Nyitott Akták: a bécsi kémhálózat titkai és a magyar hírszerzés rejtett története zárva maradt
ElemzésekMiközben a november 4-én elindult Nyitott Akták adatbázisában több tízezer állambiztonsági nyilvántartás vált kereshetővé, a kommunista Magyarország külföldi hírszerzésének dokumentumait továbbra sem hozzák nyilvánosságra. Magyar Péter miniszterelnök ezt nemzetbiztonsági és nemzetközi kockázatokkal indokolta. Pedig az elmúlt évtizedekben több rendkívüli kémtörténet is napvilágot látott: egy volt magyar miniszterelnök titkosszolgálati múltja, a bécsi emigrációba beépült kettős ügynök, az IBUSZ titkos jelentései és a rendszerváltást túlélő hírszerzők története. A korábbi levéltári kutatásokból és sajtófeltárásokból ma már konkrét neveket, fedőneveket és műveleteket is ismerünk.
A nyitottaktak.hu november 4-i indulásával a magyar közvélemény figyelme ismét a kommunista állambiztonság működése felé fordult. Az új adatbázisban korábbi politikusok, egyházi vezetők, művészek és közéleti szereplők nevei is előkerültek, a közzétett dokumentumok azonban csak az egykori titkosszolgálati rendszer meghatározott nyilvántartásait tartalmazzák.
A külföldi hírszerzés, vagyis a BM III/I. csoportfőnökség dokumentumai kimaradtak a közzétételből. Magyar Péter miniszterelnök a november 4-i sajtótájékoztatón azzal indokolta a döntést, hogy a magyar nemzetbiztonságnak ma is fűződnek érdekei ezekhez az iratokhoz, nyilvánosságra hozataluk pedig súlyos nemzetközi problémákat okozhatna.
A különbség lényeges. A III/II-es kémelhárítás elsősorban a Magyarországon működő külföldi hírszerzők felderítésével foglalkozott, míg a III/I-es szervezet külföldön szerzett politikai, gazdasági, katonai és technológiai információkat. Munkájában diplomaták, külkereskedelmi kapcsolatok, fedésben dolgozó hírszerzők és beszervezett informátorok is szerepet kaphattak.
A külföldi műveletek teljes dokumentációja ugyan nem hozzáférhető, de több konkrét ügyet már részletesen feldolgoztak a történészek és a sajtó. Ezek közül néhány a magyar hidegháborús hírszerzés legérdekesebb történetei közé tartozik.
Démy-Gerő Sándor: a bécsi kettős ügynök, akinek jelentései után embereket végeztek ki
A magyar állambiztonság egyik legjelentősebb külföldi beépülési műveletének központi szereplője Démy-Gerő Sándor volt. A korábbi katonatiszt a második világháború után Ausztriába menekült, ahol kapcsolatba került a Magyar Harcosok Bajtársi Közösségével (MHBK).
A szervezet a kommunista hatalomátvétel után emigrációba került magyar katonatiszteket tömörítette, és nyugati hírszerző szolgálatokkal együttműködve információkat próbált szerezni Magyarországról.
Démy-Gerő 1950-ben az MHBK megbízásából illegálisan Magyarországra érkezett, ám a magyar állambiztonság beszervezte, majd visszaküldte Ausztriába. „Weszely Péter” fedőnéven a kommunista politikai rendőrségnek jelentett, miközben az emigráns katonai szervezetben egyre fontosabb pozícióba került.
1950 decemberére az MHBK bécsi támaszpontjának vezetője lett. Innen részletes információkat szolgáltatott a Magyarországra küldött futárokról, az emigráns hírszerzés kapcsolatairól és a nyugati támogatással működő hálózatról.
Tevékenységének súlyos következményei voltak: jelentései nyomán számos személyt tartóztattak le Magyarországon, és többeket kivégeztek.
A történetnek gazdasági folytatása is volt. Démy-Gerő később az Elektroimpex külkereskedelmi vállalatnál dolgozott, vezetői feladatokat is ellátott, és külföldi kiküldetéseken vett részt. A korábban lelepleződéssel fenyegetett hírszerző így a szocialista külkereskedelem intézményrendszerében folytatta pályafutását.
Ez az eset nem pusztán egy fedőnévvel azonosított személy története: a fennmaradt iratok a beszervezés, a külföldi beépülés és a művelet következményeinek jelentős részét is dokumentálják.
Az IBUSZ bécsi emberei: titkos jelentések a turizmus fedésében
A magyar állambiztonság számára Bécs nemcsak politikai és katonai, hanem gazdasági szempontból is fontos helyszín volt.
A szocialista Magyarország egyik legismertebb idegenforgalmi vállalata, az IBUSZ bécsi kirendeltségén is működtek állambiztonsági kapcsolatok.
Rehák Géza levéltári kutató a Rounder és Sheperd jelenti Bécsből című tanulmányában két, az idegenforgalmi vállalat környezetében tevékenykedő hálózati személy történetét dolgozta fel.
A „Rounder” és „Sheperd” fedőnevű személyek a hatvanas években kerültek Bécsbe. A kutatás szerint korábban a Magyarországra érkező nyugati turisták megfigyelésében is részt vettek.
A fennmaradt jelentések ugyanakkor nem elsősorban nagyszabású nemzetközi hírszerzési eredményekről tanúskodnak. Jelentős részük a kirendeltség munkatársainak személyes konfliktusairól, egymás megfigyeléséről és munkahelyi viszonyairól szólt.
A történet gazdasági vonatkozása különösen érdekes: az állambiztonsági szempontok időnként háttérbe szorították a vállalat üzleti érdekeit, miközben az idegenforgalomnak a nyugati valutabevételek növelésében is szerepe volt.
Medgyessy Péter és a D–209-es ügy: amikor a gazdaság és a titkosszolgálat találkozott
A rendszerváltás utáni Magyarország egyik legismertebb állambiztonsági botránya 2002-ben robbant ki, amikor nyilvánosságra került, hogy Medgyessy Péter akkori miniszterelnök D–209-es azonosítóval, szigorúan titkos állományú belügyi tisztként szolgált a Kádár-rendszerben.
A Magyar Nemzet által bemutatott kinevezési dokumentum szerint Medgyessy a BM III/II-7. osztályához tartozott. Ez a kémelhárítás gazdasági területtel is foglalkozó szervezeti egysége volt, amelynek feladatai közé a Magyarországon működő külföldi hírszerzők felderítése tartozott.
Medgyessy elismerte titkosszolgálati múltját, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy nem ügynökként, hanem tisztként tevékenykedett. Saját értelmezése szerint munkája Magyarország gazdasági érdekeinek védelméhez kapcsolódott.
A kémelhárításnak dolgozott Medgyessy
A történet a mostani aktanyilvánosság szempontjából is tanulságos. A Telex november 4-i áttekintése szerint Medgyessy neve nem szerepel az újonnan közzétett adatok között. Ennek egyik lényeges magyarázata, hogy
a szigorúan titkos állományú tisztek és a beszervezett hálózati személyek eltérő szolgálati kategóriát jelentettek.
A D–209-es ügy tehát jól mutatja, miért nem lehet az állambiztonság teljes személyi állományát pusztán a most megnyitott hálózati nyilvántartások alapján rekonstruálni.
Angliai kettős játék: Vörös István és a brit elhárítás
A magyar hírszerzés külföldi tevékenysége nem korlátozódott Ausztriára.
Vörös István történetét Pál István történész dolgozta fel A bradfordi szövőmester című tanulmányában. Vörös az 1956-os forradalom leverése után került Nagy-Britanniába, ahol 1957-től a magyar külképviseleten keresztül igyekezett kapcsolatot tartani a magyar hírszerzéssel.
A kutatás szerint Vörös korábban már kapcsolatban állt a magyar állambiztonsággal. Nagy-Britanniában azonban a helyi rendőrség is ismerte múltját, és együttműködésre kényszerítette.
Az ügy így a magyar és a brit szolgálatok közötti kettős játék példájává vált. A történész értékelése szerint Vörös tevékenysége inkább félrevezethette a magyar hírszerzést, mintsem értékes információkhoz juttatta volna.
Az esetet a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat Szakmai Szemléjében megjelent tanulmány dolgozza fel.
Miért nem találjuk ezeket a történeteket a Nyitott Aktákban?
A felsorolt ügyek különböző korszakokból és eltérő állambiztonsági szervezetekhez kapcsolódnak. Közös bennük, hogy külföldi műveleteket, nemzetközi kapcsolatokat vagy a hírszerzés hivatásos állományát is érintik.
A most megnyitott Nyitott Akták elsősorban a fennmaradt hálózati nyilvántartásokat teszi kereshetővé. A III/I-es külföldi hírszerzés dokumentumai azonban nem részei a közzétételnek, ahogyan a hivatásos tisztek személyi iratai sem azonosak a beszervezett hálózati személyek kartonjaival.
A HVG november 4-i áttekintése arra is felhívta a figyelmet, hogy
a fennmaradt H-adattár nem teljes, és az állambiztonsági iratok jelentős része már korábban megsemmisült vagy eltűnt.
Ezért a korábbi külföldi hírszerzési ügyek és a most megjelent nyilvántartások között nem lehet automatikus személyi vagy műveleti kapcsolatot feltételezni.