5 globális problémának, amivel 2050-re szembe kell majd néznünk

A vízhiány már ma is komoly problémákat okoz, főként a fejlődő országokban: 260 millió dollárra tehető az éves veszteség, amelyet a víz mennyiségi és minőségi hiánya, illetve a szennyvízkezelés problémái okoznak. Ha 1 milliárd fogyasztó mindegyike 2 új pamutpólóval kevesebbet vásárolna évente, az így megtakarított víz árával 4,6 millió ember éves élelmezését lehetne fedezni.

Számos vízhiánnyal küzdő ország (mint például Izrael és Jordánia), olyan kereskedelmi politikát folytat, amely minimalizálja a vízigényes termékek exportját. Izrael 2009-ben volt a - 7 éven át tartó - vízválsága mélypontján. Egy gyakorlatilag végtelen erőforrást, a tengervizet hozta be a vízhálózatba. Az izraeli hatóságok akkor azt kérték a polgároktól, hogy 2 perccel rövidítsék meg zuhanyozásukat. A slaggal történő kocsimosást egyenesen betiltották. A túl sok vizet fogyasztók a köbméter alapján olyan tarifasávba estek, ahol drágább a víz ára, ez tulajdonképpen adóként funkcionált.

Izrael közel járt ahhoz a kritikus ponthoz, amikor előfordulhat, hogy olyannyira nincs elegendő víz a víztárolókban, hogy egyes épületekben egyszerűen nem folyik víz a csapból.

Mára a szennyvíz-újrahasznosítás a világon Izraelben a legmagasabb, amelynek mértéke 86 százalék - addig az USA-ban csak 1 százalék - és az így kapott mennyiséget a mezőgazdaságba áramoltatják. Ez pedig lefedi az agrárium teljes vízigényének 55 százalékát. Az izraeliek nagy beruházások keretében víz-sótalanító üzemeket létesítettek. Így történhetett meg az az fordulat, hogy vízhiánnyal küzdő országból vízexportőr lett Izrael.

A vízhiány egyike annak az 5 globális problémának, amivel 2050-re szembe kell majd néznünk. A kék bolygóként is emlegetett Földön meglepően kevés a kékséget adó víz, édesvízből pedig még kevesebb van. A víz a 21. század egyik legfontosabb természeti kincse, ezért is fontos, hogy vigyázzunk rá, ne csak a Víz világnapján, hanem minden nap!

A szerző a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) kuratóriumi elnöke.