Hároméves mélyponton a magyar agrárium – már az élelmiszeripar is veszélyben

Hároméves mélypontra süllyedt az MBH AgrárTrend Index, miközben a magyar mezőgazdaságot egyszerre sújtja a rendkívüli aszály, az emelkedő energiaárak és a romló jövedelmezőség. A kukoricatermés történelmi visszaesése már az élelmiszeripar alapanyag-ellátását is veszélyezteti, a gazdálkodók pedig egyre nehezebb finanszírozási környezetben kénytelenek alkalmazkodni. A kedvezőtlen összkép ellenére vannak olyan ágazatok, amelyek továbbra is stabilan működnek – derült ki az MBH Bank legfrissebb agrárpiaci elemzésének bemutatóján.

Hároméves mélypontra került az agrárium helyzetét jelző mutató

Tovább romlott a magyar mezőgazdaság helyzetének megítélése 2026 harmadik negyedévében. Az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának legfrissebb elemzése szerint az AgrárTrend Index 30,6 pontra csökkent a 48 pontos skálán, miközben az ágazat egyensúlyi állapotát 35 pont jelzi.

A mutató az előző negyedévhez képest 0,4 ponttal, éves összevetésben pedig 1,7 ponttal esett vissza. Ezzel folytatódott a 2025 második negyedéve óta tartó kedvezőtlen tendencia, és az index hároméves mélypontra került.

Az agrárium szereplői ugyanakkor nem feltétlenül új problémákkal szembesülnek. A geopolitikai bizonytalanság, a kereskedelempolitikai feszültségek, az időjárási szélsőségek és az emelkedő költségek már évek óta meghatározzák a gazdálkodási környezetet. A kihívások együttes jelentkezése azonban egyre komolyabb alkalmazkodást követel meg.

Hollósi Dávid, az MBH Bank Agrár- és Élelmiszeripari Üzletágának ügyvezető igazgatója a sajtótájékoztatón hangsúlyozta, hogy az ágazat versenyképességének megőrzéséhez hosszabb távon egységes, hatékonyan végrehajtott agrárstratégiára van szükség. Ennek nemcsak a termelési hatékonyság javításában lehet szerepe. Egy kiszámítható fejlesztési irány a bankok és a befektetők számára is mérsékelheti a kockázatokat, ezáltal könnyebbé válhat az agrárvállalkozások finanszírozása.

Soha nem látott mélységbe zuhant a kukoricatermesztés

A 2026-os év egyik legsúlyosabb fejleménye a magyar kukoricatermesztés történelmi visszaesése. A korábban a hazai szántóföldi növénytermesztés egyik meghatározó növényének számító kukorica vetésterülete az idei évben mindössze 589 ezer hektárra zsugorodott. Ez kevesebb mint fele a korábbi, 1,24 millió hektárt meghaladó történelmi csúcsnak.

A terméseredmények még ennél is kedvezőtlenebb képet mutatnak.

Míg a korábbi években Magyarországon rendszeresen 7–8 millió tonna kukoricát takarítottak be, addig 2026-ban mindössze 1,4–1,5 millió tonnás országos terméssel számolnak az MBH Bank szakértői.

A hektáronkénti hozam a korábbi, kedvező években elért 8 tonna feletti szintről 3 tonna alá esett. A mostani eredmény még a 2022-es rendkívüli aszály idején mért, mintegy 2,8 millió tonnás országos termésnek is csupán a fele.

A visszaesés nemcsak a gazdálkodók bevételeit érinti, hanem az egész hazai élelmiszer-gazdaság működésére hatással lehet.

A kukorica ugyanis a takarmánygyártás és az ipari feldolgozás fontos alapanyaga. A hazai feldolgozókapacitások korábban évente mintegy négymillió tonnát használtak fel. Bár az elmúlt években a felhasználók alkalmazkodtak a szűkülő kínálathoz, és részben más gabonafélékkel helyettesítették a kukoricát, a mostani termésmennyiség már nem feltétlenül elegendő a belföldi igények kielégítésére.

Ez azt jelenti, hogy Magyarország egyes ipari felhasználási területeken importra szorulhat. A helyzetet tovább nehezíti, hogy a kukorica világpiaci és európai kínálata sem mindenütt képes maradéktalanul kielégíteni a keresletet.

A magasabb ár sem feltétlenül menti meg a gazdálkodókat

A kukorica felvásárlási ára az év során emelkedett, a második negyedévben jellemző 75 ezer forintos tonnánkénti szintről a harmadik negyedév végére megközelítette a 95 ezer forintot.

Az áremelkedés azonban önmagában nem elegendő a terméskiesés ellensúlyozására.

Az MBH Bank számításai szerint a kukoricatermesztés fedezeti pontja – vagyis az a hozam, amely mellett a bevételek már fedezik a termelési költségeket – az értékesítési ártól és a gazdaság adottságaitól függően hektáronként 3,5–4 tonna körül alakul.

Ezzel szemben az idei országos termésátlag nem érte el a 3 tonnát. A különbség jól érzékelteti, hogy számos gazdaságban még a magasabb felvásárlási árak mellett is veszteséges lehetett a kukoricatermesztés. Különösen nehéz helyzetbe kerülhettek azok a termelők, akik korábban, alacsonyabb árakon kötöttek értékesítési szerződéseket.

A napraforgó sem tudott ellenállni az aszálynak

A kukoricatermesztés visszaszorulásával párhuzamosan az elmúlt években egyre nagyobb szerepet kapott a napraforgó, amelyet a gazdálkodók a szárazabb körülményekhez jobban alkalmazkodó növényként tartanak számon.

Az idei év azonban megmutatta, hogy a napraforgó termésbiztonsága sem korlátlan. A vetésterület rekordot döntött, a terméshozamok viszont jelentősen elmaradtak a korábbi évektől. Az országos termésmennyiség a megszokott 1,8–1,9 millió tonna helyett várhatóan csupán 1,2–1,3 millió tonna körül alakul. A hektáronkénti termésátlag mintegy 1,6 tonnára csökkent.

A magas olajsavas napraforgó felvásárlási ára ugyanakkor a második negyedév végi 185 ezer forintról 210–215 ezer forintra emelkedett tonnánként.

Ez bizonyos gazdaságok számára még biztosíthatott jövedelmet, de a kedvezőtlenebb termőhelyeken a napraforgó termesztése is veszteségessé válhatott. A hazai feldolgozóipar éves alapanyagigénye ráadásul nagyságrendileg megegyezik az idei teljes országos termésmennyiséggel, így ezen a piacon is szűkösebb kínálattal kell számolni.

A búzából maradhat exportálható mennyiség

A szántóföldi növénytermesztésen belül a búza valamivel kedvezőbb helyzetben van, bár a termelők itt is jelentős jövedelmezőségi problémákkal szembesülnek. Az idei országos búzatermés az előzetes adatok alapján 4,5–4,6 millió tonna körül alakulhat, szemben a kedvezőbb években elért 6 millió tonnával. A hektáronkénti hozam mintegy 4,3 tonna volt.

A termés minősége ugyanakkor kedvezően alakult: a betakarított búza hozzávetőleg 60 százaléka malmi minőségű, ami részben a száraz időjárás növényegészségügyi hatásaival magyarázható.

A belföldi felhasználás nagyjából 3 millió tonnára tehető, így mintegy 1,5 millió tonna exportálható mennyiség maradhat.

Ez lehetőséget teremt a hagyományos külpiacok, köztük Olaszország, Bosznia-Hercegovina és Szlovénia ellátásának fenntartására. A gazdálkodók számára ugyanakkor komoly nehézséget jelent, hogy a búza felvásárlási árai a globális túlkínálat miatt nyomottak maradtak. A likviditási gondokkal küzdő termelők egy része pedig kénytelen volt közvetlenül a betakarítás után értékesíteni, amikor az árak különösen alacsonyak voltak.

A vízhiány már a következő évi termést is veszélyezteti

A szakértők szerint az egyik legsúlyosabb hosszú távú probléma, hogy Magyarországon nemcsak a csapadék mennyisége, hanem annak időbeli és területi eloszlása is kedvezőtlenül változik. A harmadik negyedévben az ország jelentős részén mindössze 60–80 milliméter csapadék hullott, a középső országrészben pedig ennél is kevesebb, 20–40 milliméter.

A talajok felső rétegeiben helyenként 150–200 milliméteres vízhiány halmozódott fel.

A problémát súlyosbítja a magasabb hőmérséklet miatt növekvő párolgás, amely még akkor is csökkentheti a növények számára hozzáférhető vízkészletet, ha időszakosan jelentősebb eső érkezik. A vízhiány már az őszi vetéseket is érinti.

A repce vetésterülete a korábbi várakozások ellenére mintegy 120 ezer hektárra csökkenhetett, és az előzetes szakértői becslések szerint a vetések jelentős része kedvezőtlen állapotban van. A búza és az árpa esetében ugyanakkor növekedhet a vetésterület, mivel a gazdálkodók egyre inkább az őszi vetésű növények irányába próbálják átalakítani a vetésszerkezetet. A következő hónapok csapadékviszonyai ezért meghatározóak lehetnek a 2027-es termelési kilátások szempontjából.

Az energiaárak újabb költséghullámot indíthatnak el

Az időjárási problémák mellett az energiapiaci folyamatok jelentik az agrárium egyik legfontosabb aktuális kockázatát. Az MBH Bank elemzése szerint az európai földgázárak a harmadik negyedévben 65 százalékkal emelkedtek, miközben a WTI típusú kőolaj ára június és szeptember között mintegy 30 százalékkal nőtt. Az energia drágulása több csatornán keresztül is növeli a mezőgazdasági termelés költségeit.

A földgáz árának emelkedése a műtrágyagyártásban jelentkezik, a drágább gázolaj pedig a betakarítás, a talajművelés és a szállítás költségeit növeli.

A sajtótájékoztatón elhangzott, hogy a növényvédő szerek egy részének ára a forint erősödése ellenére is emelkedett. A szakértők szerint a magyar termelők több inputanyag esetében eleve versenyhátrányban vannak más európai országok gazdálkodóihoz képest. A romló jövedelmezőség következtében egyre több termelő próbál költséget megtakarítani a műtrágya, a növényvédő szerek vagy más termelési inputok felhasználásának visszafogásával.

Ez azonban hosszabb távon újabb problémákat okozhat. A csökkentett ráfordítások ugyanis a termés mennyiségét és minőségét is veszélyeztethetik, különösen akkor, ha az időjárási körülmények továbbra is kedvezőtlenek maradnak. A költségnyomás idővel az élelmiszeriparban és a fogyasztói árakban is megjelenhet, bár ennek mértéke a piaci versenytől és a kereslet alakulásától is függ.

A baromfiágazat továbbra is a legstabilabbak között van

A kedvezőtlen összkép ellenére az MBH Bank elemzése több olyan termékpályát is azonosított, amely viszonylag jól alkalmazkodott a nehéz körülményekhez.

A baromfiágazat továbbra is az egyik legerősebb szereplő. A baromfihús termékpálya indexe 35,1 ponton áll, vagyis meghaladja a 35 pontos egyensúlyi szintet. A tojástermelés helyzetét jelző mutató 34,6 pont. A baromfiágazatban a termelés és az export is stabil, a kereslet pedig továbbra is kedvező. Ugyanakkor a madárinfluenza, az állategészségügyi kockázatok és a takarmányellátás bizonytalanságai itt is figyelmet igényelnek.

A tejágazatban szintén mutatkoznak a javulás jelei.

A nyerstej felvásárlási ára a korábbi mélypont után 150–160 forint körüli literenkénti szintre emelkedett. Ez némi könnyebbséget jelenthet a termelőknek, a feldolgozóiparban azonban továbbra is jelentős a költségnyomás.

A magyar üvegházak versenyelőnybe kerülhetnek

A kertészeti ágazatokban vegyes a kép. A gyümölcstermesztés továbbra is sérülékeny, részben a kedvezőtlen időjárás, részben a nemzetközi piaci árak ingadozása miatt. A zöldségtermesztésben ugyanakkor az üvegházi gazdaságok egy része kedvezőbb helyzetbe kerülhetett.

Ennek egyik oka, hogy Magyarországon több olyan kertészeti vállalkozás működik, amely geotermikus energiát használ a termesztőberendezések fűtésére.

Az európai földgázárak emelkedése mellett ez számottevő versenyelőnyt jelenthet a hagyományos energiahordozóktól jobban függő külföldi termelőkkel szemben. A kedvezőbb energiafelhasználási szerkezet így nemcsak a költségeket mérsékelheti, hanem az exportpiaci lehetőségeket is javíthatja.

A gazdálkodók tőkehelyzete egyre fontosabb kérdés

A sajtótájékoztatón a finanszírozási kockázatok is hangsúlyos szerepet kaptak.

A bank szakértői arra figyelmeztettek, hogy több egymást követő nehéz gazdálkodási év után már nem pusztán az átmeneti likviditási problémák jelentenek veszélyt. Egyre nagyobb jelentősége van annak, hogy a vállalkozások milyen saját tőkével, tartalékokkal és jövedelemtermelő képességgel rendelkeznek.

Az ágazaton belüli különbségek ugyanis növekednek. A hatékonyan működő, megfelelően tőkésített vállalkozások könnyebben alkalmazkodhatnak az időjárási és piaci változásokhoz, míg a gyengébb pénzügyi helyzetű gazdaságok mozgástere folyamatosan szűkülhet.

A magasabb kamatkörnyezet tovább nehezíti a beruházások finanszírozását.

Hollósi Dávid szerint nem érdemes arra számítani, hogy rövid időn belül visszatérnek a 2021 előtti időszakban megszokott, rendkívül alacsony finanszírozási kamatok. A gazdálkodóknak ezért a jelenlegi kamatszintekhez és kockázatokhoz alkalmazkodó pénzügyi stratégiát kell kialakítaniuk.