Ukrajna uniós tagsága: hiányoznak a szükséges feltételek a csatlakozási tárgyalások megkezdéséhez

Az Európai Bizottság az Ukrajnával és Moldovával folytatott csatlakozási tárgyalások megkezdését javasolta azzal egy időben, hogy november elején közzétette éves országjelentését. Charles Michel, az Európai Tanács elnöke ugyanakkor ragaszkodik ahhoz, hogy az uniós vezetők e heti találkozóján Ukrajna uniós tagsághoz vezető útja legyen az első napirendi pont — a 2030-as dátumot helyezve kilátásba - olvashatü a Magyar Külügyi Intézet elemzésében. 

Magyarország egyetértett az Európai Bizottság november 8-i jelentésével, amely igen kedvezőtlen képet fest Ukrajna jövőjéről. A Magyar Külügyi Intézet (MKI) a jelentést áttekintve úgy találta, hogy a Bizottság még túl optimista is volt. A valóságban a Bizottság által előírt hét konkrét lépés tekintetében is visszalépés történt, miközben Ukrajna nemzeti kisebbségekkel kapcsolatos politikája továbbra is messze elmarad az európai normáktól. Az ország felvétele behozná a háborút az Európai Unióba.

Ukrajna gazdasági és politikai helyzete gyors ütemben romlik, és az ország jobban függ a külföldi segélyektől, valamint az ukrán államadósság külföldiek általi felvásárlásától mint valaha. Ha a külföldi támogatás elmarad, Ukrajna gazdasági helyzete még távolabb kerül az Európai Unióhoz való csatlakozás kritériumaitól. A csatlakozási tárgyalások megkezdése az Európai Unió bővítési stratégiáját is hiteltelenítené.

Bár az Ukrajna elleni orosz invázió arra késztette az európai vezetőket, hogy igyekezzenek felgyorsítani a folyamatot, Ukrajna európai uniós tagsága távolabbinak látszik mint valaha. Az alábbiakban az MKI felvázolja azokat a tényezőket, amelyek konkrét és alapvető problémát jelenthetnek a magyar kormánynak — sőt, az egész Európai Uniónak.

A Bizottság által tűzött hét feltételt Ukrajna nem teljesítette

- még azon a négy területeken is visszalépés történt, amelyekre vonatkozóan a Bizottság szerint az ország már megtette a szükséges lépéseket.

Tavaly a Bizottság Ukrajna uniós tagjelöltségének visszamenőleges hatályú feltételeként hét lépés megtételére kérte Ukrajnát. Ez - a jogállamisággal kapcsolatos kérdésekre összpontosító – hét lépés a bírók kiválasztásának reformjára, az Igazságügyi Főtanács átvilágítására, a pénzmosás elleni fellépésre, a médiaszabadság garantálására, a korrupció és az oligarchák elleni fellépésre, valamint a nemzeti kisebbségi jogok érvényesítésére vonatkozik.

Négy területen – a bírók kiválasztása, az Igazságügyi Főtananács átvilágítása, a pénzmosás és a média terén – a Bizottság elismerte a megtett lépéseket. A korrupció és az oligarchák elleni küzdelem, valamint a nemzeti kisebbségi jogok védelme kapcsán viszont megállapította, hogy Ukrajna nem teljesítette az előírt feltételeket.

Valójában azonban még azokon a területeken is visszalépés történt, ahol a Bizottság elismerte a feltételek teljesítését. A bírák kiválasztásáról és az Igazságügyi Főtanács tagjai kinevezésének depolitizálásáról elfogadott törvények teljes körű végrehajtása még várat magára. A Főtanács tagjainak, valamint a kinevezett bíráknak a kiválasztásánál alkalmazott kritériumok nem egyértelműek. A jelenlegi körülmények között pedig a politikai hovatartozás valószínűleg erősebb tényező, mint a szakmai alkalmasság.

Ami Ukrajna pénzmosás terén megtett állítólagos előrelépését illeti, nem születtek meg a mérföldkőnek számító döntések, valamint nem történt meg az ilyen tevékenységben részt vevők felelősségre vonása (pl. Olekszij Reznyikov ügye). Az erre vonatkozóan elfogadott szabályozás végrehajtásának elmaradása az Ukrajnában régóta jelenlévő korrupcióból, és nem csupán a háborús helyzetből ered.

Az ukrán kormány a nemzetbiztonságra hivatkozva gyakorlatilag központosította a hagyományos médiát, és rendkívül megnehezítette a kormánykritikus hírcsatornákhoz való hozzáférést. A média[1]és szólásszabadság jogi garanciái nem párosultak a kiegyensúlyozott médiakörnyezet irányába történő elmozdulással.

A fentiek mellett Ukrajna kudarcot vallott a korrupció és az oligarchák elleni fellépés terén, valamint a nemzeti kisebbségekkel kapcsolatban (e három feltétel nem teljesülését a Bizottság is megállapította). Mindebből egy olyan ország képe rajzolódik ki, amely nem alkalmas a csatlakozási tárgyalások megkezdésére. A magyar kormány elutasítja, hogy a Bizottság ennek ellenére példátlan módon támogatja a tárgyalások megnyitását e fontos ügyek rendezése előtt. A vélt európai geopolitikai érdekek nem írhatják felül az EU által előírt követelményeket.

Ukrajnában a nemzeti kisebbségek helyzete elfogadhatatlan

A magyar kormány számára a nemzeti kisebbségek jogainak megfelelő biztosítása alapvető fontosságú — nemzeti érdek és emberi jogi kérdés is. A Bizottság kéri a Velencei Bizottság államnyelvre, médiára és oktatásra vonatkozó ajánlásainak végrehajtását. Kijev hajlandóságát fejezte ki arra, hogy jelentős lépéseket tegyen az ukránosítás visszaszorítására vonatkozóan, különösen a kisebbségi oktatás területén. Az ukrán kormány 10288. számú, Rada elé terjesztett törvénytervezete lényegében visszaállítaná a 2017 előtti állapotot a középiskolák 5-10. osztályában az oktatás nyelve terén (csak ukrán nyelvet és irodalmat, valamint Ukrajna történelmét tanítanák ukránul).

A legérzékenyebb kérdésben, a nemzetiségi oktatás visszaállítása terén nem történt előrelépés — a törvénymódosítás szerint továbbra is csak osztályokat és csoportokat szervezhetnek a nemzetiségek számára, és a tanítás nyelvét csak a magánfelsőoktatási intézményeknek van joga meghatározni, az államiaknak nem. Hasonlóképpen minimális előrelépés történt az anyanyelvhasználat terén is: a kisebbségi nyelvek továbbra sem használhatók a hivatalos kommunikáció során, csak a nyilvános használatban enyhült némileg az ukrán nyelv dominanciája (média, reklám stb.) A módosításokat nyilvánvalóan az EU Tanácsának ülésére időzítették, és félő, hogy amint a megfelelési kényszer elmúlik, a törvények visszaállnak eredeti állapotukba.

Ukrajna csatlakozása áthidalhatatlan geopolitikai és katonai problémákat vet fel

-hiszen az EU nem fogadhat be egy háborúban álló nemzetet, amely nem gyakorol de facto hatalmat területe egésze felett.

Az orosz katonai agresszió áldozataként Ukrajna aktív hadviselő fél. Mivel az ukrán kormány nem gyakorol polgári és katonai ellenőrzést a teljes területe felett, kérdéses, hogy az uniós tagság jogilag kiterjedne-e ezekre a területekre. (Hasonló kérdések merültek fel Ciprus felvételekor is, amely azonban mégis eltérő volt különbözött, mert területén nem zajlott háború, és a csatlakozás nem érintett egy másik állam által elcsatolt területet). Ukrajna esetében még tűzszünet esetén is valószínűleg orosz ellenőrzés alatt maradnának egyes ukrán területek, amelyeket Oroszország jelenleg saját részének tekint.

A Lisszaboni Szerződés kölcsönös védelmi záradékot illesztett be az Európai Unióról szóló szerződésbe, amely kötelezi a tagállamokat, hogy segítséget és támogatást nyújtsanak bármely más tagállamnak, amelyet fegyveres támadás ér. Ez a záradék rendkívül problematikussá tenné Ukrajna bevonását, tekintettel arra, hogy a nemzetközileg elismert határain belül fegyveres konfliktus zajlik. Még tűzszünet után is bármikor kiújulhat ilyen konfliktus. Orbán Viktor miniszterelnök ezért hangsúlyozta Charles Michelnek, hogy az Ukrajna uniós tagságáról szóló tárgyalások előtt uniós szintű stratégiai egyeztetésekre van szükség.

Korlátlan külföldi támogatás nélkül Ukrajna rendszerszintű gazdasági válságba kerülne

Az Európai Bizottság jelentése szerint Ukrajna „folyó fizetési mérlege az orosz invázió óta többletet mutatˮ. Ukrajna ugyanakkor a háború kitörése óta jelentős kereskedelmi deficittel küzd. A valóság az, hogy óriási mértékben megugrottak az országba irányuló kifizetések. Ezek a beáramlások tulajdonképpen külföldi támogatást jelentenek, amelyek megakadályozzák a hrivnya összeomlását.

Ukrajnának tetemes, fenntarthatatlan kereskedelmi deficitje van, amelyet hatalmas mennyiségű külföldi segéllyel próbálnak ellensúlyozni. E támogatás hiányában Ukrajna kereskedelmi hiánya fenntarthatatlan lenne, és az ukrán hrivnya összeomlana.

Külföldi segélyek és adósságvásárlások révén Ukrajna havonta mintegy 5 milliárd dollárnyi forráshoz jut, így Ukrajna adósságának külföldi finanszírozástól való függősége egyre nő. Bár a háború utáni ukrán gazdaság újjáépítése további befektetéseket hozhat, egyértelmű, hogy Ukrajna gazdasága drasztikus mértékben támaszkodik a külföldi támogatásra, és Ukrajna Európai Unióhoz való csatlakozása így hatalmas pénzügyi kötelezettség befogadását jelentené.

Az ukrán valutát stabilizáló, korlátlan külföldi támogatás nélkül Ukrajna nem lenne képes teljesíteni az árstabilitás követelményeit

A Bizottság megjegyzi, hogy „az infláció 2023-ban erőteljesen csökkent, miután 2022-ben 6 éves csúcsot ért elˮ. Igaz, hogy az ukrán infláció a hrivnya értékének csökkenésével nőtt, és a valuta stabilizálásával az infláció csökkent. Az Ukrán Nemzeti Bank (NBU) becslései a továbbra is alacsony inflációról — szaggatott kék vonallal jelölve — azt feltételezik, hogy a hrivnya továbbra is stabil és erős marad. Ez azonban attól függ, hogy Ukrajna továbbra is tetemes mennyiségű külföldi segélyhez tud-e jutni. Enélkül a hrivnya valószínűleg összeomlik, az ukrán inflációs ráta emelkedni fog, és Ukrajna nem lesz képes teljesíteni a Bizottság árstabilitásra vonatkozó követeléseit.

Ukrajna demográfiai helyzete fenntarthatatlan.

Ahogy az Európai Bizottság jelentése megállapítja: „a háború mélyreható hatással volt a munkaerőpiacra, és súlyosbította a már meglévő strukturális problémákatˮ — nemcsak a mozgósítás, hanem a háború által kiváltott migráció miatt is. A jelentés azt is megállapítja, hogy: „Emellett becslések szerint a munkaképes korú menekültek mintegy kétharmada felsőfokú végzettséggel rendelkezikˮ. Ez jelentős „agyelszívástˮ jelent az országban, ami még inkább aláássa az ország hosszú távú gazdasági növekedési lehetőségeit, még akkor is, ha a külföldi segélyek elapadása után végül kilábal a válságból.

Az EU költségvetésének már most is drámai mértékű növelése mellett nincs lehetőség további bővítésre

-különösen ha figyelembe vesszük, hogy Ukrajnának széles körű támogatásra van szüksége.

A 2020-as világjárványt követően az Európai Unió költségvetése a közelmúlt történelmének legnagyobb változásán ment keresztül. Az Európai Unió kiadásai 2021-ben 31,2 százalékkal nőttek, míg a bevételek 37,5 százalékkal emelkedtek. A kiadások 2021-ben mintegy 64,5 milliárd euróval, 2022-ben pedig 77,4 milliárd euróval haladták meg a költségvetést. A Bizottság 2024 és 2027 között további 50 milliárd euróval, azaz évi 16,7 milliárd euróval kívánja kiegészíteni az ukrán költségvetést.

A Financial Times szerint a jelenlegi szabályok mellett Ukrajna hétéves költségvetési ciklus alatt 186 milliárd eurót kapna — ez az EU-n belüli pénzügyi kiadások erőteljes eltolódását jelenti Ukrajna felé. Ha Ukrajna nem talál kiutat a külső támogatástól való függőségből, az Európai Unió hatalmas nehézségeket teremt a saját költségvetése számára.

Ukrajna a háború után még távolabb kerül maastrichti kritériumoktól.

Bár az uniós tagsághoz nem szükséges, a maastrichti kritériumok (a GDP-hez viszonyított legfeljebb 3 százalékos hiány) hasznos iránymutatást jelentenek egy ország költségvetési helyzetének felméréséhez.

Ukrajna már a háború előtt is nehezen teljesítette a maastrichti kritériumokat. Habár ezek teljesítése nem szükséges az uniós tagsághoz, ugyanakkor gyakran alkalmazott eszköz egy ország pénzügyi helyzetének értékelésére. Az ukrán kormány szerint a teljes költségvetési hiány 2023-ban a GDP -20,6 százaléka lesz. Ukrajna még a háborús kiadások nélkül sem fogja megközelíteni a konvergenciakritériumok teljesítését jelentős költségvetési konszolidáció nélkül. Az MKI becslései szerint a védelmi és belügyminisztérium békeidőszaki kiadási szintjével a teljes költségvetési hiány még mindig -6,9 százalékos lenne — messze a maastrichti kritériumokon túl.

Ukrajna uniós csatlakozása teljesen átalakítaná az EU belső szerkezetét

- az Ukrajnával közös Unió már nem lenne a régi Európai Unió.

Ukrajna Európai Unióba történő „gyorsítottˮ felvétele hiteltelenítené az EU-t a nyugat-balkáni és más tagjelölt országok szemében, amelyek az előírtak szerintvesznek részt a csatlakozási folyamatban és a meghatározott keretek között teljesítik a feltételeket. A geopolitikai és az európai identitással kapcsolatos érvekre való hivatkozás ezen országok esetében soha nem bizonyult elegendőnek. Ukrajna csatlakozása csak egy szélesebb körű bővítés részeként lenne elfogadható. Bár szó volt arról, hogy a nyugat-balkáni országokat egy hirtelen politikai fordulat keretében bevonnák a bővítésbe, hogy elkerüljék ezt a hibát, ez önmagában is hiteltelenítené az uniós tagság kritériumait.

Az EU ugyanakkor intézményileg sincs felkészülve erre a bővítésre, mivel még nem tárgyalták meg, miként kellene működnie egy több mint 27 tagú Uniónak. Sem a többsebességes Európai Unió, sem a többségi döntéshozatalra való áttérés, sem a nemzetállamok szerepének háttérbe szorítása nem képvisel konszenzust és elfogadható álláspontot a jelenlegi tagállamok többsége számára. Szinte elképzelhetetlen, hogy Ukrajna csatlakozását ne kísérje intézményi, sőt döntéshozatali reform: ha Ukrajna csatlakozik az Európai Unióhoz, az teljesen más Európai Unió lesz.