Kiegyenlítő energiával az áramszünet ellen

Az MVM Partner Zrt., az MVM Csoport villamosenergia-nagykereskedőjének szakértőivel azt tekintettük át, hogy mi kell ahhoz, hogy az áram minden pillanatban rendelkezésre álljon, amikor szükségünk van rá.

A villamosenergia-rendszer működésének alapja, hogy a rendszerbe bekerülő – vagyis a termelt és importált – áram mennyiségének minden időpillanatban meg kell egyeznie az elfogyasztott és exportált volumennel. Ha ez nem így lenne, akkor a konnektorban sem lenne villany, hiszen a váltakozó áram ma még nagy mennyiségben nem tárolható. Amennyiben az egyensúly felborulna, azaz valamilyen okból nem annyi (tehát több vagy éppen kevesebb) áram kerül be a rendszerbe, mint amennyit a fogyasztók kivesznek belőle, a legtöbb elektromos berendezés elromlana vagy nem működne megfelelően, leválna a hálózatról.

Ezen nem kívánatos események láncolata végül a teljes villamosenergia-rendszer rövid időn belül történő összeomlásához vezetne. Az áram minőségét meghatározó frekvenciának 50 Hz-nek kell lennie, ha a rendszerben kevesebb lenne az áram a szükségesnél, ez a szám csökkenne, ha több, akkor pedig nőne.

Annak érdekében, hogy ez ne történjen meg, több szereplő együttműködése hivatott gondoskodni a villamos energia piacán. A villamosenergia-piac szereplőit négy nagy csoport alkotja. A fogyasztók és a termelők mellett a kereskedők, illetve a rendszer egészét felügyelő rendszerirányító, amely Magyarországon a MAVIR ZRt. Az első három csoport- a mérlegkör-felelősökön keresztül – minden naptári napra, negyedórás pontossággal, úgynevezett menetrendekben adja meg a rendszerirányítónak, hogy mekkora mennyiségben termel, vásárol vagy ad el és fogyaszt energiát.

A menetrendekben foglalt negyedórás mennyiségek az ún. kiegyenlítő energia elszámolásának is az alapjai. A leadott menetrendekben így minden napra 96 darab, negyedórás érték szerepel (kivétel ez alól azokat a napokat, amelyeken a téli és nyári óraátállítások történnek).

A tervezést teszi egyszerűbbé, hogy a MAVIR felé nem az egyes szereplők mindegyike, hanem a mérlegkörök irányítói, az úgynevezett mérlegkör-felelősök adják le a menetrendbe foglalt prognózist.

A villamosenergia-piac minden szereplőjének csatlakoznia kell egy adott mérlegkörhöz, így minden termelő és fogyasztó egy mérlegkör része, és minden mérlegkörnek az a gazdasági érdeke, hogy minden napra zárja a pozícióját, azaz nullásra tervezi egyenlegét: vagyis a termelt, a mérlegkörbe beszállított és az elfogyasztott, valamint a mérlegkörből kiszállított, előjelhelyesen figyelembe vett energia volumenének nullának kell lennie minden egyes negyedórában.

A valóságban azonban szinte biztos, hogy lesz eltérés a menetrend (terv) és a termelés, illetve fogyasztás (tény) között. Egy erőmű nem tudja „tűpontosan” tartani a menetrendet vagy egy nem várt üzemzavar miatt csak kevesebbet tud termelni, mint ahogyan tervezte, a fogyasztó pedig többet vagy kevesebbet fogyaszt a valóságban, mint ahogy a menetrendben tervezve lett, vagy éppen egy hirtelen üzemzavar miatt leáll.

Az eltéréseket pedig – a rendszer stabilitása és az ellátásbiztonság érdekében – kezelni kell, hiszen minden pillanatban ugyanannyi áramnak kell bekerülni a rendszerbe, mint amennyi kikerül onnan. Itt lép be a rendszerirányító, illetve a kiegyenlítő energia fogalma.

A menetrendekben megadott tervek és a valóságban megtermelt és elfogyasztott tényleges villamos energia között kialakuló különbségeket a rendszerirányítónak kell kiszabályoznia. Ahhoz, hogy ezt meg tudja tenni, különböző időtávú tendereket tart, amelyen keresztül beszerzi az arra alkalmas piaci szereplőktől a kiegyenlítő szabályozási kapacitásokat.

Ha például egy termelőegység hirtelen bekövetkező üzemzavara miatt kevesebb az áram a rendszerben, mint kellene, akkor az erre szerződött egy vagy több berendezés utasítást kap arra, hogy növelje a termelését. Ha pedig többlettermelés van, mert például a naperőművek nem várt energiatöbbletet táplálnak a rendszerbe, akkor szintén a rendszerirányító jelzésére az adott, erre szerződött erőművek csökkentik a termelésüket.

Fontos megemlíteni, hogy a kiegyenlítő szabályozási tevékenységet a MAVIR ZRt. a legkisebb költség elve szerint végzi, tehát a valós időben történő igénybevétel esetén először a legolcsóbb berendezést veszi igénybe, majd költség szerint megy sorba a bevonható termelési egységeken.

Így biztosítható, hogy a kiegyenlítési költségek rendszerszinten minimalizálhatók legyenek. A hazai termelő berendezéseken kívül a rendszerirányítónak lehetősége van akár külföldről – azaz más szabályozási területről - is szabályozási energiát vásárolni. (X)