Tíz év alatt hét kormányfőt elfogyasztottak a britek - az Észak Királya lehet a következő

Mivel jelenleg Andy Burnham, Manchester korábbi polgármestere, nemrég megválasztott országgyűlési képviselő az egyetlen hivatalos jelölt a Munkáspárt vezetői posztjára, és a belső támogatottsága elsöprő, szinte biztos, hogy megválasztják a Munkáspárt vezetőjévé, és ezzel ő lesz az Egyesült Királyság új miniszterelnöke.

Tíz év alatt Burnham lehet a nyolcadik kormányfő David Cameron, Theresa May, Boris Johnson, Liz Truss, Rishi Sunak és Keir Starmer bukása után.

A politikai bizonytalanság jól mutatja, hogy a tíz évvel ezelőtti Brexit mélyen kettéosztotta a brit társadalmat, és a hagyományos pártokon (Tory és Munkáspárton) belül is súlyos repedések keletkeztek, a Reform Párt pedig felemelkedett.

Milyen politikát hozhat?

Burnham bár elkötelezte magát a szigorú költségvetési szabályok mellett, kampánya során számos jelentős változtatást vetített előre, amely a háztartások rezsikiadásainak csökkentését jelentheti.

• Szeretné a víz-, az energiaellátást és a vasúti közlekedést erősebb állami ellenőrzés alá vonni a lakossági számlák és árak csökkentése érdekében.
• A második világháború óta a legnagyobb önkormányzati lakásépítési programot indítaná el a meglévő támogatási alapok átcsoportosításával.
• 20 százalékkal csökkentené a kocsmák és kulturális helyszínek üzleti adóját, amelyet az online óriások (például Amazon) raktárainak magasabb adóztatásából fedezne.
• Az egyetemi képzés mellett nagyobb hangsúlyt fektetne a szakképzésre és a garantált gyakornoki helyek biztosítására.
• Célja a londoni központosított hatalom leépítése, és minél több döntési jogkör régiókba helyezése a BBC értesülései szerint.

A munkásemberek politikusa

Burnham politikai túlélésének és sikereinek titka, hogy kiválóan érzi az észak-angliai, hagyományosan munkásosztálybeli szavazók hangulatát. 

Burnham egy klasszikus, észak-angliai munkáscsaládból származik. Három fiú közül ő volt a középső egy dolgos, alapvetően Munkáspárt-szimpatizáns háztartásban.

Édesapja a British Telecomnál dolgozott telefonműszerészként, édesanyja egy helyi háziorvosi rendelőben volt recepciós. A szülők szerény körülmények között éltek, de határozott céljuk volt, hogy a gyermekeik tanuljanak. Kulturális gyökereit és identitását egy interjúban a következő három dologban foglalta össze, szigorúan ebben a fontossági sorrendben: az Everton futballcsapat, a Munkáspárt és a katolikus egyház.

Bevándorláspolitika: fordulat a szigor felé

Bár korábban liberálisabb elveket vallott, Burnham mára látványosan változtatott véleményén. Kijelentette, hogy

egyetért a Reformpárti Nigel Farage-zsal abban, hogy a határokon helyre kell állítani a rendet.

Támogatja a jogosulatlan menedékkérők gyorsított kitoloncolását, és elfogadja a Munkáspárt azon terveit, amelyek szigorítanák a letelepedési engedélyek megszerzését (5 évről 10 évre emelve a várakozási időt).

A külföldi munkavállalók helyett a brit fiatalok belföldi képzésére és átképzésére helyezné a hangsúlyt.

Brexit és az EU: pragmatizmus a sebek feltépése nélkül

Burnham a 2016-os népszavazáson a maradásra szavazott, de miután a választókerülete többségében a kilépésre voksolt, elfogadta a népakaratot, bár úgy véli,

a Brexit elsősorban nem Brüsszel, hanem a London-központú brit elit elleni lázadás volt.

Korábban úgy fogalmazott, hogy reméli, hogy "az életében még tag lesz" az ország, de

miniszterelnökként inkább egy óvatos közeledést tervez: szorosabb EU-UK biztonsági paktumot, a kereskedelmi akadályok csökkentését, és a fiatalok korlátozott mobilitási programjait támogatja.

Donald Trumpról: a "mérgező" populizmus elutasítása

Burnham határozottan elítéli Trump politikai stílusát. Véleménye szerint

az amerikai elnök instabilitást hozott a világpolitikába, és az általa képviselt megosztó, "mérgező és polarizáló" kultúrától óvni kell Nagy-Britanniát.

A 2021-es Capitolium-ostrom után erős kritikát fogalmazott meg, mondván: minden brit politikusnak szégyellnie kell magát, aki valaha is szóba állt Trumppal.