Magyarország előzi Szlovákiát egy új EU-s rangsorban - ám így is van hova fejlődnünk

Az Eurostat december 11-i jelentése szerint az EU országai 2023-ban összesen 381,4 md eurot fordítottak K+F-re, ami 6,7 százalékkal magasabb a 2022 évi értéknél. GDP arányosan ez 2,2 százalékot jelent, ami megegyezik a 2022 évi értékkel. Az elmúlt 10 évet tekintve ez az érték csak 0,1 százalékos növekedést jelent.  2013-2023 között 19 ország növelte K+F ráfordításait, közöttük legnagyobb mértékben, 0,7 százalékkal, Lengyelország.  

A megoszlás azonban nagyon egyenlőtlen. A legmagasabb, 3,6 százalékos értéket Svédországban, a legalacsonyabb, 0,52 százalékot pedig Romániában találjuk. A magyar adat 1,39 százalék, amivel az  EU-s országok között a 17. helyen vagyunk, vagyis csak 10 ország van mögöttünk. Ez az érték a V4-ken belül kisebb a cseh (1,83 százalék) és a lengyel értéknél (1,56 százalék), csak a szlovákot előzi meg (1,04). 2020-ben a magyar érték még 1,53, 2021-ben pedig 1,63 százalék volt. 1,39-re 2022-ben esett vissza. A főbb szektorok szerinti megoszlást az 1. táblázatban látjuk.

1. táblázat. A GDP arányos K+F ráfordítás az egyes szektorokban 2023-ban (%)

Forrás: Eurostat, 2024. december 11. alapján saját számítás

A táblázat adatai szerint Magyarország költ a legkevesebbet GDP arányosan a felsőoktatásban K+F-re, a legtöbbet pedig Lengyelország és Ausztria. Érdekes adat, hogy a lengyel kormány közvetlen K+F ráfordítása nagyon alacsony, a nagy ráfordításokat a vállalatoknál (az összes ráfordítás 64,7 százaléka), és a felsőoktatásban (az összes ráfordítás 33,3 százaléka) találjuk. Ausztriában is hasonló a helyzet.

A nagyon magas 73 százalékos magyar vállalati szinthez hozzájárulhat az állami K+F forrásjuttatás. A GDP arányos K+F ráfordítás azonban némiképpen torzító mutató, hiszen egy alacsony GDP-t előállító ország esetén a magasabb százalékos érték is kevesebb ténylegesen K+F-re fordítható összeget jelent. Ezért érdemes megnézni azt is, hogy hogyan alakulnak az értékek lakosság arányosan.

2. táblázat. Lakosságarányos K+F ráfordítás az egyes szektorokban (2023, Euro/fő)

Forrás: Eurostat, 2024. december 11.

A táblázatból még nyilvánvalóbban tűnnek ki a különbségek. Az országos érték tekintetében a magyar adat, a szlovák után a második legalacsonyabb, a cseh érték 52,8, a lengyel 89,3, az osztrák 16,6 és az EU-s átlag 33,4 százaléka. A vállalati lakosság arányos ráfordítások a V4 országok között kettő esetén közel vannak egymáshoz, a cseh adat ugrik ki felfelé és a szlovák lefelé. De a cseh érték is alacsony az osztrákhoz vagy az EU-s átlaghoz viszonyítva.

Viszont Csehországban költ a V4-ek között az állam lakosság arányosan a legtöbbet K+F-re, bár ez is csak 64,9 százaléka az osztrák értéknek. Lengyelország esetén feltűnöen alacsony az állam közvetlen szerepe a K+F ráfordítások tekintetében. A legfigyelemreméltóbb ismét a felsőoktatás K+F ráfordításaiban látható különbség. A legalacsonyabb a magyar érték (44,8 euro/fő), ez a cseh érték 44,4, a lengyel 42,1, a szlovák 72,1, az osztrák 11,3 és az EU-s átlag 24,6 százaléka. Ha pedig hosszabbtávon vizsgáljuk az adatok alakulását, akkor a 3. táblázat szerinti értékeket kapjuk.

3. táblázat. A K+F ráfordítások változása az egyes szektorokban 2013-ról 2023-ra (euro/fő).

Forrás: Eurostat, 2024. december 11. alapján saját számítás

A táblázatban azt látjuk, hogy három területen a magyar K+F ráfordítás növekedés a második legalacsonyabb, az állami ráfordítás esetén pedig a legalacsonyabb. Nyilván a 10 éves időtartam alatti alacsony ráfordítás növekedés vezetett oda, hogy míg 2013-ban a magyar egy lakosra jutó K+F ráfordítás 58,4 százalékkal magasabb volt a lengyelnél, 2023-ra a magyar ráfordítás a lengyelnek csupán 89,3 százalékát éri el.

Végül érdekes adat az is, hogy összességében mennyi a költségvetés K+F ráfordítása.

1. ábra, A kormány összes K+F ráfordítása a költségvetésből (2023, euro/fő); Forrás: Eurostat, 2024. december 11.

Az ábrán azt látjuk, hogy a magyar adat még a szlováktól is messze elmarad: az osztrák érték 10,5, a cseh 32,7, a lengyel 51,5 és a szlovák 62,9 százalékát teszi ki. Az EU-s átlagnak pedig csupán 17,6 százaléka. 2012-höz képest 2023-ban a magyar érték 14,1, a cseh 47,8, a lengyel 57,3, a szlovák 22, az osztrák pedig 166,8 euro/fő értékkel emelkedett. Ha pedig GDP arányosan vizsgáljuk az állami költségvetésből K+F-re fordított összeget, akkor azt találjuk, hogy a magyar érték 2021-ről 2023-ra 0,11 százalékponttal csökkent (0,34 százalékról 0,23 százalékra).

Összességében az adatokból azt a következtetést vonhatjuk le, hogy Magyarország lemaradóban van a kutatás-fejlesztés finanszírozása területén. Ez pedig nyilvánvalóan hatással van a versenyképességre, hiszen korunkban a versenyképesség legfontosabb forrása a tudás, az új értékteremtés, ami nem képzelhető el innováció nélkül. Különösen feltűnő az alacsony felsőoktatási ráfordítás, hiszen az volt az egyik indok a modellváltásra, hogy így majd több pénz jut az egyetemi kutatásokra is.

Meg kell azonban két dolgot említenünk. Egyrészt 2023 évi adatokról van szó, így nem ismert még, hogy hogyan alakultak ezek az adatok 2024-ben.Továbbá fontos azt is megjegyezni, hogyaz adatok a ráfordításokat és nem azok eredményeit mutatják. Kevesebb pénzből is lehet kiváló eredményeket elérni, és sok pénzt is lehet nem hatékonyan, pazarlóan elkölteni.

A ráfordítások hatékonyságát akkor tudjuk majd megítélni, ha megjelennek a 2024 évi friss eredményadatok, például  a szabadalmak számának, az innovatív cégek és az innovatív munkahelyek arányának, illetve az exportban a helyi hozzáadott, tudásalapú érték arányának alakulásáról. Továbbá amikor megismerhetjük, hogy az EU jövő évi Innovációs teljesítménytáblájában -  amely a ráfordításokat és az eredményeket egyaránt vizsgálja -  a 2024 évi 21 helyhez képest milyen helyezést érünk majd el.

A szerző közgazdász, egyetemi tanár, kutatóprofesszor, METU.