Rengeteg külföldi zsoldos harcol Ukrajnában - Wagner Péter írása

Az ukrajnai konfliktusban régi hagyománya van a külföldi önkéntesek részvételének, hiszen a 2014-ben Donbasz és Luhanszknál kialakult harcokban, mindkét oldalon megjelentek olyan fegyveresek, akik nem Ukrajna szülöttei.

A legnagyobb számban természetesen orosz önkéntesek vettek részt a szeparatisták oldalán, beleértve a később hírek zsoldos szervezetté kinövő Wagner-csoportot,

az Oroszország-szerte működő szélsőjobboldali, neonáci csoportok tagjait, és az Európából érkező önkénteseket.

Külföldi zsoldosok

Kutatások szerint a külföldi harcosok száma 2014 és 2019 között 1500-2000 fő körül lehetett mindkét oldalon együttesen. Összesen 54 országból sikerült azonosítani önkénteseket (Magyarországról kettőt), jelentős orosz vagy orosz nyelvű kontingenssel.

A létszám nem volt állandó, a harcosok többsége – más konfliktusokhoz hasonlóan - hosszabb rövidebb ideig tartózkodott csak a frontvonalon.

Érdemes aláhúzni, hogy az érintettek jellegzetesen nem zsoldosként érkeztek, azaz nem a pénzkereset motiválta őket (bár szerény fizetést vagy inkább térítést kaphattak), hanem valamilyen érzelmi vagy ideológiai elkötelezettség.

A becsült 1500-2000 önkéntes nem számít jelentős létszámnak, az Iszlám Államhoz, mintegy 40 ezren csatlakoztak ebből ötezren Európából.

Nemzeti brigádok

Ukrajnában mind a szeparatista, mind az ukrán oldalon működtek „nemzetközi brigádok”. A mostani ukrán felhívással szemben a februárban kitört háború előtt a Kijev oldalán harcbaszálló önkéntesek nem az ukrán állami szervezetek valamelyikéhez csatlakoztak, hanem különböző félkatonai csoportokhoz, amelyek vagy nem, vagy csak a névleges állami ellenőrzés alatt álltak.

Ukrán oldalon főként csecseneket tömörített a Dzsojár Dudajev és a Sejk Manszúr zászlóalj, a Grúz Légióhoz elsősorban grúzok csatlakoztak.

Mindhárom szervezet esetében nyilvánvaló, hogy a fegyveresek fő motivációja a történelmi sérelmek megbosszulása.

Mellettük a szélsőjobbos nacionalistákat tömörítő Jobb Szektor vagy Azov és az Aidar zászlóalj volt még népszerű célpont, bár ez utóbbi kettőt később „integrálták” az ukrán erőszakszervezetekbe. Francia, német, brit vagy svéd önkéntesek kevésbé a jobbos ideológia, inkább Ukrajna megvédésének érdekében csatlakoztak a harcokhoz – gyakran csak alig néhány tucatnyian.

Orosz zsoldosok

Orosz oldalon a később zsoldos szervezetként megszerveződő Wagner csoport, a Dnyeszteren túli területekről toborzott Bryanka SSR vagy a nevéből is kikövetkeztethető Szerbiai Huszár Ezred.

A pán-ortodox és pán-szláv eszmék tipikus mozgósító erőnek számított ebben a közösségben,

Szerbiából legalább 300-n csatlakoztak orosz oldalon a konfliktushoz. Nem meglepő módon részben Oroszország miatt, részben a szerbek miatt a horvát önkéntesek az ukrán oldalt választották a harcok során.

A történelem fintoraként csecsenek az orosz oldalon is harcoltak, a térségben honos kozákok szintén. Ki-ki a családi előzmények és a politikai realitások a függvényében választott oldalt.

A legfrissebb fejlemények közé tartozik a szíriaiak állítólagos toborzása is orosz oldalon.

A polgárháborúba süllyedt Szíriából az elmúlt években Líbiában és a karabahi konfliktusban is vetettek be önkénteseket gyakorlazilag mindkét oldalon, bár rájuk találóbb megnevezés a „megélhetési zsoldosok”.

Amerikai veteránok

Zelenszkij ukrén elnök első megszólalása után állítólag amerikaiak, többségében veteránok ezrei fejezték ki indulási szándékukat.

Az USA nagyhatalmi súlya miatt és a konfliktus külső szereplőjeként ezeknek a harcosoknak a felbukkanása különösen érzékeny kérdés lesz az ukrajnai konfliktusban.

Az elmúlt 20 év folyamatos háborúiban amerikaiak százezrei fordultak meg katonaként elsősorban Afganisztán és Irak harcmezőin.

Szemben a korábbi időszakok amerikai háborúival, ezekben a konfliktusokban nem volt mindig egyértelmű, hogy az amerikaiak a jó oldalon harcoltak-e.

Irakban az USA agressziót követett el, hibát hibára halmozott, amelynek következtében városok váltak romhalmazzá és civilek százezrei haltak vagy sebesültek meg.

Afganisztánban a terrorizmus elleni harc jogossága egy idő után megkérdőjeleződött, a százmilliárdokkal támogatott afgán rezsim vezetőit csak egy hajszál választotta el a haduraktól és a táliboktól, a biztonsági erők vezetői gyakran a legnagyobb maffiózók is voltak egyben.

Az ukrajnai háborúban ezzel szemben világosan definiálható a „jó” és a „rossz”, az ellenfél ráadásul nem a terrorizmus elleni háborúkban frusztrálóan gyakori, a civilek közé beolvadó, ruházata alapján azonosíthatatlan gerilla, hanem orosz hadsereg egyenruháját viselő, annak reguláris alakulataihoz tartozó katonák.

Ebben a konfliktusban egyértelműek a szereplők és az oldalak, az önkéntesek részvétele egy nemzetközileg elismert kormány oldalán történik.

Az amerikai veteránok 2021-ben már megmutatták az „erejüket”, amikor a Biden-kormányzat kapacitáshiányokkal nézett szembe a kabuli repülőtéren összezsúfolódott mintegy 100.000 afgán kimenekítésekor.

Saját kezdeményezésre, közösségi pénzgyűjtésekkel, spontán szerveződve az afganisztáni háborút megjárt egykori katonák utasszállító repülőgépeket béreltek és saját evakuációs programokat szerveztek Kabulba.

Pletykák szerint voltak olyanok is, akik titokban visszatértek, hogy kimenekítsék egykori tolmácsaikat vagy partnereiket a biztonsági erőkből. Ezek a kimenekítési akciók még azután is folytak (és talán folynak a mai napig), hogy az USA 2021 augusztus 31-én hivatalosan is befejezte afganisztáni jelenlétét.

Ezek az afganisztáni tapasztalatok, amelyek egyben a veteránok önmagukba vetett hitét és igazságérzetét is egy kicsit helyrerázták, fontos ugródeszkát jelenthetnek az ukrajnai háborúhoz.

Sajtóértesülések szerint már megindultak ugyanazok az önszerveződő folyamatok, elkezdődött a pénzgyűjtés, az információk megosztása, és vannak, akik már csomagolják kevlár sisakjukat, repeszállómellényüket, vagy éjjellátó készüléküket, hogy csatlakozzanak a nemzetközi légióhoz.

Ukrán önkéntesek

Zelenszkij elnök a március elején már 16.000 önkéntes érkezését jelezte. Hatalmas szám ez a korábbi évek tapasztalatához képest, még akkor is, ha most a nyugati kormányok is megengedően viszonyulnak állampolgáraik csatlakozásához egy fegyveres konfliktushoz. A folyamat még az elején van, egyelőre leginkább a különböző közösségi média platformokon lehet követni az egész Európából, de akár az amerikai vagy ausztrál kontinensről érkező önkéntesek helyét.

A külföldi önkéntesek hasznosságát sokszor éri kritika. Végül is mi haszna lehet egy százezreket mobilizáló konvencionális háborúban néhány ezer olyan idegennek, akik még a nyelvet sem beszélik, helyismerettel pedig nem rendelkeznek?

E kettő hiányában még egy profi katona is könnyen áldozattá válhat a frontvonalon ráadásul gyors propaganda sikerhez juttatva az ellenfelet.

Bár biztos vannak és lesznek is önkéntesek, akik épp azért akarnak majd csatlakozni az ukrán háborúhoz, hogy fegyvert foghassanak, esetleg öljenek, a többségre – legalábbis a nyugatiak esetében - valószínűleg nem ez a feladat fog várni. 

A mostani önkéntesek hulláma ugyanis abban különbözik a korábbi évek ukrán önkénteseitől, de akár a korábbi háborúk „nemzetközi brigádjaitól”, hogy

nagy számban lesznek köztük katonailag jól vagy magasan képzett veteránok.

Ők túl „értékesek” lesznek ahhoz, hogy a frontvonalon vessék be őket feladatokat inkább a kiképzésben, a nyugati segélyként kapott fegyverek betanításában kaphatnak. A nyugati önkéntesekre azért is vigyázni kell majd, mert haláluk, még inkább fogságba esésük olyan bonyodalmakkal járna, amelyek Ukrajna és a származási országuk számára is kényelmetlen lenne.

A propaganda szerepe nem lebecsülendő

A morál fenntartása a lakosság vagy az ukrán katonák körében legalább annyira fontos, mint a fegyverekkel való jó ellátottság. A „nemzetközi brigád” pedig kulcsszerepet kaphat majd, hogy bevetéseivel, jelenlétével, a szaktudásával betöltse ezt a propagandában funkciót.

Bármilyen csúnya is kimondani, a német, amerikai, brazil vagy finn közvélemény számára egy távoli és arctalan konfliktus, semmitmondó ukrán férfiakkal, nőkkel és gyerekekkel.

A saját önkéntesek részvétele a háborúban, „kalandjaik”, beszámolóik, egyben arcot is adnak majd a konfliktusban.

Az ukrán vezetésnek pedig nem csak a nyugati kormányokat kell meggyőznie a támogatás szükségességéről, hanem a nemzetközi közvéleményt is.

Magyarországon is látjuk, hogy a háborús menekültek iránt érzett szimpátia miatt emberek tízezrei nyújtanak segítséget ukránoknak: legyen szó fogadósátrakról a pályaudvarokon, ingyenes fuvarról, vagy rövid távú lakáskiadásról, humanitárius ételről vagy ruhasegélyről.

A szerző a Külgazdasági és Külügyi Intézet vezető kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.