Kutatás-fejlesztés költések terén a fasorban sem vagyunk az EU-ban

Az Eurostat szeptember 30-án közölte a legfrissebb kutatás-fejlesztési ráfordítási adatokat. Az adatok forrása az Eurostat mellett az OECD. Az adatok az országos értékek mellett tartalmazzák a szektorok szerinti bontást is.Az EU-s egy főre jutó átlag aktuális értéke 909 euró, vásárlóerőparitáson és 2005 évi áron 600,2 euró. GDP-arányosan az EU-átlagérték 2024-ben 2,26 százalék, ami jóval alacsonyabb a versenytársakénál.

Ez az érték, amit K+F intenzitásnak is nevezünk, Japánban 3,48, az USA-ban 3,44, Dél-Koreában 5,13 és Kínában 2,69 százalék. Az EU-n belül GDP-arányosan Svédország költ a legtöbbet K+F-re (3,53 százalék).  Svédországot Ausztria követi (3,34 százalék). A legalacsonyabb értéket pedig Romániában találjuk (0,46 százalék). Magyarország az 1,31 százalékos értékkel a 19. helyen van.

Fontos érték a lakosságarányos K+F ráfordítás is, hiszen a GDP-arányos K+F ráfordítást befolyásolja a GDP nagysága:

kisebb GDP esetén a nagyobb százalékos arány is kevesebb tényleges K+F ráfordítást jelent, mint egy nagyobb GDP esetén az alacsonyabb K+F intenzitás. Ami pedig a K+F ráfordítások forrását illeti, átlagosan 55–60 százalékban vállalati és 30 százalékban állami forrás a finanszírozó. A további ráfordítási érték származhat például külföldi forrásokból, esetleg magánszemélyektől.

Nézzünk meg néhány konkrét adatsort!

Az 1. ábrán a GDP arányos összes K+F ráfordítást látjuk néhány országban csökkenő sorrendben.

1. ábra. Összes K+F ráfordítás a GDP százalékában néhány országban, 2024

Forrás: Eurostat, OECD, 2026.09.29.

Az ábra rávilágít az országok közötti jelentős különbségre:

Svédország 3,53 százalékos értéke mellett Románia csupán a GDP-je 0,46 százalékát fordítja K+F-re. A svéd érték a románnak közel nyolcszorosa, de úgy is fogalmazhatunk, hogy a román érték a svédnek csupán 13 százaléka. Az ábra jelzi az óriási szakadékot a nyugati országok és a többi ország között. Rögtön felvethetjük a kérdést: csoda-e, ha az EU le van maradva az innováció terén, ha sokkal kevesebbet költ kutatás-fejlesztésre, mint a versenytársai, ráadásul a  tagállamok között óriási szakadék tátong?

A magyar érték a V4-ek között csak a szlovákot előzi meg, az osztráknak csupán 39,2 százaléka. Fontosak azonban a részletek, például a szektorális megoszlás. A 2. ábrán a céges K+F ráfordításokat látjuk.

2. ábra. Céges K+F ráfordítás a GDP százalékában néhány országban, 2024

Forrás: Eurostat, OECD, 2026.09.29.

Feltűnőek ismét a nagy különbségek.

A svéd 2,59 százalékkal a román 0,29 százalék áll szemben. A magyar érték 0,99 százalék, ami csak a szlovák értéket múlja felül. Az alacsony céges K+F ráfordítások azt bizonyítják, hogy az adott országban a cégek nem tudásalapú, innovatív tevékenységet, hanem összeszerelést végeznek. A 3. ábrán az állami K+F ráfordításokat látjuk.

3. ábra. Állami K+F ráfordítás a GDP százalékában néhány országban, 2024

Forrás: Eurostat, OECD, 2026.09.29.

Kiemelkedik a magas német és szlovén érték, illetve figyelemre érdemes a nagyon alacsony lengyel érték.

Az alacsony dán és svéd adat arra enged következtetni, hogy ezekben az országokban a kutatás-fejlesztés, az innováció hajtóereje az üzleti szektor. A V4-ek között a magyar érték a legalacsonyabb.

Különösen fontosak a 4. ábra adatai, amelyek a felsőoktatási K+F ráfordítások GDP-arányos értékét mutatják.

4. ábra. Felsőoktatási K+F ráfordítás a GDP százalékában néhány országban, 2024

Forrás: Eurostat, OECD, 2026.09.29.

Ezen a területen Svédország, Finnország és Ausztria vezet.

Ez az adat azért is fontos, mert érzékeltetheti az üzleti világ és a tudásszektor együttműködésének lehetőségeit, az innovációs ökoszisztéma fejlettségét.

Ismert tény, hogy az EU-ban Svédországban a legfejlettebbek a céges–egyetemi kutatási együttműködések. Valószínűleg ezzel van összefüggésben, hogy Svédország már hosszú ideje vezető pozícióban van az Európai Innovációs Teljesítménytáblán, 2026-ban például az első helyen van.

Végül ki kell térni arra is, hogy a GDP arányos ráfordítások összehasonlításának van egy jelentős gyenge pontja, a GDP nagysága. Hiszen egy nagy GDP-vel rendelkező ország esetében a kis százalékos arány is nagyobb K+F ráfordítást jelent, mint egy kis GDP-jű ország esetén a magasabb százalékos érték.

Az 5. ábrán ezért a lakosságra vetített K+F ráfordításokat látjuk. Ezek esetén is van torzító tényező, az infláció eltérő mértéke. Ezért a 6. ábrán szerepel a 2005-ös változatlan áron és vásárlóerő-paritáson mért érték.

5. ábra. Egy főre jutó K+F ráfordítás néhány országban aktuális értéken, 2024

Forrás: Eurostat, OECD, 2026

6. ábra. Egy főre jutó K+F ráfordítás vásárlóerő-paritáson, néhány országban, 2005. évi áron, 2024 (euró/fő, PPT)

Forrás: Eurostat, OECD, 2026.09.29.

A lakosságarányos mutató reálisabb képet fest a tényleges K+F ráfordításokról.

Például a magyar érték eszerint sokkal rosszabb, mint a GDP arányos szint. Míg a GDP arányosan a magyar érték az osztráknak 39,2 százaléka, lakosságarányosan, aktuális árakon már csak 15,6, vásárlóerő-paritáson és változatlan áron pedig 25 százaléka. Ez azonban az a valós érték, amely fejlesztési forrásként megjelenik a gazdaságban.

Az Eurostat–OECD adatok további fontos elemzéseket is lehetővé tennének. Azonban már az eddigiekből is leszűrhető, hogy egyrészt nem csoda a gyenge EU-s innovációs teljesítmény, ha alacsonyak a ráfordítások, és nagyon nagyok az országok közötti különbségek. Másrészt,

ami Magyarországot illeti, a V4-ek között is le vagyunk maradva, de ha a korábban „behozni tervezett” Ausztriához mérjük magunkat, akkor még drámaibb a lemaradásunk.

Nagy kérdés ezek után, hogy milyen esélyünk van az innovációs és tudásalapú fejlődési útra lépésre. A válasz nyilván az, hogy ez nem lehetetlen, de első lépésként jelentősen meg kell emelni a lakosság - és nemcsak a GDP - arányos kutatás-fejlesztési ráfordításokat, illetve olyan üzleti környezetet kell teremteni, amelyben a cégek ösztönözve vannak kutatás-fejlesztési ráfordításaik bővítésére és általában innovációra.