Végzetes ütést kapott Irán, alulbecsülte ellenségét

Először meglepőnek tűnhetett, hogy Izrael Szíria fővásosában, Damaszkusban hajt végre egy merényletet egy iráni nagykövetségi épületnél, amikor elvileg van elég baja a Gázai övezetben a megmaradt Hamasz harcosokkal. Alaposabban megvizsgálva azonban már más kép rajzolódik ki.

Hírszerzési bravúr

Szó sincs közvetlenül a nagykövetség elleni csapásról: annak csak egy melléképületéről, ahol történetesen éppen magasrangú iráni katonai vezetők tanácsokztak, és mindezt úgy hajtották végre, hogy sem az iráni, sem a szomszédos kanadai nagykövetség nem sérült meg. A csapás nem csak, hogy precíz volt, és a célzott épületen kívül nem történt érdemi károkozás, de

nagy hírszerési bravúrt is jelent, hisz pontosan tudták a találkozó idejét, meggyőződtek az adott személyek benntlétéről,

ráadásul egyikük annyira félt ettől a lehetőségtől, hogy szinte mániákusan próbált elbújni, álcázni magát, felismerhetetlenné válni.

Elszánt ellenség elől nehéz elbújni

A 21. században ez azonban nem olyan egyszerű, ha valaki telefont használ, azon kommunikál, internetezik, esetleg ezeken a csatornákon beszélik meg a találkozókat. Aki tényleg el akar bújni, az kiszorul a telekommunikációból, nem kerülhet kamerák elé vagy műholdak látóterébe, azaz ki se mehet az utcára. Úgy pedig nehéz fegyvereket szállítani, terrorcsoportokat kiképezni, akciókat szervezni.

Márpedig ezek az iráni katonák ezért vannak ott, hogy támogassák a terrorszervezeteket, mint a Hezbollah és a Hamasz, valamint Jemenben a húszikat. Irán általuk vív proxy háborút Izrael, valamint időnként szunnita arab államok ellen, mint Szaúd-Arábia, bár utóbbival próbálta rendezni viszonyát, mert érezte, hogy túl sok lett az ellensége.

A lecke fel van adva

Irán legfőbb vezetői most vélhetően megint el kell, hogy gondolkozzanak, hogy állnak a lehetőségeik. Ha most valami látványos válaszcsapással próbálkoznak, akkor az eddig az árnyékban vívott proxyháború igazi háborúvá válhat, ahol mindenki bevet, amit csak tud, ami

Izrael esetében végső esetben nukleáris fegyvert is jelenthet, pláne, ha attól fél, hogy rövidesen Irán is elkészít egy ilyet.

Ilyen esetben bárki is az amerikai elnök, kénytelen Izrael mellé állni és az ősellenség Iszlám Köztársaság ellen felvenni a harcot. Ez Iránnak, amely így az összes proxyhálózattal együtt hátrányba kerül, meglehetősen kockázatos. A gazdasági helyzet a szankciók miatt eleve elég sanyarú, a társadalmi feszültségek erősek. Így aztán most vélhetően hosszasan oszt és szoroz a legfőbb vallási vezető, Hamenei ajatollah, miközben népe előtt sem akar gyengének tűnni.

Nehezen pótolható iráni veszteség

Az igazán érdekes az, hogy milyen jelentős személyt sikerült kilőnie Izraelnek: az Iszlám Forradalmi Gárda szárazföldi és légi erejének, egyben a szervezet libanoni és szíriai eliterejének parancsnokát, aki a Hezbollahot egyre kifinomultabb rakétákkal látta el, melyekkel Izraelt lőtték. Ráadásul helyettese is meghalt a támadásban, így meglehetősen nehéz lesz pótolni őket.

Így Izrael önvédelmi intézkedésnek is tekintheti a csapást, hisz ez válasz a rá zúdított rakétákra, másrészt jelzi, hogy az iráni proxyháborús szervezet milyen sérülékeny.

Az iráni stratégia kérdése

Felmerül újra a kérdés, hogy Iránnak, amely egy prosperáló ország lehene, miért is van szüksége erre a regionális terrorista hálózatra, amellyel komoly eredményeket nem tudott elérni, mi is az egésszel a célja. Izraelt nem tudja legyőzni, Amerikát sem, és a szunnita arab országoknak is minimum kellemetlen az egész.

Egyedül az iráni síiták egy része elégedett ezzel, valamint a kisebb jemeni, szíriai és líbiai síiita csoportok militáns részei, és végül a Hamasz, amelyet most Gázából úgyis kiebrudalnak: rossz stratégiát követtek az októberi izraeli mészárlással.

Netanyahu megállíthatatlan

Netanyahu izrael miniszterelnök vélhetően úgy gondolkodik, hogy

valamennyire is tartós békét akkor teremthet, ha a Hamaszt megsemmisíti, a Hezbollah iráni támogatását pedig megnehezíti, sőt, egyenesen elvágja.

És ebben eltökélt, nem fogja vissza semmi: az sem hogy diplomáciailag védett területekre csapjon, ha ott tartózkodnak ellenségei. Valószínűleg akkor sem habozna, ha Irán már közel lenne első atombombájának elkészítéséhez: nem válogatna az eszközökben, hogy ezt időben megsemmisítse.