Óvatosan hálózza be Peking az afrikai országokat – A cél Washington kiszorítása
ElemzésekKína – Szváziföld kivételével – minden afrikai országnak két évig mentességet biztosít a behozatali vámok alól. A lépés jól illeszkedik a Kína és az Egyesült Államok közötti fokozódó gazdasági és geopolitikai versengésbe, amelyben Afrika egyre fontosabb stratégiai térséggé válik mindkét fél számára.
Peking a 2000-es évektől kezdve jelentősen bővítette afrikai szerepvállalását. Ez szinte már az egész afrikai kontinensen tetten érhető, és a következő területekre terjed ki:
- a befektetésekre;
- a fejlesztési segélyekre;
- a kereskedelmi kapcsolatokra;
- a kínai munkavállalók bevándorlására.
Vámmentes piac a fekete kontinens számára
Fontos kiemelni, hogy a kínai jelenlét megítélése korántsem egységes, és
számos elemző szerint az együttműködés hosszú távon komoly kockázatokat is hordozhat az afrikai országok számára.
Sokan kritizálják az idegen államokban megjelenő kínai terjeszkedést, amellyel kapcsolatban gyakran a káros következményekre is felhívják figyelmet. Példának okáért az ezredforduló óta Peking több mint 150 milliárd dollár hitelt biztosított afrikai országok számára, amelynek egy részét állami vállalatokon keresztül folyósították.
A kölcsönökön keresztül Kína mára már jelentős befolyással bír ezekben az államokban, fontos területeken korlátozhatja a politikai autonómiájukat. A kínai vállalatok sok esetben képesek voltak kiszorítani az afrikai cégeket és más befektetőket és erős függőséget teremtettek az ellátási láncokban.
De a kínai szerepvállalás nem feltétlenül csak negatív aspektusokat hordoz magában. Új exportlehetőségeket teremthet az afrikai országok számára, valamint hozzájárulhat a kétoldalú kereskedelem és az infrastruktúra fejlesztéséhez is. Az Anadolu Agency összesítése szerint a kínai–afrikai kereskedelem volumene a 2000-es 10 milliárd dollárról 2010-re 114 milliárd dollárra, 2020-ra pedig 187 milliárd dollárra emelkedett.
Ugyanez 2023-ban 278 milliárd, 2024-ben 295,6 milliárd, míg 2025-ben már 348 milliárd dollárra ugrott.
A számok arra utalnak, hogy a kínai–afrikai gazdasági kapcsolatok bővülése az elmúlt években tovább gyorsult.
Ezt alátámasztja az is, hogy Kína mára Afrika teljes kereskedelmének 22 százalékát bonyolítja le.
Ezen túlmenően az ázsiai nagyhatalom segítségével épültek utak, vasutak, erőművek, hidak, kikötők, iskolák és kórházak is, amelyek számos afrikai állam gazdasági fejlődéséhez és az alapvető infrastruktúra modernizációjához járultak hozzá.
Nem teljesen új a „nulla tarifa”
Az új, kedvezményes vámrendelkezés értelmében Afrika 20 legnagyobb gazdasága (például Egyiptom, Nigéria és Algéria) két évre vámmentes hozzáférést kap a kínai piachoz.
Peking korábban már 33 alacsonyabb jövedelmű afrikai országnak biztosított „nulla tarifális” elbánást.
Szváziföld tajvani kapcsolatai miatt marad ki a kedvezményezettek köréből.
A kínai narratíva szerint a döntés a közös fejlődést támogatja, amelyből mindkét fél profitálhat. A kínai kereskedelmi minisztérium szerint a vámmentesítés közvetlen hatással lesz bizonyos afrikai termékekre, mint például a kakaóra, a kávéra, az avokádóra, valamint a citrusfélékre, amelyekre eddig 8-tól 30 százalékig terjedő vámok vonatkoztak.
A vámmentességnek köszönhetően Peking új, stabil nyersanyag- és élelmiszer-beszerzési forrásokra lelhet, és erősítheti politikai befolyását az afrikai kontinensen a nyugati gazdasági szereplőkkel szemben.
Azonban fontos hozzátenni, hogy a kedvezmény főként az exportorientált afrikai gazdaságoknak kedvez, viszont a kevésbé versenyképes országok kisebb előnyt élvezhetnek.
Több ország számára ugyanis továbbra is kihívást jelent a megfelelő infrastruktúra és feldolgozóipari kapacitás hiánya.
Keletre vándorolhat a nyugatra szánt termék
A globális kereskedelmi feszültségek egyre inkább arra ösztönzik az afrikai államokat, hogy diverzifikálják exportpiacaikat. A kínai időzítés nem véletlen, mivel azt megelőzően
a fekete kontinens több nagy gazdasága is bejelentette azon szándékát, hogy alternatív piacokkal igyekszik kiváltani az Egyesült Államokba irányuló export egy részét.
A Trump-adminisztráció ugyanis egy évvel ezelőtt vámokat vetett ki az importra, amelyek több ország esetében a 40 százalékot is elérték. Peking ezáltal új exportpiacot kínálhat az amerikai vámok által érintett afrikai országoknak.
A kínai piac nagy előnye, hogy stabil keresletet biztosíthat több afrikai nyersanyag (például nyersolaj, fémércek, ásványi anyagok) és mezőgazdasági termék (például alma, ananász, áfonya, földimogyoró, kávé, tea) számára. Továbbá a kereskedelmi kapcsolatokban az elmúlt évtizedben tapasztalható egyensúlyhiány is csökkenhet (2025-ben 225–113 milliárd volt az export volumene Kína javára). A vámmentesség hatására az afrikai vállalkozók bővíthetik termelési kapacitásaikat, ami lehetővé teheti a nagyobb volumenű exportot is.
Kína üzenetei pedig egyértelműek: „partnerek vagyunk”, „tiszteletben tartjuk a szuverenitásotokat”, és „nincsenek politikai feltételek”.
A kínai beruházások és vámkedvezmények tehát előnyösnek látszanak az afrikai gazdaságok számára, de ezzel együtt Peking befolyása is növekszik. A kínai narratíva az új fejlemények pozitív aspektusaira hívja fel a figyelmet,
viszont sokak szerint ez a politika fokozhatja az érintett országok függőségét.
A jövőbeni kulcskérdés az lesz, hogy Afrika képes-e kiegyensúlyozott partnerséget kialakítani Kínával,
vagy a növekvő gazdasági függőség és az esetleges adósságcsapda következtében tovább mélyül a kontinens kiszolgáltatottsága Pekinggel szemben.
Ennek kimenetele a globális erőviszonyok alakulását is befolyásolhatja.
