Soha nem volt még ekkora tétje az EP-választásoknak, jelentős fordulat jöhet 

Itt van már a nyakunkon június 9, azaz az Európai parlamenti választások. Közben az EU szomszédságában háború dúl, Milyen erők között fog zajlani a küzdelem?

A 2024-es európai parlamenti választás a közösség történetében talán először, egyedülálló módon nem a párthovatartozás mentén zajlik majd, hanem – ha fogalmazhatunk úgy – egy magasabb „frekvencián”. Véleményem szerint

a választás annak a kérdésnek a tengelyén dől el, hogy Európa jövőjét szuverén nemzetállamok szövetségeként vagy központosított föderációként képzelik-e el az uniós választópolgárok.

Ennek a kérdésnek a megválaszolása magában foglalja az illegális migrációval, a genderlobbival, az unió pénzügyi gazdálkodásával, és nem utolsó sorban a háborúval kapcsolatos döntéseket is, ugyanis mindnek a gyökere hatásköri vitára vezethető vissza: arra, hogy ki dönthet ezekben az ügyekben. Ilyen értelemben a szuverenista és a globalista erők küzdelméről beszélhetünk.

Zajlik a két tábor részéről valamilyen választási kampány? Elhangzottak már konkrét ígéretek?

Az Európa Unió orosz–ukrán konfliktusban betöltött szerepe meghatározó témája a választási kampánynak, amely kapcsán kialakult egy háborúpárti és egy békepárti tábor. A háborúpárti álláspontot képviselő brüsszeli vezetők teljes pozíciótévesztésben vannak, s abszurd módon azt ígérik, hogy Ukrajna oldalán önkéntes hadviselő félként legyőzik Oroszországot abban a háborúban, amely valójában nem az európaiaké.

Ehhez, ha kell, akkor az uniós polgárokkal sokszoros áron fizettetik meg az energiát; ha kell, akkor az uniós polgárok kontójára hitelt vesznek fel; ha kell, akkor akár fegyvereket és nyugati katonákat küldenek a frontra. Mondjuk ki: akár európai életeket is hajlandóak feláldozni.

Ez a politika azon túl, hogy egyáltalán nincs összhangban az uniós polgárok elvárásaival, valójában Oroszország háborúját támogatja, sőt az európaiakra nézve értelemszerűen a háború eszkalációjának kockázatát is magában hordozza. Ezzel szöges ellentétben a békepárti tábor tagjai azonnali tűzszünetet és a béketárgyalások megkezdését sürgetik.

Ők a béke és stabilitás üzenetét hangsúlyozzák, s azt ígérik, hogy az Európai Unió, mint nemzetközi politikai aktor, a felelősségének és a kötelességének is eleget téve

azokat a politikai és diplomáciai eszközöket juttatja majd érvényre, amelyek a mihamarabbi békét helyezik kilátásba a háborús felek között, így szolgálva a nemzetközi közösség, köztük az európai uniós polgárok biztonsági és gazdasági érdekeit is.

Halkó Petra, a XXI. Század Intézet vezető elemzője

Mekkora szerepe lesz hazánknak a folyamatokban, mi lenne egy számunkra kedvező eredmény?

Hazánk a békepárti tábor éllovasa, így fontos szereplője a jelenlegi folyamatoknak. Magyarország Kormánya az emberek megkérdezése nélkül nem hoz az ország számára fontos döntéseket, ezen álláspontja pedig a társadalom túlnyomó többsége által támogatott és szilárd, következésképpen a magyar emberek szempontjából az lenne a kedvező eredmény, ha minél több békepárti képviselő kerülne a testületbe a közelgő európai parlamenti választásokon.

Ugyanakkor fontos megjegyezni, hogy a békepárti fordulat nem csak Magyarország, hanem a teljes közösség szempontjából jelentős, amely lehetővé tenné, hogy az EU visszaszerezze a gazdasági versenyképességét és újra aktív politikai szereplővé váljon a nemzetközi színtéren.

Számos tagállamban emellett gazdatüntetések borzolják a kedélyeket. Hogyan befolyásolja mindez azok retorikáját, akik most arra készülnek, hogy megmérettetik magukat a választásokon?

A gazdatüntetések szó szoros értelemben vett megtestesülései az európai társadalom elégedetlenségének, amely alapján az unió vezetői érzékelhetik, hogy az emberek valójában békét és vele együtt politikai stabilitást, valamint gazdasági prosperitást szeretnének.

Az Európai Parlament ülésterme Brüsszelben - kép forrása: Shutterstock

Csakhogy az Európai Unió vezetői jelen pillanatban nem autoriter döntéshozók, nem az európai uniós polgárok képviseletében, hanem globális nagyhatalmi és önös pénzügyi érdekek céljából, a fegyverlobbit támogatva cselekszenek. Ezt támasztja alá, hogy ma Európa egyik vezető államának, Franciaországnak az elnöke, Emmanuel Macron nem zárja ki nyugati szárazföldi csapatok bevetését Ukrajnában; hogy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke szerint az unió gazdaságának háborús alapra helyezése a legfontosabb feladat; hogy az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyen újraválasztási kampányának leglényegibb eleme a háborús felkészültség.

Az európaiak válaszúthoz érkeztek: arról szavaznak, hogy ki által és ezzel egyidejűleg milyen irányt vegyen Európa sorsa. Legközelebb öt év múlva lesz erre lehetőségük, de akkor már félő, hogy nem lesz miről dönteniük – ez a legnagyobb tétje az idei európai parlamenti választásoknak.