Michelisz Norbert: Nem igaz, hogy Magyarország gyengébb képességű sofőrökkel rendelkezik

Hány évesen kezdted a vezetést? Hány év munkája van abban, hogy a legjobbak közé tartozz?

Már gyerekkoromban szerettem volna autóversenyző lenni, csak a családunk anyagi helyzete ezt nem tette lehetővé. Így viszonylag későn kezdtem, 21 éves voltam amikor először versenyautóban ültem. Előtte számítógépes játékokon játszottam, át tudtam rakni a virtuális térben megszerzett tudásomat a valóságba. Ha szigorúan vesszük, nagyjából 20 évnyi munka és pénz áll a sikereim mögött. Ezeknek köszönhetően most a 3. világbajnoki címet tudhatom a magaménak.

Mikor volt és milyen volt az első versenyed?

2006-ban volt az első versenyszezon amit végig vittem, egy Suzuki Swift márkakupa bajnokságon. Öt fordulós volt az évad, emlékszem az első hétvégére. Mindig izgulós voltam, már az iskolai prezentációknál is fiatal koromban, túlságosan is. Nem nagyon szerettem szerepelni, nyomasztó és szorongó élmény volt. Tudtam, hogy most elkezdődhet a pályafutásom, nagyon jól kell teljesítenem és ez nem volt könnyű.

Folytatni akartam, ritkán voltam annyira ideges életem során, mint aznap. Szerencsére jól sikerült, az első futamot meg is nyertem és nagyon büszke vagyok az elért eredményekre.

Az autósport különleges vezetéstechnikákat igényel. Speciális felkészültség szükséges és még sorolhatnánk. Mennyire tartod hasznosnak a hétköznapi autósok számára elérhető vezetéstechnikai tréningeket?

Én nagyon jónak és fontosnak tartom ezeket, csak sajnos drágák. Ha az anyagi részét nézzük, csak egy kisebb réteg számára válik elérhetővé ez a lehetőség. A személyes véleményem, hogy növelhetnénk az utakon a biztonságot azzal, ha ezeket a tréningeket el tudnánk juttatni mindenkihez. Ez nem egy egyszerű feladat. Autóversenyzőként az ember nyilván sok versenykilométerrel rendelkezik, illetve én sokat közlekedem a munkámból kifolyólag közúton is. Az előretekintő és a balesetmentes közlekedéshez sok megtett kilométer és út kell. Fontos a tapasztalat, rutin, mind a versenypályán, mind a hétköznapi autósok szempontjából is. Sok élethelyzettel nem találkozunk a vezetés oktatás során, amelyekkel később igen. Remélem, hogy egyszer elérkezünk oda, hogy a jogosítvány szerzéshez valami kedvezményes vezetéstechnikai tréninget is társítani tudunk.

Mi a tapasztalatod a magyarországi vezetési kultúráról a közutakat figyelembe véve?

Az az állítás, hogy Magyarország “gyengébb képességű” sofőrökkel rendelkezik, az nem igaz. Sokszor azzal van a probléma, hogy a vezetők egy nagyobb része azt hiszi, hogy az ő dolga a fontosabb, nincsenek tekintettel egymásra a közlekedők. Ezek a helyzetek szülnek ellentmondást, akár egy fajta agressziót. Megesik olyan, hogy más otthonról hozott problémákat akarnak kiélni a közúton.

A felsoroltak jellemzőek kicsit jobban itthon. Nem szabályozási probléma van itt első körben, hanem egyénekből fakadó frusztráció.

Te kifejezetten mire figyelsz a saját autódon vezetésbiztonsági szempontokból?

Egy alap tanácsot tudok mondani, ami lehet, hogy közhelyes, de mindig a megadott sebességgel közlekedjünk. Ezeket az alapszabályokat be kell tartani, hogy biztonságosan célbaérhessünk. Itt is az előre gondolkodó és az előrelátó magatartás az ami a legtöbbet segíthet. Általában mindez tapasztalatból jön.

Vannak mintázatok, amiket fel lehet ismerni, így el lehet kerülni a baleseteket.

Akinek nincsen lehetősége sokat közlekedni, az minden alkalommal amikor beül az autóba és elindul, nyitott szemmel és odafigyelve járja az utakat, ez is nagyban elősegíti a saját fejlődését.

Mik a gondolataid az új vezetéstámogató rendszerekről?

Én hiszek a technológiában és abban, hogy ezeket alkalmazni kell a közúti közlekedésben. Van viszont ennek egy olyan hátulütője, hogy a sok segítségnek köszönhetően az autóvezetők a sebességet nem megfelelően mérik be. Ennek az a következménye, hogy túlságosan bíznak a saját autójukban.

A fizika alaptörvényeit ezek a rendszerek sem tudják felülírni. Ez is egy kétélű fegyver. Az alapja mindennek, hogy egy sofőr ismerje az autóját.

Például ami másik téma, az önvezető járművek. Véleményem szerint, ezeknek a térhódítása még odébb van.

Nagyon sok fiatal van az utakon, aki friss jogosítvánnyal autóversenyzőnek gondolja magát. Mi a véleményed erről?

Igen, ez nagy probléma. Én is találkozom ilyen helyzetekkel, sajnos. Azt teljes mértékben megértem, ha valakiben ilyen motiváció van. Én is voltam fiatal. Itt is az oktatás fontosságára terelném át a szót, akár már iskolákban a vizsga megszerzése előtt. Jobban belevonnám ezekbe a fizikát és bizonyos balesetek következményeit. Nem lehet elég korán felhívni a figyelmet minderre. Amikor valaki gyerekként elkezd biciklizni, már akkor is fontos a KRESZ ismertetése. 

Van az a réteg, aki autóversenyző szeretne lenni, de nincs rá lehetősége.

A személyes véleményem az, hogy a szövetséggel együttműködve az autósportot valahogy elérhetővé kell tenni. Így aki versenyezni szeretne, annak lesz lehetősége nem a közúton kiélni ezeket az ambíciókat. Sajnos nagyon kevés az ilyen törekvés, ahogy én látom. 

Mit üzennél azoknak a fiataloknak, akik az autósportot akarják választani?

Nem szabad álszentnek lenni,: az induláshoz pénzre van szükség. Manapság, már könnyebb, mint húsz évvel ezelőtt. Nagyon jó számítógépes játékok, szimulációs programok vannak. Ezek jó bajnokságokat szervezve, a versenyzés élményét tudják nyújtani. Még ezek mellett a gokartot és a szlalom versenyeket tartom a legelérhetőbbnek. Hogyha valaki tényleg érzi magában az erőt és a vágyat, hogy elinduljon ezen az úton, akkor személy szerint ezeket javaslom.