Hogyan gondolkodnak a Nobel-díjasok és a Michelin csillagos séfek?

Egy magyar professzor, aki 17 Nobel Díjassal beszélgetett

A "Nagymester" küldetés

Számos tudásmodell megalkotása után Dörfler Viktor, a skót glasgow-i Strathclyde Egyetem professzora a kreativitás és az intuíció́ kutatásába fogott. Kutatási területe a "nagymesterek" és kreatív zsenik (Nobel-díjasok, világhírű szakácsok, gazdasági szakértők) tudására fókuszál, olyan kérdésekre keresve a választ, hogy hogyan gondolkodnak ezek az emberek, honnan inspirálódnak, miből nyernek intuíciót, és hogyan adják át megszerzett tapasztalataikat, ötleteiket másoknak.

Eddig húsz nemzetközileg is elismert szakértővel készített interjút, beleértve 17 Nobel-díjast is. Kutatásait a Management Learning, az International Journal of Management Reviews, a Knowledge Management Research és a Practice, Creativity and Innovation Management publikálta. A beszélgetéseknek az volt az igazi vezérfonala, hogy kiderítse, hogyan gondolkodnak ezek az emberek, mégis "hogyan jár az eszük"? Legérdekesebb beszélgetése a Nobel-díjas kémikussal Oláh Györggyel volt: olyan vegyes magyar-angol nyelven beszélgettek, hogy azt rajtunk kívül senki nem értette.

A Dörfler Viktorral készült beszélgetés a "Grandmaster Project" eredményeiről korábban a HUG (Hungarian Geopolitics) magazinban jelent meg.

Ahogy Dörfler Viktor fogalmazott az évekig tartó kutatás során:

"Nem találtunk semmilyen megfogható módszertant. Nagyon világos volt az első pillanattól kezdve, hogy bármi, ami módszer lehet, az túl szűk ahhoz, hogy egy ilyen gazdag tudásanyaghoz valaki hozzá nyúlhasson. Egyetlen ember volt, aki nálam több Nobel-díjassal készített mélyinterjúkat: Csíkszentmihályi Mihály. Beszélgettem vele is és megkérdeztem, ő hogyan csinálta? Azt mondta: 'kipróbáltam minden módszert, amit ismernek a pszihológiában, és egyikkel sem mentem semmire.'"

Úgyhogy a legtöbbet a személyes beszélgetések tapasztalatiból szűrték le és így összegezték Nobel-díjasok gondolkodásmódjának legfontosabb közös pontjait:

Intuíció

"Az első és leglényegesebb az intuíció. Gyakran igyekszünk száműzni az intuíciót a tudományból, és azt mondjuk, hogy nem elég szisztematikus, pedig egyetlen Nobel-díjas egyetlen nagy eredménye sem született meg másképp, mint az intuíció alapján."

Harmónia és a szépség

"A következő, ami nagyon fontos: a harmónia és a szépség keresése. Roy J. Glau azt kérdezte tőlem, tudtam-e, hogy Maxwell úgy jött rá a Maxwell-egyenletre, hogy a szépség miatt hiányzott neki egy paraméter. Matematikusként persze nem lehet látni, mitől szép ez a paraméter, de ő erre azt mondta, hogy 'felírod tenzoros alakban, azután átrakod mátrixba, akkor látod, hogy a mátrix szimmetrikus, és ez a szimmetria a szépség'. Juicsiro Nambuval kapcsolatban pedig azt mesélte, hogy a japán szépség az teljesen más mint az európai, mert pont az aszimmetrián alapul. Ők arra, amire rájönnek, abban látják a szépséget."

Lényeglátás és összkép

"Másik nagyon fontos dolog a lényeglátás, azaz a 'nagy kép' összegzése. A 'nagymesterek' nem csak az összképet látják, hanem a részletet is, de nem mindegy, hogy melyik részletet. Az előbb említett Juicsiro Nambu, akinek 'differencilál-egyenletekben működik az agya' azt mondta, hogy soha nem javított ki egyenletet, soha nem csinált meg levezetést, felírta az elejét és a végét az egyenletnek, a többi pedig a fejében lejátszódik le. Látja a részletet, látja az összképet, és nagyon gyorsan tud a kettő között váltani."

Inspiráció

"Einstein olyan dolgot tett, ami szinte elképzelhetetlen: összesen két kapaszkodó volt a fizikában, a tér és az idő, és ő ezeket egyesítette. De szüksége volt folyamatos inspirációra. Az inspiráló személyt – ahogy több Nobel-díjas is fogalmazott - látni kell, beszélni kell vele, hallgatni kell. A Nobel-díjas Sherwood például azt mondta, hogy elment az egyetemre, és kérdezte a felsőbbéveseket, hogy kit kell hallgatni és mondták, hogy Enrico Fermit. Sherwood erre értetlenkedett: dehát ő fizikus! A válasz pedig az volt, hogy nem az a lényeg, hogy miről beszél, hanem az, hogy hogyan és ki ő."

Mindenkinek át kell esni az "inasvizsgán"

"Sok mindenre rájöttünk, de volt, amiben tévedtem is. Ugyanis én azt hittem, hogy a zsenit kivéve mindenkinek át kell esni az úgynevezett ’mester-inas’ kapcsolaton. Tévedtem, a zseninek is át kell esni rajta. Ez egy nagyon nagy tanulság volt, persze azután rájöttem, hogy a Howard Gardner már leírta ezt Mozarttal kapcsolatban is. Ő is mesterének tekintett valakit, így szimbolikusan ő is átesett a mester-inas kapcsolaton már gyerekkorában."

– mesélte Dörfler Viktor.

Kreativitás és innováció a csúcsgasztronómiában - Hogyan gondolkodnak a Michelin csillagos szakácsok?

Egyik írásában Dörfler a minőségi gasztronómia csúcsát vizsgálta (Haute Cuisine), azt, hogy a sztárszakácsok miből merítik kreativitásukat, honnan szerzik intuícióikat. A kutatás kimutatta, hogy a gasztronómia ezen területeit általában a folyamat-menedzsment szabályai szerint írjuk le, ami viszont köszönőviszonyban sincs a Michelin-csillagos séfek elvárásaival és tapasztalataival az intuícióról és kreativitással kapcsolatban. A sztárséfeknél az innováció létrejöttében a "személyes kreativitás" és az intuícióvezérelt saját tapasztalat, valamint a "társadalmi evolúció" is óriási szerepet játszik.

Tehát a Michelin csillagos sztárséfek ugyanúgy gondolkodnak, mint a Nobel-díjasok.

A kreatívok alkotók napi rutinjai – jól eltöltött idő

A kreatív, alkotó emberek híresek arról, hogy megkerülik a konvenciót. Végül is, ha a kreatív emberek mindig ugyanúgy tennék a dolgokat, mint mindenki más, akkor hogyan tudnának valaha bármi eredetit és igazán egyedit előállítani?

Mason Currey "Daily Rituals: How Atrists Works" című könyve azt vizsgálta, hogy a művészek, írók, alkotók hogyan élték mindennapjaikat. Mikor aludtak, mikor alkottak, van e valami közös pont az életükben. A könyv alapján pedig a "Podio" vizuális oldal egy látványos infó grafikával mutatja be a híres alkotó emberek napi rutinját, amelyből látszik, hogy mindenkinek saját receptje volt. Az ábra azt is megmutatja, hogy kinek mikor volt az az időpillanat, amikor kreatívan tudott alkotni, és mikor foglalkozott mással. Mindenkinél teljesen mást látunk, ahogy például Ludwig van Beethoven a híres német zeneszerző és zongorista kávéfüggő volt. Franz Kafka álmatlanságban szenvedett. A francia regényíró Honoré de Balzac pedig már este hatkor lefeküdt aludni és éjfél után kezdett dolgozni. Ezzel a rutinnal 20 év alatt 85 regényt tudott írni.

Mégis egy ábrában látni 26 alkotó napi időbeosztását igazán érdekes képet ad témától és történelmi kortól függetlenül. Az ábra interektív verziója ITT tekinthető meg. 

Forrás: Fast Company, Podio és Mason Currey Daily Rituals: How Artists Works

Ahogy a Nobel-díjas Oláh György fogalmazott:

"Amikor a tudománynak az emberiség tudásvágyához és önkifejezéséhez kapcsolódó szerepéről gondolkodunk, megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy milyen sok összefonódás van a különböző intellektuális tevékenységeink között."

A szerző a Pallas Athéné Domus Meriti Alapítvány (PADME) kuratóriumi elnöke.