Özönlenek a nyugati fegyverek Ukrajnába - Wagner Péter írása

Az ukrán hadsereg mind létszámban mind felszerelésében gyengébb a határain felsorakozó orosz haderővel szemben. Mint az láttuk már más konfliktusokban a világ különböző pontjain, ez még önmagában nem jelenti, hogy a rövidebbet húzná egy elhúzódó háborúban.

Vietnámban láttunk ilyet, a tálibok is legyőzték végül az Egyesült Államokat (és a szovjeteket is), igaz évtizedekbe került és százezrek, milliók haltak meg.

Ezekben a konfliktusokban azonban a megtámadott nép vagy felkelőcsoport belülről kellően egységes, erős identitással rendelkező szereplő volt, ami tekintve a megosztott ukrajnai politikai helyzetet és identitást, kevesebb reménnyel kecsegtet.

Ukrajna nyugati barátainak erőfeszítései az elmúlt hónapokban arra irányulnak, hogy a hiányosságok egyik kis területén próbáljanak javulást elérni, ezért ezeknek az erőfeszítéseknek a jelentőségét lesöpörni azzal, hogy túl kevés, túl elavult, túl kicsi, ahhoz, hogy megállítsák vele majd az esetlegesen támadó orosz harckocsi oszlopokat, félrevezető.

Aki már kapott ajándékot az életében, vagy komoly segítségre szorult (és kapott is), tudja, hogy az ajándék/segély közvetlen hasznosságán túl annak van pszichológiai hatása is. Persze megint nem a szélsőségekben kell gondolkodni, hogy ezek a katonai segélyek majd azt is jelentik, hogy az USA megvédi Ukrajnát, vagy katonákat is küld majd oda egy konfliktus esetén.

Nem jelenti ezt, csak annyit, hogy fontos – akár belpolitikai, akár gazdasági, vagy akár geopolitikai érdekből – a sorsotok és nem kívánjuk karba tett kézzel nézni Oroszország fellépését a határaitokon.

Mindezeket azért fontos leszögezni, mert a nyugati katonai segélyek számbavételekor nem lehet az elvárás, hogy azok célja minden katonai probléma megoldása, minden képességbeli hiány orvosolása.

Ha ezek a katonai segélyek képesek csak egyes területeken is javítani az ukrán hadsereg képességét, ha csak az ukrán tüzérség krónikus lőszerhiányán tudnak enyhíteni, már az is konkrét segítséget jelent Kijevnek a segélyekben megjelenő politikai támogatáson túl.

Az Ukrajnán levő orosz katonai fenyegetés és a kétoldalú orosz-amerikai párbeszéd eredménytelenségeivel párhuzamosan az Egyesült Államok 2022. január 19-én jelentett be, hogy 200 millió dollár értékű, védelmi jellegű katonai segélyt biztosít Ukrajna számára.

Ezt kifejezetten a mostani feszültség hatására kapta az ország, hiszen Washington már 2014 óta nyújt katonai segítséget, eddig mintegy 2,5 milliárd dollár értékben.

Ez idáig sem modern támadó eszközöket jelentett, amivel a közvélemény általában azonosítani szokott egy „katonai segélyt”, hanem terepjárókat, taktikai felderítő drónokat, éjjellátókat, mesterlövészpuskákat és eszközöket a katonai egészégügy területén.

Mivel az ukrán haditengerészet gyakorlatilag átállt 2014-ben, az amerikai segély majd egynegyede az ukrán parti őrség létrehozását célozza összeségében 16 Mark IV és hat Island osztályú járőrhajó át- és eladásával.

A januárban bejelentett újabb segélycsomag részletei még nem nagyon ismertek, egyedül talán a harckocsik vagy más páncélozott járművek elleni Javelin irányított páncéltörő rakétarendszer említették hivatalosan.

A január 19-i bejelentést követően az első civil teherszállító repülőgép január 22-én érkezett meg Kijevbe, február elsején már a hatodik teherszállító kirakodását kezdték meg. A hat gép idáig 500 tonna amerikai segély célba érkezését jelenti.

A régóta ígérgetett létszámerősítés, amelyet Biden elnök február 2-án jelentett be: Lengyelországba és Romániába küld 3000 katonát.

Ez persze nem Ukrajna védelmét szolgálja, hanem elsősorban a NATO keleti szárnyának „megerősítését”.

Kénytelen vagyok idézőjelbe tenni, mert az orosz fellépés nem a NATO tagországokat fenyegeti most, ugyanakkor a katonai tervezők – mindkét oldalon – ugyanúgy gondolkodnak az eszkaláció tekintetében: ha növekszik egy helyen az instabilitás, az egyik eszköz olyankor a katonai erő demonstratív telepítése a saját oldalon.

Ha abból indulunk ki, hogy a Kreml szándéka nem egy támadás Ukrajna ellen, akkor valójában az oroszok is ezt csinálják, igaz nagyobb léptékben.

Az USA mellett Nagy-Britannia – talán szokatlanul határozott – fellépése érdemel még figyelmet.

Ha már a katonák küldésénél tartunk, London már január végén döntött legalább 1500-2000 brit katona telepítéséről beleértve 1200 ejtőernyőst, továbbá három hadihajót küldve a Fekete-tengerre és egy század Typhoon vadászgépet a Ciprus szigetén található brit bázisra.

Hasonlóan az amerikaiakhoz, itt is a lépések ezen része a NATO megerősítését szolgálta, míg az Ukrajnának felajánlott mintegy 2000 NLAW harckocsi elhárító rakéta a közvetlen segítséget jelenti.

Mint fentebb említettem, de a britek is jelezték a hivatalos kommunikációjukban, ez a 2000 rakéta nem fogja megváltoztatni az ukrán és az orosz fél közötti stratégiai egyensúlytalanságot, de némiképp növeli az ukrán fél védekező képességét.

Az USA és Nagy-Britannia mellett a balti államok és Lengyelország mutatkozik aktívnak. Az észtek szintén Javelin páncéltörő rakétákat, Litvánia és Lettország Stinger vállról indítható légvédelmi rakétákat küldött Ukrajnába.

Lengyelország egyelőre még konkrétumok nélkül vállalta a segítség nyújtást. E öt köztudottan erős amerikai szövetségesen kívül idáig csak Csehország jelentkezett segítséggel, minegy 4.000 tüzérségi gránátot ajánlott fel. Mondanunk sem kell, hogy e mennyiség az egyébként is elavult szovjet eredetű ukrán tüzérség számára csak jelképes mennyiségnek számít, inkább az új, erősen atlantista hagyományokat folytató cseh kormány gesztusa Ukrajna és az Egyesült Államok felé.

Még így is csak a hat európai NATO tagország ajánlott fel közvetlen katonai segítséget Ukrajnának, a másik 22 egyelőre csöndben van.

Érdemes lenne talán velük is foglalkozni az ő hallgatásukra is figyelni.

Nyilván ebben a „csöndben” Németország tétlensége a „leghangosabb”.

Nem csak azért, mert a felajánlott 5000 sisak egyszerre volt nevetséges egy ekkora államtól, hanem azért is, mert Berlin a végfelhasználói jogosultságának birtokában azt is megakadályozta, hogy Észtország az egykori NDK-ban használt lövegeket adjon át Ukrajnának.

Németország azonban nincs egyedül a passzivitásával, az európai NATO tagok többsége nem kíván egyelőre katonai segélyekkel segíteni. És bár elképzelhető, hogy az elkövetkező hetekben még lesznek országok, akik csatlakoznak a kezdeményezéshez, a legtöbb szövetséges ország megelégszik azzal, ha a NATO keretében ajánl fel erőket, repülőgépeket, vagy hadihajókat a katonai szövetség védelmére.

A szerző a Külügyi és Külgazdasági Intézet vezető kutatója, a Károli Gáspár Egyetem tanára.