Tényleg egyre jobbak a munkakörülmények a nők számára?

2013-as indulásunk óta a változás tempója nem túl gyors, de a legtöbb helyen a dolgok inkább jó irányba haladnak. Izland zsinórban második éve lett az első. Valójában mindig is a skandináv országok uralták az index csúcsát, és minden mérőszámunkon magas pontszámot értek el. Az utolsó helyen kullogó országok is ismerősek lehetnek, Dél-Koreában, Japánban és Törökországban még mindig nagyon nehéz a nők helyzete és rengeteg munkahelyi akadállyal találkoznak. Ausztrália és Lengyelország volt a legnagyobb előretörő, mindkettő öt hellyel jobb a tavalyi évhez képest. 

Szinte minden országban nagyobb számban végeznek egyetemet a nők, mint a férfiak. Mégis alacsonyabb arányt képviselnek a munkaerőből. Ez leginkább Törökországban, Görögországban és Olaszországban figyelhető meg, ahol a felnőtt nők kevesebb mint kétharmada dolgozik. A munkaerő-piaci részvételi arányok közötti különbség azt jelenti, hogy kevesebb nő emelkedik a vállalati ranglétrán, ami a nemek közötti bérszakadékot is befolyásolja. Az OECD-ben a nők körülbelül 12%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak.

A nők aránya a felső vezetői pozíciókban az OECD-ben elérte a 34,2%-ot a tavalyi 33,8%-hoz képest. Svédország, Amerika és Lengyelország különösen figyelemreméltó ez az intézkedés, ahol a nők több mint 40%-át töltik be a magas szintű munkakörökben. Japánban és Dél-Koreában ez az arány nagyon alacsony, 15%, illetve 16%. A vállalat igazgatótanácsának nők aránya az OECD-ben először érte el a 33%-ot. Az EU-ban 2026-ra az igazgatóság 40%-át a nőknek kell kitenniük. Eddig az indexben szereplő 22 EU-tag közül csak öt érte el ezt a célt.

A családalapítás sok nő számára megnehezítheti a munkaerőben maradást, ebben két tényező segíthet nekik: a nagyvonalú szülői szabadság és a megfizethető gyermekgondozás. A fizetett szülési szabadság hossza nagyon változó: Magyarország, Görögország, Szlovákia és az északi országok bőkezűek. Amerika továbbra is az egyetlen gazdag ország, ahol a kormány nem követeli meg a munkaadóktól, hogy minimális szabadságot ajánljanak fel az újdonsült anyáknak.

Az apák szabadsága is fontos – segít megosztani a gyermekgondozás terheit a szülők között. annak érdekében, hogy több nőt ösztönözzenek a munkaerőpiacra, Japán és Dél-Korea az OECD legbőkezűbb apasági szabadságpolitikáját vezette be (31, illetve 22 héttel a teljes fizetéshez igazítva), bár kevés új apa dönt úgy, hogy otthon marad. A szülők másik intézkedése a gyermekgondozási költségek. A Fawcett Society, a nemek közötti egyenlőség kampánycsoportja a közelmúltban úgy becsülte, hogy 250 000 brit anya, akinek négy év alatti gyermeke van, hagyta ott a munkaerőpiacot. A tanulmány a gyermekgondozás költségeire és a munkáltatói rugalmasság hiányára hivatkozott. A gyermekgondozási költségek az átlagbér körülbelül 25%-át teszik ki Nagy-Britanniában, szemben az OECD-országok átlagos 14%-val.

Tanulmányok kimutatták, hogy ha több nő van a politikai vezetésben, akkor nagyobb figyelem irányul a nők jogaira és a családpolitikára. Izlandon, Svédországban, Norvégiában és Finnországban – a lista első négy országában – a nők a parlamenti helyek legalább 45%-át birtokolják. Dél-Koreában és Japánban viszont 20% alatti az arányuk.

Az idei átlagpontszám valamivel magasabb a tavalyinál, bár a legtöbb mutató esetében lassú a javulás üteme. A legtöbb országban a nők még mindig küzdenek, hogy jobb körülmények vegyék őket körül.