Ez a véleménye Magyar Péternek a mohácsi vészről

“Több is veszett Mohácsnál.” 500 éve ezen a napon zajlott a csata, amely évszázadokra meghatározta hazánk sorsát. A mohácsi vész üzenete mégsem a vereség, hanem az, hogy Magyarország mindenből képes talpra állni - mindez a miniszterelnök Facebook-bejegyzésében olvasható. 

A talpra állások történetének nevezte a magyar történelmet Magyar Péter miniszterelnök szombaton Mohácson, a mohácsi csata 500. évfordulóján tartott megemlékezésen. A kormányfő hangsúlyozta, hogy Magyarország elvesztett egy sorsdöntő csatát, de nem tűnt el.

Magyar Péter a mohácsi csata évfordulóján tartott emlékhétvégét megnyitó beszédében azt mondta: a mohácsi csatában elvesztettük a királyunkat, elveszett az ország politikai egysége.

Olyan évszázadok következtek, amelyekben sokszor maga a magyar államiság fennmaradása is kérdésessé vált. De Magyarország nem tűnt el, "mi nem tűntünk el" - emelte ki, hozzátéve: ez talán Mohács legnagyobb üzenete.

Nem azért, mert mindig mi voltunk a legerősebbek, mert mindig mi voltunk a leggazdagabbak, mert mindig mi dönthettünk a saját sorsunkról, hanem azért, mert minden történelmi törés után voltak emberek, akik azt mondták, folytatjuk, és ha kell, ehhez újjáépítjük a hazánkat - tette hozzá.

Hozzátette: természetesen vitatkozhatunk, és vitatkozni is kell, mert sokan másképpen gondolkodnak a világról. Ez egy szabad ország természetes állapota, de van egy határ, amelyen túl mindannyian ugyanazon az oldalon állunk, ez pedig Magyarország - mondta, megjegyezve, hogy 500 évvel Mohács után talán ezt is meg kell újra tanulnunk.

Úgy értékelt:

az összetartozás nem azt jelenti, hogy egyformák vagyunk, hanem azt, hogy felismerjük egymásban azt, ami közös. Ha egy magyar ember bajban van, nem azt kérdezzük, mit gondol a világról vagy a politikáról, ha Magyarországot veszély fenyegeti, nem egymás vereségének drukkolunk, hanem tudjuk, hogy egymásra vagyunk utalva - mondta, rámutatva: ez a sorsközösség.

Magyar Péter kitért arra, hogy a magyar történelem egyik legkeményebb tapasztalata, hogy amikor együtt voltunk erősek, volt esélyünk, amikor önmagunk ellen fordultunk, akkor mások döntöttek helyettünk. Mohács emléke nem szolgálhat arra, hogy 500 évvel később különféle magyarázatokat gyártsanak, és újra lefolytassanak régi vitákat arról, ki hibázott, ki késett, ki nem érkezett meg, ki adott rossz parancsot, ki tehetett volna többet - jelezte.

Úgy vélte, a dolguk nem az, hogy ítéletet mondjanak, hanem, hogy méltóak legyenek az egykori magyarok örökségéhez, és ebben az örökségben ott van egy nagyon egyszerű felismerés, az, hogy az országot, a hazát az emberei, a polgárai tartják meg.

Az a gazda, aki tavasszal akkor is vett, ha előző évben rossz volt a termés, az a tanár, aki megtanítja a gyermekeinket, unokáinkat olvasni, az az orvos vagy ápoló, aki éjjel is fent van, az a katona, aki esküt tesz a hazájára és az esküjét megtartja, az a vállalkozó, aki munkát ad, az az édesanya és édesapa, aki gyermeket nevel, az a család, amely vasárnap leül együtt az asztalhoz, az a közösség, amely nem hagyja magára a gyengébbeket - sorolta. Ők Magyarország, mindig is ők voltak, Mohácsnál is és ma is - jelentette ki a kormányfő.

Mohácsról azt mondta,

azok az emberek, akik 1526 nyarán itt éltek, talán büszkék lennének a város és Magyarország kultúrájára, arra, hogy Mohács évszázadok óta példát mutat Európának magyarok, horvátok, sokácok, bunyevácok, szerbek és svábok békés együttélésével. Mohács a béke és a sokszínűség városa, a kultúránk egyik szimbóluma.