Rádöbbentek, hogy tényleg elszállt az infláció 

Sürgetővé vált

A Fed elnöke, Jerome Powell bejelentette, hogy a novemberi döntést felülbírálva, miszerint havi 15 milliár dollárral csökkentik az addig havi 120 milliárd dolláros eszközvásárlási programot, így az 8 hónap alatt, s az jövő júniusban érne véget, a decemberi kamatdöntő ülésen felülbírálják és a tervek szerint jóval nagyobb ütemre kapcsolnak.

Erre azért van szükség, mert nem akarják addig megkezdeni a kamatemelési ciklust, amíg nem fejezték be az eszközvásárlást (miközben a kettő nem zárná ki egymást). Márpedig a kamatemelés sűrgőssé vált, hisz

dübörög az infláció, és a közgazdasági értelemben vett teljes foglalkoztatottság is megvalósult az USA-ban.

Struccpolitika

Normális körülmények között nem szokott előfordulni, hogy ilyen drámai legyen a helyzet, ilyen sürgetést érezzen egy jegybank.

Ugyanakkor nem is véletlen, hogy ez így van: már régóta súlyos ellentmondás feszült a gazdasági folyamatok és a Fed monetáris politikája között (a másik óriás jegybank, az EKB esetében hasonlónak tűnik a helyzet).

A járvány kitörése utáni sokk után viszonylag hamar beindult a gazdasági növekedés, a munkanélküliség gyorsan csökkenni kezdett, és az infláció is elérte hamar a két százalékos célértéket. Ezt követően viszonylag gyorsan lezajlott az USA-ban az oltási program, a gazdaság lényegében teljesen megnyílt, igen gyors növekedés következett, ami már egyáltalán nem indokolta a legsúlyosabb válságra méretezett monetáris politika (közel nulla szintű alapkamat és a havi 120 milliárd dolláros eszközvásárlási program) fenntartását.

A Fed azonban megmakacsolta magát, nem akart tudomást venni a változásokról, még akkor sem, amikor

néhány hónappal ezelőtt az infláció meredek emelkedésbe váltott.

Akkor az volt az indok, hogy ez átmeneti jelenség, és amíg nincs a járvány előttihez hasonló kvázi teljes foglalkoztatottság, addig érdemben nem is lépnek.

Végzetes lemaradás

Ez önmagában is szokatlan hozzáállás, hisz a múltban mindig sokkal gyorsabban reagált a Fed a jelenségekre.

A válsághelyzet múlásával máskor már megkezdték a kamatemelési ciklust, hogy ne váljon túlfűtötté a gazdaság, ha pedig lényegesen magasabb lett az infláció, mint a jegybanki inflációs cél, akkor aggresszívebb kamatemelést folytattak. Most pedig az történt, hogy a gazdaság ebbe az állapotba került, és csak most kezdtek neki a súlyos válság idején követendő monetáris politika leépítésének. Ennek pedig az lett a következménye, hogy

szinte azonnal kellene egy teljes szigorítási ciklust lebonyolítani, ami máskor hónapokig, de inkább évekig tart.

Belehúznak

Így most nem marad más lehetősége a Fednek, mint felgyorsítani a folyamatot, amennyire lehet.

Az eszközvásárlási program összege olyan gigantikus, hogy egy lépésben nem lehet megszüntetni, hisz ez esetleg sokkolhatná a pénzügyi piacokat. Gyorsítva, 6 helyett 3-4 hónap alatt viszont már meg lehet ezt tenni, ehhez már könnyedén alkalmazkodik a piaci környezet. A kamatemelést vagy közvetlenül ezután, akár a szokásosnál nagyobb lépésekkel kezdhetik meg, vagy esetleg kisebb lépésekkel már közben is, de ezzel kapcsolatban még semmilyen jelzés nem érkezett.

Piaci hatások

Ami a hatásokat illeti: nyilvánvaló, hogy a szinte

korlátlan pénzözön, ami a járvány kezdetekor megjelent, most viszonylag gyorsan el fog apadni.

A gazdaságnak már eddig sem volt szüksége erre a pénzre: jelentősége akkor volt, amikor a még ismeretlen járvány miatt fennállt a veszély, hogy a 2008-ashoz hasonló pénzügyi válság alakul ki.

Ezt a veszélyt el is hárította a program, azóta a pénz lényegében a tőzsdére áramlik, és ott igen masszív, gyors emelkedést váltott ki az elmúlt egy évben.

A pénz elapadása vélhetően ezt a folyamatot is megállítja, ami önmagában nem baj, hisz a fák nem nőhetnek az égig, nem kedvező, ha árfolyambuborék jön létre, hisz az végül kipukkad, ami akár kisebb válságot is előidézhet.

Ugyanakkor önmagában a fedezetlen pénz elapadása nem kell, hogy jelentősebb árfolyamesést okozzon, ez a veszély inkább akkor jelentkezik, ha a Fed a piacra bocsátott pénzt visszavonja, azaz az eszközvásárlási program során megvásárolt értékpapírokat eladja, vagy csak egyszerűen nem újítja meg őket, amikor lejárnak. Ez történt 2017 végén, amikor a gyorsuló tőzsdei zuhanás hatására a Fed meg is hátrált, és beszüntette a jegybanki mérleg leépítését, vagyis a piacra bocsátott fedezetlen pént visszavonását.

Most ilyen terv nincs is, nem valószínű, hogy a következő egy-két évben foglalkoznának ezzel a kérdéssel, hacsak nem mutatkoznak olyan jelek, hogy az inflációt ez a pénz is jelentősen fűti.

Egy másik hatás lehet, hogy a befektetők elkezdik beárazni a korábban kezdődő kamatemelési ciklust, és esetleg a vártnál nagyobb mértékű kamatemelésre számítanak ennek során. Ekkor az állampapírpiaci hozamok emelkedni kezdenek, ami már jelenthet lefelé mutató kockázatot a részvénypiacnak, hisz

magasabb állampapírhozam mellett a részvényektől is magasabb hozamokat várnak a befektetők.

Az egész világ megérzi

Ami viszont egy döntő hatás, és azonnal jelentkezett is, az világszerte a kamatok, hozamok emelkedése.

Ha a legnagyobb és legfontosabb gazdaság esetében kamat-, és hozamemelkedésre lehet számítani olyan helyzetben, amikor az infláció szinte az egész világot sújtja, akkor mindenhol máshol is azonnal magasabbak lesznek a hozamelvásárok, és ahol ez nem teljesül, onnan kivonul a tőke. Márpedig ezt nemigen engedhetik meg maguknak azok az országok, amelyek a válságkezelés során erősen eladósodtak, mivel a megnövekedett adósságot finanszírozni kell.

Így vélhetően azok a jegybankok is irányt váltanak, amelyek eddig még dacoltak az inflációs folyamatokkal, és itt leginkább az EKB várható lépéseinek van nagy jelentősége, ugyanakkor a kisebb jegybankok esetleg a tervezetthez képest nagyobb kamatemelésre kényszerülnek a gyors változás miatt. Ezt a lehetőséget a Magyar Nemzeti Bank már novemberi kamatdöntő ülésén figyelembe vette, amikor jelezték, hogy a monetéris eszköztárat úgy módosítják, hogy

gyorsan tudjanak reagálni a hirtelen piaci változásokra, a megnövekedett kockázatokra.