Pénzbőség a műtárgypiacon, plusz erős az infláció felhajtóhatása, ennek következtében a befektetők a tartós, értékálló invesztíciót helyezik előtérbe. Nem csoda ha sorra születnek a rekordok – többek között ezeknek köszönhető, hogy nem akármilyen módon szárnyal a hazai festmény- és műtárgypiac. A trendfordulóról a Virág Judit galéria tulajdonosával, ügyvezető igazgatójával beszélgettünk. Törő István a Növekedés.hu-nak adott interjúban elmondta, egyre több fiatal érdeklődik a kortárs alkotások iránt, amelynek hátterében a vizuális kultúra átalakulása, az internethasználat terjedése áll.
Milyen esztendőt zárt tavaly a magyar műtárgypiac?
Minden várakozást felülmúló volt a 2021-es év. Hogy a pazar teljesítményt érzékeltessem, az időben vissza kell mennünk egészen 2012-ig, amikor a hazai árverési toplista első helyén Csontváry Kosztka Tivadar, Traui tájkép naplemente idején című alkotása szerepelt: 240 millió forintért kelt el a Virág Judit Galéria aukcióján.
Ezt a rekordot négy szűk esztendő követte: még a százmillió forintos leütési árat sem értük el. A növekedésre 4 évet kellett várnunk, egészen 2017-ig, az igazi fellenülés 2018-2019-re jött el. Mindez azt jelentette, hogy évente csupán három-négy festmény ára haladta meg a százmilliós aladást. Rippl Rónai, Vaszary János, Dénes Valéria, Kádár Béla, Tihanyi Lajos alkotásai voltak a slágerek. A piac mostani szárnyalását mutatja, hogy 2021-ben a 10 legdrágább festmény 110 és 460 millió Ft közötti leütési áron kelt el – ez fantasztikus eredmény, óriási árnövekedéssel. Bekövetkezett a várt trendforduló.
Törő István: vége a hét szűk eszendőnek
A top-festménykategóriában hány százalékos árnövekedés következett be tavaly a korábbi időszakhoz képest?
Legalább 30, ha nem 50 százalékos. Aki 2021-ben adott el, jelentős profitot realizálhatott. Az elmondottakat igazolja az előző év legnagyobb szenzációja.
A Virág Judit Galéria téli árverésén Csontváry-Kosztka Tivadar Titokzatos sziget című festménye csaknem egy évtized után 460 milliós árával csaknem duplájára emelte a magyar aukciós rekordot - ez hosszú távon élénkítően hat a teljes műkereskedelemre.
Mi a fő mozgatórugó, mi áll a siker hátterében?
Egyik ok, hogy óriási pénzbőség van a piacon, különösen a felső szegmensben. A másik, hogy erős az inflációs hatás.
A befektetők tartanak a pénzromlástól, így nagyobb elszántságot éreznek a tartós invesztícióhoz, legyen ennek formája festmény, vagy egyéb műtárgy.
Szintén kedvező a nemzetközi kereslet növekedése is: a vevőink 20-25 százaléka külföldi. Sok új, ráadásul fiatal jelent meg a piacon.
Minek köszönhető az ifjúság megjelenése?
Az elmondottakon kívül egyre többen fordulnak a műtárgyak felé, azon belül is egyre jobban hódítanak a kortárs alkotások.
A kortárs műveknél két év alatt öt-tízszeres árnövekedést tapasztaltunk.
Emögött kulturális, illetve generációs változás, illetve váltás áll. Sokan vásárolnak interneten, életük, életünk része a közösségi média, átalakult a vizuális kultúrájuk, a minimal art felé fordultak. Ez a lakberendezésen, otthonukon is meglátszik.
Mondana kortárs-rekordokra példát?
Tavaly a kortárs festmények közül legmagasabb áron, 55 millió forintért Keserü Ilona Marilyn és a tenger című alkotása kelt el galériánk kortárs aukcióján.
Ilyen összegű leütést még sosem ért el jelenleg is aktív, magyar művész árverésen. A második helyet Bak Imre Geometrikus kalligráfiája szerezte meg, 42 millió forintért vitték el. A kortárs iránti növekvő érdeklődést és a művek értéknövekedését jól mutatja, hogy számos életműrekord született, valamint a 10 legdrágábban aukcionált műalkotás átlagára a 2019-es szinthez képest közel duplájára emelkedett.
Állhat-e a rekordárak mögött mesterségesen feltornázott ár, piaci hisztéria? Gondolok például a Csontváry körüli „őrületre”.
Csontváry szimbólum, semmiféle mesterséges hisztériát nem látok ebben. A művész személye magyar mítosz.
A mindenkori tíz legdrágább magyar festmény között négy Csontváry-alkotás található.
Magánkézben talán 20 festménye van, három-öt évente bukkan fel a műtárgypiacon egy-egy Csontváry mű. Sok jól szituált gyűjtő kapcsolódik be a műkereskedelembe egyre komolyabb anyagi háttérrel. Míg pár éve 50 milliós tételt vásároltak, ma sokkal drágább alkotást is megengedhetnek maguknak.
De mégis a Csontváry-alkotások jelenleg a legdrágábbak…próbálom megfejteni, miért.
Az ok egyszerű: egyre kevesebb a fellelhető kép. Hiány van belőle. Munkácsy festményt évente 3-5 darabot adunk el, a folyamatos kínálat miatt. A Munkácsy képek nem versenyeznek Csontváry áraival. Bár ha előkerülne újra egy kiemelkedő kép.....
A művész életműve, illetve a személyes sorsa is árfelhajtó hatású.
Munkácsy asztaloslegényből lett párizsi milliárdos. Ez a szegény ember 7. gyermekének a meséje, aki elveszi a király lányát és megörökli a trónt, személyét már életében legenda övezte. A Munkácsy trilógiát az alkotó sohasem látta együtt. Erre a magyar közönségnek csak 1995-ben nyílt először lehetősége, amikor a debreceni Déri Múzeumban kiállították, ugyanis korábban a festmények Európában, illetve az USA-ban voltak. Csontvárynál a festmények sorsa az érdeke, ugyanis hajszálon múlt, hogy ma létezik a Csontváry életmű.
Mi történt?
A halála után 1919-ben a művész örökösei eladásra kínálták az óriási méretű, 3x5 illetve7 hétméteres vásznait, amelyeket fuvarosok akartak megvenni, azért, hogy ponyvát készítsenek belőlük a lovaskocsikra.
Végül Gerlóczy Gedeon építészmérnök vette meg az életmű kiemelkedő festményeit. Jó volt a megérzése.
Neki köszönhetjük, hogy fennmaradt az életmű. Ha mindez nem történik meg, nem ismernénk például a cédrusokat vagy a Balbeket, csak 2-3 tucat átlagos festmény maradt volna, kérdés létezne-e ilyen szinten a Csontváry mítosz? Akkor lehet hogy 50-100 millió forint körül lenne az ára „ennek az érdekes, különc” festőnek.
A festmények utóéletét milyen módon lehet követni?
A védett képek esetében kötelező az utókövetés: a magyarországi kiállításokra kölcsönadott műtárgyakat az örökségvédelmi kulturális javakról szóló törvények szigorúan védik. A Miniszterelnökség keretein belül működő Műtárgyfelügyeleti Hatósági Főosztály a hatályos jogszabályok alapján a(z ingó) kulturális javakkal, műtárgyakkal kapcsolatos, meghatározott hatósági és hivatali feladatokat országos illetékességgel látja el. Ezekben az esetekben tehát egy kereskedő mindent tud az utóéletről.
A többi műtárgy esetében mi történik?
Részben tudhatunk róluk, az a kereskedő vagy aukciósház amelyik eladta, ismeri a vevő személyét. Viszont, ha ezután a háttér kereskedelemben gazdát cserél, akkor valóban eltűnhetnek festmények.
Ennek ellenére, ha valahol egy életműkiállítás készül, a festmények nagy többsége elérhető.
Beszéltünk a kortárs alkotások felfutásáról, ám térjünk még vissza arra, hogy miként változtak a slágerirányzatok az elmúlt években, évtizedekben?
Valóban, itt is látunk szemléletváltozást, trendfordulót. Például az ezredforduló környékén Szinnyei Merse Pál és Gulácsy Lajos festményei voltak a rekorderek, ma már nincsenek a top 10-ben. Mára az érdeklődés megváltozott és előtérbe kerültek a XX. századi modern művészek alkotásai.
Gulácsy Lajos Székely Aladár felvételén
A századforduló után olyan művek kerültek előtérbe, amelynek alkotói közvetlenül kapcsolódtak az európai modernitáshoz. Ilyenek például a Nyolcak avantgard művészcsoport alkotásai is. (Tagjai: Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos festők. Vendégént csatlakozott hozzájuk két szobrász, Fémes Beck Vilmos és Vedres Márk, valamint Lesznai Anna író, grafikus és iparművész – a szerk.) Napjainkban elképzelhetetlen, hogy ne szerepeljen az elmezőnyben akár Rippl-Rónai, akár Vaszary, Kádár Béla, Tihanyi Lajos vagy Bortnyik Sándor.
A modernitással kapcsolatos festmények, műtárgyak feltörekvése úgy tűnik, hogy megállíthatatlan. Az említett neveken kívül, gyakorlatilag évek óta nem szerepelnek mások az élbolyban. Úgy tűnik beállt a rendszer.
Látunk-e változást az árverés résztvevőinek fizikai, avagy virtuális jelenlétében is? Milyen módon változik a személyes, telefonos vételi megbízás aránya?
Amióta az elektronika térhódítása megállíthatatlan, a személyes jelenlét csökken. Ez nyilván az internetnek köszönhető. Inkább úgy osztanám meg, hogy ki az, aki fizikailag is látható az aukción: csak a jelenlévő személy, aki a tárcsát felemeli. Az, aki vételi megbízást ad vagy telefonál – arról más nem, csak az aukciósház értesül, hiszen fizikailag nincs jelen.
Az eladások közel 40 százaléka az interneten keresztül valósul meg.
Ebben a pandémia is közrejátszik, illetve az, hogy a hazai aukciósházak kifejlesztették online árverési felületüket. Ez természetesen óriási bevételnövekedéshez vezetett az elmúlt években, főleg úgy, hogy 2019-ben a kortás művészet aukcionálást is erősítettük. Egy évvel később kifejlesztettük az online árverési felületünket – ezek együttes gyümölcse mostanra érett be.
Miként változott az el nem kelt tételek aránya, mennyi a visszahívás?
Nemzetközi szinten 50-60 százalékos eladási arány jónak számít. Az idei aukcióinkon az eladások 80-90 százalék körül alakultak, tehát nem sok műtárgy maradt meg. Ez kiemelkedő eredmény.
Nem csupán több pénzt költöttek a vevőink, ráadásul sok új vásárló is jelentkezett, köszönhetően a befektetői bizalomnak.
Sőt, felerősödött az a olyan folyamat is, ahol nem csupán a pénzügyi befektetések, tőzsde illetve ingatlan áll a fókuszban, hanem a műtárgy is szerepet kap a családi portfolióban. Szinte elképzelhetetlen egy több százmilliós villa drága festmény és más műtárgyak nélkül.
A bolhapiacokon, mint ahogy korábban előfordult, fellelhető még tízmilliókat érő festmény és műtárgy? Van még Csontváry „tartalékban”?
Nem hiszem, hogy napjainkban például az Ecseri piacon találna Munkácsyt vagy Csontváryt, de érdekes történetek azért akadnak.
Korábban „meglepetésként”, valóban szerepeltek meghökkentő helyekről származó Csontváry festmények.
Ilyen például a Szerelmesek találkozása című alkotás is, amely lappangó kép volt, és csupán egy fekete-fehér fotóról ismertünk.
Majd 2006 környékén előkerült külföldről. Ez mindig szenzáció, ha a művésztől fellelünk új alkotást. Pár évvel később, a beszélgetésünk elején említett 240 milliós rekordleütést elérő Traui tájkép festmény is hasonló sorsú volt. A szakirodalomban hiába volt nyoma, mégsem ismertük pedig egy magyar nagypolgári család tulajdonában volt. Ám nem ez a legérdekesebb történet.
Hanem?
Az Olasz halász című alkotáshoz fűződik a sztori.
Egy majdnem 70 évig elveszettnek hitt Csontváry-festményről van szó. Pár éve, 2009-ben valaki besétált vele a galériánkba, az Ecserin vette a képet, szerinte Patkó Károly alkotása volt. Azt tudtuk, hogy nem Patkó-alkotás, de kértük, hagyja nálunk egy napra. Másnap elvitte a kereskedő, de "bekattant", hogy ez egy Csontváry kép. Azonnal felhívtam, de addigra már eladta a képet.
Eltelt 10 év és ismét hozzánk került a festmény, százmillióról indult 140 millióért kelt el.
Mit hozhat a jövő? Azaz milyen évre számít az idén?
A stabilizálódás és a rekordok éve után 2022-ben várhatóan tovább szélesedik a hazai műgyűjtők köre, hiszen az elmúlt évek bebizonyították: hosszútávon a műtárgy az egyik legjobb hozammal kecsegtető befektetési eszköz. Ezzel párhuzamosan a kínálat növekedésére is számítani lehet, hiszen a folyamatosan növekvő aukciós eredmények segíthetik, hogy eddig akár ismeretlen művek is a piacra kerüljenek. De az Ecserihez fűződő legendák ideje elmúlt, ma már inkább a műgyűjtők körében kell a kincseket keresni.
