Bunkerbontók, szivacsbombák a Gázai övezetben

Egy 1500 kilogrammos (3300 fontos) bunkerromboló bomba akkora krátert váj a földbe, amibe egy többemeletes bérházat simán bele lehetne tenni. És ez a bomba nem válogat – civil, nem civil, megöli. Az USA az október 7-i Izrael elleni Hamasz-terrortámadás után több mint tízezer különféle kaliberű légibombát szállított a megtámadott Izraelnek, köztük a BLU-109-es bunkerrombolót, mintegy ötezer, egyenként egytonnás Mk 84-es „buta” (dumb) bombát, amely a ráerősített JDAM-eszközökkel megokosodik, irányíthatóvá válik és a cél 7 méteres körzetében csapódik be.

Izrael ilyen, amerikai gyártmányú bombákat használ, mindenek előtt a Gázai Övezet kiterjedt, állítólag több száz kilométer hosszan a föld alatt húzódó alagútrendszere lerombolására. Ám ezek a bombák nem válogatnak, még akkor sem, ha precíziós fegyverek. Lebontják, beomlasztják az átlagosan húsz méter mélyen haladó alagutakat – ugyanakkor leomlasztják a fölöttük épített lakóházakat is, temérdek civil áldozatot követelve. És a Nagy-Budapest területű, 2,3 milliós Gázai Övezet roppant sűrűn lakott vidék.

Emiatt is nagyon magas az izraeli hadműveletek során a civil áldozatok száma – ami miatt világszerte nő az izraeli katonai műveleteket bírálók tábora. A légierő bevetése Gázában kétségkívül izraeli katona-életeket ment, de a légi bombázások civil halottainak a száma nagyon magas. Egyes statisztikák szerint minden tíz halálesetből több mint hat – civil áldozat. Jelenleg nyugati katonai források az ötven százalékos (tíz áldozatból öt) civil „járulékos veszteséget” tartják az elfogadható felső határnak. Azaz a 2023. december közepi, több mint 15 ezer gázai halott nagyobbik része, 8-9000 ember – civil áldozat lehet.

Szivacsbomba – szinte valamennyien láttuk kisdiákkorunkban a kémiatanár által elvégzett kísérletet, amikor egy kémcsőbe két, látszólag nyugodt folyadékot, kémiai szert egybeöntve hatalmas pezsgés, sziszegés közepette óriási, szivacsos anyagmassza keletkezett. Így működhet az izraeli „szivacsbomba” is. A műanyag konténerbe (bombatestbe) két, egymástól egy fémlemezzel elválasztott folyékony vegyi anyag kerül, amelyek, ha találkoznak, egyesülnek, heves reakció mellett eredeti térfogatuk sokszorosára duzzadnak. Ezeket a robbanószerkezeteket feltehetően az izraeli utászok maguk, vagy a gázai alagutakban alkalmazott robotjárműveik viszik be, majd a szerkezetet távirányítással működésbe hozzák. A kis erejű robbanás szétzúzza az elválasztó fémlemezt, beindul a kémiai reakció és a nagy mennyiségű, habszerű anyag kitör, eltömi az alagutat, majd megszilárdul.

Joseph Trevithick ismert amerikai szakértő még a szivacsbomba létét sem tudja megerősíteni. Egyetlen eredeti, nem manipulált fénykép sincs a szerkezetről. (Izrael a saját védelmi rendszereit illetően – érthető okokból – roppant szűkszavú.) Trevithick a GlobalSecurity.org szervezet (honlapjuk is van) munkatársa 2008 óta. Biztonsági szakértő, aki elsősorban a Vietnámról szóló könyvek részese, idézett forrása.

Eddig két szakterületen jeleskedett, a katonai járművek védelmében a talajba rejtett nagy erejű robbanószerkezetek (improvizált robbanó szerkezetek, Improvised Explosive Devices – közkeletű katonai rövidítéssel: IED) és az alagútharc módszerei feltárásában. A katonai járműveket az IED-ek ellen két módon védik – és ez noha első sorban Afganisztánt jelentette, de a Gázai Övezetre is érvényes: 1. a járművek alvázai védelmével, megerősítésével. Ezt úgy érik el, hogy egy darabból kovácsolt (monocoque) „V” alakú páncéllal védik a jármű alját. A „V” alak segít a robbanás erejének oldalra való terelésében és a járműben ülők védelmében. Az ilyen járműveket a MRAP (Mine Resistant Ambush Protected – Ellenáll az Aknáknak, Véd a Meglepetésszerű Támadástól) betűszóval jellemzik.

Visszatérve a szivacsbombákhoz, Trevithick megjegyzi, egyetlen forrás, a brit The Telegraph közölt róluk írást 2023 októberében – de nem adta meg az információ forrását. Az egész világsajtó átvette a hírt. A Telegraph cikkéből az is kiderül, hogy viszonylag kis méretű, egyetlen katona által hordozható szerkezetről van szó, amely azonban súlyos sérülést tud okozni. Ha a benne lévő, kétkomponensű folyadék valamilyen oknál fogva a szerkezetet hordozó katonára fröccsen, akár meg is vakíthatja.

Trevithick emlékeztet rá, hogy az Egyesült Államokban a nukleáris robbanófejek közúti szállítására is használnak hasonló, gyorsan táguló, megszilárduló habot arra az eshetőségre, ha a szállító kamiont baleset, vagy támadás éri. Ekkor a kiszabaduló hab villámgyorsan körbeveszi a nukleáris robbanófejet, megóvja a sérüléstől.

Izraelben már 2021-ben a Tze,Elimben lévő katonai bázison a katonákat képezték a (gázai) alagútharcokhoz. A gyakorlótéren nagy átmérőjű vízszállító vezetékgyűrűk szimbolizálták az alagutakat. A bázisnak ezt a részét „Kis Gázának” nevezték nem hivatalosan. Noha működési elvük nagyon hasonló, a gázai alagutak lényegesen különböznek a vietnámi háború (1955-1975) idején a dél-vietnámi főváros, Saigon körül kiépített alagútrendszertől – amivel az amerikaiak, vagy dél-vietnámi szövetségeseik nemigen tudtak mit kezdeni. A gázai alagutak egészen más körülmények között épültek meg, mint a Vietnámban lévők. Egyfelől rendelkezésre álltak gépek, cement, energiaforrások, másfelől a Gázai Övezet működése idején nem volt pénzszűkében. Az alagutakat egyébként is többcélúakra építették. Elsődleges funkciójuk a csempészet, az illegálisan behozott áruk elrejtése volt. Később alakult ki, hogy emellett katonai célokat is szolgáljanak egy esetleges támadáskor.

Nagyon kevés információnk van az alagutak fő célállomásairól, az egyiptomi határ menti településekről, amelyek a csempészalagutak egyik végállomását jelentették. Maga a csaknem kétszázezer lakosú Rafah városa is két részből áll, a Hamász uralta gázai övezetiből és az egyiptomi Sínai-félszigeten maradt Rafah-részből. Az alagutakon át való illegális, vámfizetés nélküli áru-behozatal adta a harcok előtt a Gázai Övezet áruforgalmának mintegy 30 százalékát. Az egyiptomi hadsereg már ezelőtt tíz évvel alkalmazta azt a módszert, amit most az izraeliek akarnak a Hamász alagútrendszerének a felszámolására: tengervizet vezettek a rafahi alagutakba, amelyek ettől összeomlottak. Csakhogy akkor a Hamász még nem uralta az alagutakat és nem tartott ott izraeli túszokat (akiket a beömlő tengervíz éppúgy megölhet, mint a fogva-tartóikat, a Hamász-terroristákat).

A Gázai Övezet térképe - Shutterstock

A hatalmas technikai és emberfölényben lévő izraeli hadsereg vélhetően néhány héten belül letöri a Hamász fegyveres ellenállását a Gázai Övezetben. De a kérdések kérdése: hogyan tovább? A polgári veszteségek a harci cselekmények folyamán vélhetően növelték a lakosságban az elszántságot, az Izrael-ellenes hangulatot. Azaz ha most le is verik a Hamászt, néhány év múlva a fegyveres ellenállás újratermelődik a megfelelő munka-képzési lehetőségek, életpálya-minták híján lévő palesztin fiatalokból. A 22-es csapdája?