Mennyire van Irán az atomfegyver előállításától és bevetésétől?

Irán atomprogramjának megfékezésére komoly nemzetközi erőfeszítés irányult már 10-20 évvel ezelőtt, és ez nem véletlen:

senki nem akarta, hogy egy vallási vezető, az ajatollah kezében legyen az atomtáska.

Márpedig Iránban, miután vallási állam, azaz teokrácia, ezért ő a legfelsőbb hatalom. A 45 éve fennálló Iszlám Köztársaság külpolitikája szélsőséges, ennek bizonyítéka, hogy terrorszervezeteket képeznek ki és támogatnak, mint a Hezbollah, a Hamasz vagy a jemeni húszik.

A korábbi egyezmény

2015-ben végül sikerült hat hatalomnak és Iránnak megállapodnia: ezek szellemében Irán nem dúsíthatta 3,7 százalékosnál magasabbra az urániumot, vagyis az nem tartalmazhatott ennél több 235-ös urán izotópot, amely szükséges az atommaghasadás láncreakciójához. Még a mennyiéget is korlátozták: 300 kg lehetett összesen.

Cserébe feloldották az iráni szankciók nagy részét, az ország exportálhatta olaját, és többé-kevésbé normális gazdasági kapcsolatokat tarthatott fenn a világgal. A dolog működött is, a szerződés betartását a Nemzetközi Atomügynökség ellenőrizte.

Ez az állapot azt jelentette a Bloomberg szerint, hogy legalább egy év kellett volna erről a szintről az atomfegyverhez szükséges 90 százalékos tisztaságú urán előállításához olyan mennyiségben, amiből egy vagy több bomba elkészíthető.

Trump felmondta

2018-ban azonban Donald Trump akkori amerikai enök sok más szerződéssel együtt ezt is felmondta, anélkül, hogy lett volna elképzelése, mi lenne helyette. Nem is lett semmi, így Irán azóta egy szép mennyiséget feldúsított 60 százalékosra, ahonnan már egy hét alatt elérik a 90 százalékot, ha úgy döntenek.

Ezt azért nem tették meg eddig, mert ezt önmagában végzetes kockázatnak tekinthetik mások, és megelőző csapást indíthatnak.

Amire még szükségük van

Ha ez megvan, már csak az kell, hogy a két részre választott hasadóanyagot valamilyen módon gyorsan egymáshoz préseljék, hogy elérje a kritikus tömeget, és beinduljon a láncreakció. Ez nem nagy nehézség: ami nagyobb kihívás, az a bomba eljuttatása a célhoz. Ez történhet úgy is, mint Hirosimánál, vagyis odaviszi egy repülő, ami elvileg egy nagyobb méretű drón is lehet, de kicsi az esélye, hogy ezt észrevétlenül eljuttassák Izraelig.

Feltehetően azonban az iráni rakétaarzenált, ami most bemutattak, megpróbálnák erre a célra használni, amihez a robbanófejet elég kicsire kell csökkenteni, hogy elférjen a rakétában, és elég stabilra ahhoz, hogy ne lépjen működésbe idő előtt, kibírja az űrből a légkörbe visszalépéskor fellépő erőhatásokat, majd a célnál működésbe lépjen.

Amerikai hírszerzési jelentések szerint ehhez 5 hónap és 2 év közötti időre van szükség.

Megelőző katonai akció

Ha tehát Irán komolyan gondolja az atomfegyvert, magát a szerkezetet 1-2 hét alatt, a a rakétás célbajuttatást pár hónap alatt el tudja érni. Izrael korábban jelezte, hogy ezt az állapotot megakadályozza, amint egy kritikus szintet átlép Irán a folyamatban.

Korábban Szíriában és Irakban elég volt 1-1 légitámadás az adott létesítmények ellen, Iránban azonban mélyen a föld alatt, megerősített bunkerekben vannak a létesítmények.

Ezek megsemmisítéséhez rendkívüli erejű pusztító erő kell, amihez kérdés, hogy elegendők-e a hagyományos robbanószerkezetek, még ha bunkerromboló hatásúak is, vagy elő kell hozzájuk venni az izraeli nukleáris fegyvereket.

2022-ben Izrael tartott egy olyan hadgyakorlatot, ahol az iráni nukleáris erők felszámolását gyakorolták, melynek során menet közben és részben mesterséges intelligencia segítségével azonosították az újabb és újabb célpontokat, miután a hatékony iráni védelmet ki kell iktatni, majd meg kell találni, milyen katonai létesítményeket, esetleg embereket kell megcélozni a feladat elvégzéséhez.