Elfeledett filmes mesterművek az elmúlt évekből

A segítség (2021)

Azután, hogy a COVID a feje tetejére állította a világot, kevés igazán jó film készült a pandémiáról. Egyelőre igazán "A segítség" az egyetlen, amely hatásosan tudta megragadni a globális katasztrófát a "kisember" szemszögéből.

A főhős Sarah egy idősek otthonában dolgozik az Egyesült Királyságban, amikor a koronavírus betör Európába. 

A film technikailag is lenyűgöző: van benne egy 28 perces jelenet, amely egyetlen vágás nélküli snittből áll vagyis majd fél óráig a kamera-nézet egyszer se vált. De igazán nem emiatt válik emlékezetessé ez a három éves TV film.

Sokkal inkább a torokszorító hangulat miatt, ami tökéletesen visszaadja a főszereplő kétségbeesését. 

Élj! (2022)

Egy tehetős bürokrata egyszer csak szembesül vele: rövid időn belül meg fog halni. A közeledő elmúlás miatt teljesen újra kell gondolja az életét.

Ez a történet már rengeteg formában el lett mondva. Erről szól Tolsztoj híres kisregénye az "Ivan Iljics halála", a japán rendezőzseni Akira Kurosawa 50-es évekbeli drámája az Ikiru és egy két éve bemutatott brit dráma is: az "Élj!".

Ez utóbbinál a hátteret az 50-es évek Angliája adja, a főszerepet pedig az a Bill Nighy játsza, akit a többség a karácsonyi filmklasszikusból az Igazából szerelemből ismerhet. 

A készítők elárulták, hogy kifejezetten az volt a cél, hogy a film úgy nézzen ki, mintha abban az időben készült volna, ahol játszodik. Emiatt nem csak hogy kerülték a gyors vágásokat, de a még színpalettát is hozzáigazították a régi idők mozijaihoz. 

A végeredmény egy szivbemarkoló, igazán emberi történet, amely ugyan ráérősen van elmesélve, de sose unalmasan.

Farkasok népe (2020)

Bár mára teljesen kihaltak Írországban, volt idő amikor a farkasok jókora csapatokban járták a sziget vidékeit. Ez a mese abban az időben játszódik, amikor az ordasokat gonosz teremtményeknek vélték és tömegével ölték őket.

A főhős egy varázs képességekkel bíró lány, aki farkassá tud válni. Ami komoly problémákat okoz, mivel az apjával épp azért érkeztek Írországba, hogy az utolsó élő bestiákat is megöljék.

Kis túlzással Tomm Moore-t, akár az ír Disney-nek is lehetne nevezni. A szárnyai alatt három remekbe szabott animációs film is születet, méghozzá úgy, hogy mind az ír folklórra alapult. A trilógiájában ezaz utolsó, amely legalább olyan jó mint két elődje: A tenger dala és a Kells titka. 

Moore filmjei úgy idézik meg a régi idők mítoszait, hogy nem feledkeznek meg a régi legendák sötét árnyalatairól se. Jóval többet adnak könnyed szórakozásnál.

Old Henry (2021)

A westernt mint műfajt már sokszor eltemették. Nem véletlen. Valaha a cowboyok olyan népszerűek voltak, mint ma a szuperhősök. De a hatlövetűek felett eljárt az idő. Senki nem készít ma már igazán nagyszabású westerneket. Helyette szerényebb, kisebb filmek jönnek a műfajban, azok is ritkán.

De egy-két gyöngyszem így is időről időre napvilágot lát: jó példa erre az Old Henry is.

A sztori nagyrészt egy faházikó körül zajlik a semmi közepén. Egy visszavonult pisztolyhős a világtól elvonulva tengeti csendes mindennapjait, mígnem egy gyanús alak fel nem bukkan a földjén.

Az Old Henry remek példa rá, hogy kellő tehetséggel fillérekből is lehet nagyot alkotni. Az egész produkciót egy maroknyi színésszel forgatták le, mindenféle látványos trükkök nélkül, mégis a film végén annyira pattanásig feszült a hangulat, hogy szinte harapni lehet a feszültséget.