A BDO Magyarország összefoglalója szerint az 1 milliárd forintot meghaladó nettó vagyon után évi 1 százalékos (100 milliárd forint felett 1,5 százalékos) adót kell fizetni.
Az adóalapba beleszámítanak a 3 millió forintnál értékesebb műtárgyak, ékszerek és gyűjtemények is. A tervezet szerint a szabályozás 2026. december 15-én lép hatályba, az első adókötelezettség pedig a 2026. december 31-i vagyonállapot alapján keletkezik, 2027. augusztus 31-i bevallási és befizetési határidővel.
Hogy állapítják meg a pontos értéket?
Az elemzések alapján a műtárgyak piaci értékének pontos, évenkénti megállapítása szakmailag tisztázatlan, ami komoly adminisztrációs terhet és jogbizonytalanságot okoz a tulajdonosoknak. Ellentétben a tőzsdei részvényekkel vagy az ingatlanokkal, a műtárgyaknak nincs objektív, naprakész piaci áruk. Szakértők rámutatnak, hogy ugyanaz a festmény az egyik aukciósháznál néhány millió forintért kel el, míg egy másiknál ennek többszörösét éri.
Eleni Korani műkincsszakértő (Ernst Galéria) szerint fennáll a veszélye, hogy a többletterhek miatt egyes gyűjtők eladják gyűjteményük egy részét, vagy a műalkotások külföldi piacokra kerülnek ki.
Más szakmai szereplők – például a Trend FM műtárgypiaci elemzői – is kritizálják, hogy nem egyértelmű, milyen alapon (beszerzési áron, biztosítási értéken vagy becsült aukciós áron) kell a gyűjteményeket beszámítani az 1 milliárd forintos vagyonhatár feletti adóalapba.
Elhalasztják a gyűjtők a beszerzéseket
Nagy a veszélye annak, hogy a gyűjtők elhalasztják a beszerzéseket, mert egy nem jövedelemtermelő eszköz után kellene évente 1 százalék (100 milliárd forint felett 1,5 százalék) adót fizetniük. Műtárgypiaci szakértők szerint a gyűjtők kerülni fogják a nyilvánosságot: nem adják majd kölcsön a műveiket múzeumi kiállításokra, mert nem akarják dokumentálni a vagyonukat.
Az aukciók helyett a tranzakciók átterelődhetnek a kevésbé átlátható, közvetítőkön keresztüli magáneladások irányába. Nemzetközi példák (például a franciaországi adótervek elemzései az Art Basel szakmai anyagában) azt mutatják, hogy a vagyonadó tőkekiáramláshoz vezet, és a gyűjtők külföldi vámraktárakba (freeportokba) vagy adómentességet biztosító országokba (például Svájcba) menekítik az értékeket.