Feltört az olaj a szegény országban: pár év múlva Kuvait lesz belőle

Amikor a hirtelen meggazdagodás nem túl valószínű lehetőségét emlegetjük, gyakran viccelődésképpen azt mondjuk, hogy majd az illetőnek feltör az olaj a kertjében. Nos, ez most meg is történt, ha nem is egy ember (a kincs amúgy is az államot illetné), de egy kis dél-amerikai ország, Guyana partjainál.

A nagy ugrás

2015-ben találta meg a kincset az ExxonMobil, 2019 végén megkezdődött a kitermelés, és az addig meglehetősen szegény, 800 ezer lakosú ország helyzete hirtelen változni kezdett. Tavaly már napi 645 ezer hordót hoztak felszínre, ez 5 éven belül meg fog duplázódni. Ezzel az ország Kuvaitot megelőzve

az első helyre fog kerülni az egy főre jutó olajkitermelésben.

Az ugyancsak egy főre jutó GDP érték, amely a kitermelés előtt 6000 dollár volt, most megegyezik Magyarországéval (21-22 ezer dollár), 2028-ban már 38 ezer dollár lesz. Ez ma az olasz szint, ennél magasabban csak a legfejlettebb nyugat-európai országok, az USA, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland áll. Ennél gyorsabb ugrás a legszegényebbek klubjából a leggazdabbak közé nehezen képzelhető el.

Érdekes ország

Az ország maga eleve egy különös képződmény, miután Dél-Amerikát Spanyolország és Portugália még annak felfedezése előtt felosztotta, így ott elvileg csak az ő gyarmataik lehettek volna.

Volt azonban egy partszakasza a mai Venezuela és Brazília között, ahol csak megvetették a lábuk mások is: a franciák, akiknek máig gyarmatuk, illetve mai néven már tengeren túli megyéjük van Francia Guyana néven, emellett a hollandok, akik Suriname és Guyana államok elődjeit gyarmatosították, de Guyanát az angolok elorozták tőlük. 

A terület lakossága is érdekesen alakult: az őserdei környezetben főleg őslakosok (indiánok) éltek, majd a gyarmatosítók cukornádültetvényeket létesítettek, melyek megművelésére Afrikából hurcoltak be rabszolgákat. A rabszolgaság megszüntetése után még indiaiak jöttek dolgozni, idővel kínaiak is, így igen tarka népesség jött létre.

Független országként

A függetlenség elnyerése után a cukor jövedelmezősége hanyatlott, esett a világpiaci ár, az ebből élő országok (mint Kuba és Jamaika is) tönkrementek. Guyana államosító, szocialista politikát folytatott, ami teljes csőd lett, az ország nem nagy lakosságának közel fele külföldre ment dolgozni.

A 90-es évektől piacbarát kormány jött, a gazdaság fejlődésnek is indult, de még igen elmaradott volt, amikor feltört az olaj.

Olajkorszak

Mára összesen 3 teljes év telt el az olajkitermelés megkezdése óta, a kitermelés gyorsan futott fel, így a GDP alig számolhatóan magas ütemben nőtt. Mindez annyira gyors volt, hogy a lakosság nagy részéhez még nem ért el a hatás, a szegénység csak a népesség egy része számára csökkent: az állam eddig gigantikus, évtizedek alatt felhalmozott adósságát fizette vissza, most jut hozzá, hogy megkezdje az ország fejlesztését, szociális programok bevezetését.

Közben a szomszédos Venezuela is rá akart támadni az országra régi gyarmati viták ürügyén, valójában az új olaj miatt, noha Venezuela a maga kommunista gazdaságával a saját, a világon legnagyobb olajtartalékával sem tud mit kezdeni, ezért nyomorban él.

Guyana így honvédelemre is kell, hogy költsön, persze az USA és néhány másik ország a térségben jelezte, hogy nem engednek területrablást.

Guyana most egyszerre két kihívással áll szemben: hogyan használja fel a forrásokat a gazdaság általános fellendítése érdekében, egyúttal mekkora tartalékot képezzen alacsonyabb olajárak idejére, másrészt, hogy fejlessze tovább a gazdaságot dubaji mintára úgy, hogy az olajkorszak után is magas szinten működőképes maradjon.