Egy hete tart a háború Ukrajnában. Az orosz stratégiai célok lassan kirajzolódnak, miközben a Nyugatot példátlan kiállásra sarkallta a támadás. A harctéren nehéz a tisztánlátás, mindkét oldal intenzíven dezinformál és az ukrán fél sikeresen játszik az érzelmekre. A vélt gyors orosz sikerek helyett egy elhúzódó háborúra és akár orosz vereségre is számíthatunk.
Az orosz offenzíva töretlenül folyik Ukrajnában még ha a nem is a Kremlben elvárt ütemben. Az orosz erők négy irányból indítottak támadást. Az egyik stratégiai cél Kijev a másik Harkiv északon. Keleten Donbassz és Luhanszk szakadár köztársaságok felől indultak meg, míg délen a 2014-ben elfoglalt Krím félszigetről törtek ki az orosz erők.
A legjobban eddig a délről induló „front” teljesít, akiknek az harcok alapján valószínleg legalább kettős feladatuk van.
Egyfelől elindítani a szeparatistákkal idáig szembenéző ukrán hadsereg bekerítését hátulról, másrészt nyugat felé haladva a tengerparton Odessza lefoglalása, esetleg összeköttetést létesíteni a szomszédos Moldovában állomásozó orosz erőkkel.
Ha ez a művelet sikeres lesz, akkor Ukrajna elveszti tengeri kijáratait, és Oroszország egy újabb NATO tagállammal, Romániával lehet határos és Moldova biztonsága körül nagy kérdőjelek lesznek. Ukrajnához hasonlóan ez az ország is egykor a Szovjetunió része volt, EU/NATO tagságra esélye sincsen, katonai szövetségesei, támogatói nincsenek.
A fókuszban: Kijev
Visszatérve Ukrajnához, a nemzetközi közösség figyelme egyelőre Kijeven van. A főváros körül lassan bezárul a gyűrű, de nem világosak az orosz szándékok a továbbiakban. Itt is és Harkivban is gondot jelent, hogy mit is csináljanak az oroszok a körbezárás után. Elfoglalni egy több milliós várost rémálom katonai szempontból is.
Az ellenség nem csak szemből, oldalról, de a magasból, vagy a csatornákból, pincékből is támadhat, egy szétlőtt épület csak jobb búvóhelyet kínál a védőknek.
Tüzérséggel vagy légierővel lerombolni egy várost, vagy városrészt amellett rendkívül rosszul fest a lakosság körében, és növeli az ellenérzést a támadókkal szemben (gondoljunk Ukrajna még orosz nyelvű/identitású vagy kettős identitású lakosságára).
Bár egyre gyakrabban van hírek arról, hogy ezeket és más városokat is éjszaka bomba- vagy rakétatámadások érnek, szerintem ezekből még nem lehet levonni azt a következtetést, hogy az Moszkva egyértelműen előbb pusztítással akarja megtörni a védők ellenállását. Ennek olyan negatív hatás a lenne a lakosság körében, hogy még minden meglevő támogatás, szimpátia vagy passzív elfogadás is megszűnne.
Szándékosan hagyták a gyors orosz előrenyomulást?
Az első egy két napban az ukrán hadsereg igen passzív volt, ami sokak figyelmét felkeltette, de igazodott ahhoz a narratívához, hogy a haderő rosszul felszerelt, gyenge a morálja, kérdéses, hogy egyáltalán fel meri e venni a harcot a félelmetes hírű orosz haderővel szemben.
Egy hét után már az a nézet is hihetőnek tűnik, hogy esetleg a kijevi hadvezetés szándékosan volt passzív az első napokban hagyva így az orosz erőket gyorsan távolodni a logisztikai bázisaikról. Amellett, hogy egyébként sem lett volna értelme a sokszor nyílt határon felvenni a harcot a betolakodókkal, az ukrán vezetők arra számíthattak, hogy az első napok gyors sikerei után könnyebben elszigetelhetőek és megsemmisíthetőek lesznek az előretörő oroszok egységek, és támadhatóak az logisztikai konvojaik.
Útszélen hagyott orosz harcjárművek
Az első hét eredményei lerombolták a félelmetes és hatékony orosz haderő mítoszát. Az útszélen hagyott orosz harcjárművek látványa még a nyugati elemzők is meglepte. 129 ilyen fotókkal helyszínnel dokumentált esetről tudunk, de a szám ennél nagyobb lehet. Az orosz haderő logisztikai kihívásairól eddig lehetett hallani, de olyanra senki sem számított, hogy egy háborúban fog kifogyni a nafta a járművekből.
A jövő hétre előretekintve az orosz hadsereg folytatni fogja az offenzívát, még ha lassabban is, mint talán remélték. Kelet-Ukrajnában esetleg nagyobb harcoknak nézhetünk elébe, mert ott jelentős ukrán erők álltak szemben a luhanszki és donbasszi szakadár erőkkel.
Kijev ezeket az erőket nem vonta vissza, így most a Krím félsziget és Oroszország felől is próbálja Moszkva körbezárni ezeket az erőket. Ha sikerül, súlyos morális csapás lehet az ukránok számára.
Nemzetközi reakciók és a lehetséges forgatókönyvek
A háború megindításának hírére a nyugati világ a „feje tetéjére” állt. Országok teljes külpolitikai fordulatot hajtottak végre, Magyarország már támogatja Ukrajnát, a NATO mobilizálta katonai erejét a szövetségesek védelme (és nem Oroszország megtámadása) céljából, az EU közvetlenül finanszíroz katonai segélyt, Németország pedig 100 milliárd eurót szán a Bundeswehr helyreállítására.
Ezek mindegyike elképzelhetetlen lett volna még egy évvel ezelőtt, magyarázatként pedig hosszú történelmi és diplomáciai okoskodással érveltünk volna az elmúlt 30 év eseményeit figyelembe véve.
Mára mindez a múlté. Berlin 2014 óta állt ellen következetesen az amerikai nyomásnak, hogy növelje a védelmi kiadásait, ráaadásul az ország vezetésében a pacifista zöldek is benne vannak, szocdemekkel együtt.
Ehhez képest jövőre a mostani 1,5 százalékról 2 százalékra emelik a németek a védelmi kiadásokat is, ennek hatását Europára, a NATO-ra vagy a magyar hadiiparra még csak most próbáljuk megérteni.
Példátlan szankciók
Oroszország ellen példátlan gazdasági szankciók irányultak, amelyek gyakorlatilag ellehetetlenítik az ország pénzügyi tranzakcióit a Kínán kívüli fejlett világgal. Ki és hogyan fog a jövőben fizetni az orosz termékekért? Hogyan fog felvenni nemzetközi hiteleket Moszkva? Hogyan fogja így finanszírozni a jelenlegi háborút, amely több mint 150.000 orosz katona bevetését jelenti?
A nemzetközi szakértők között már megjelentek az első forgatókönyvek, amelyek Vlagyimir Putyin katonai vereségéről értekeztek. Valóban, bárhogy is alakul ez a háború, Putyin politikai értelemben vereséget szenvedett. Kérdés, hogy a vereség – akár katonai is – miként fog hatni az elnök politikai jövőjére.
Erről lamentálni talán még túl távoli, ennél érdekesebb lehet az orosz katonai jelenlét forgatókönyvei Ukrajnában.
Moszkvának nem érdeke a harcok elhúzása a már említett haditechnikai és politikai/gazdasági „költségek” miatt. Az események ezzel pont ellentétes irányt vettek, Ukrajna az katonai veszteségeket úgy tűnik képes lesz pótolni a nemzetközi összefogásnak hála.
Az USA, Kanada és Európa továbbra is elsősorban légvédelmi rakétákkal és harckocsi elhárító fegyvereket ad, de most már ezres nagyságrendben. Ezek a fegyverek arra is alkalmasak, hogy egy esetleges orosz győzelem után, a partizánok (aminek ebben a térségben nagy hagyományai vannak és a terepes is alkalmas rá) is jelentős veszteségeket okozzanak.
A tűzszünet ára
Moszkva politikai céljai világosak: rezsimváltás Kijevben és az elismert szakadár köztársaságok határainak biztosítása. Hogy ezt a célt mikor tekinti majd teljesítettnek Putyin elnök, az homályos? Amikor elfoglalják Kijevet? Amíg Zelenszkij elnök az országban tartózkodik?
Egyáltalán hihetünk-e a meghirdetett nyilvános orosz céloknak? Ökölszabályként az egyik cél mindenféle katonai ellenállás felszámolása lehet Kijevtől keletre. Ez az előfeltétele annak, hogy Moszkva a hatalmát érdemben kiterjessze a térségben.
A másik a főváros elfoglalása, ennek kudarca politikai vereséggel érne majd fel.
Dél-Ukrajnában még átláthatatlanok a Kreml szándékai, de mint említettük felmerülhet Ukrajna elzárása a Fekete-tengertől (ez jelentősen csökkentené az állam „életképességét”) és esetleg a összekötés teremtése a Moldovában, pontosabban a pro-orosz de el nem ismert Transznyisztriai Köztársasággal.
A szerző a Külgazdasági és Külügyi Intézet vezető kutatója, a Károli Gáspár Református Egyetem tanára.
